Ingázni jó!

Nekem jut naponta odaútként 40 perc vonatozás, 40 perc BKV-zás, vissza szintén, ez napi 160 perc, amit értelmesen ki kell használni. Az utazás költsége jól tervezhető, nem okoz meglepetést (és a fizetési igényünkbe ugye beleszámoljuk az utazás költségét, illetve cafeteriában is lehet néhol helyi közlekedési bérletet kérni).

Előnye a kiszámíthatóság: a napirend, amit a vonatozás miatt ki kellett alakítanom, tervezhetőséget ad. Reggel időre kiérni az állomásra nem annyira nagy teher, mint elsőre látszik. A nap tervezetten indul, nem fér bele váratlan esemény. Az ebéd már előző este bedobozolva, az aznapi ruha előző este szintén kikészítve, kivasalva (esős időre, hangulatváltozásra is készülve nálam két szett áll készen a napra). A vonatozás határozott előnye az autózással szemben, hogy szabadon tölthetem ezt az időt: olvasok, blogot írok, tanulok, készülök egy tárgyalásra. Biztosan tudhatom, hogy napi kétszer 40 percem lesz bármilyen adminisztrációs munkára, amit szeretnék elvégezni. A BKV maximum olvasásra ad lehetőséget, elmélyültebb munkára nem. Este akár pihenésre, akár a következő nap megtervezésére, olvasásra, tanulásra, blogírásra szintén megfelelő a vonatozás. Az, hogy ingyenes wifi is van a vonaton, szintén sokat segít.

A hátránya az, hogy nem tudok hazaugrani egy rendezvény, edzés előtt, így mindent magammal kell hordani. Megfelelő táska és tervezés kérdése az egész. Csak át kell gondolni, mi az, amire a nap során szükségem lesz. Mi az, amire mindig szükségem van.

Az autózók azt szeretik, hogy nem kell a magukkal hurcolt csomagok méretével foglalkozni, az autó elbírja az esernyőt is. Nincsenek időhöz kötve, ez is lehet előny. Hátrány viszont, hogy drága, az utazás elvesztegett idő – nem lehet közben mással foglalkozni, mint a vezetéssel –, dugóban ácsorogni nem hatékony a napi teendők tekintetében sem. A költségeket össze kell mérni a tömegközlekedéssel, van, akinek költségek okán mégis az autózás éri meg. A tömegközlekedés ellen szokták felhozni azt, hogy koszosak a járművek, a megállók, lehangolóak az állomások. Engem nem hangol le a Keleti pályaudvar. Napsütés, gyönyörű freskók, igyekvő emberek. Inkább inspirál.

Mindezek miatt, ha egy állást már megkaptál, és egyetlen bajod vele, hogy messze van, mérlegelj. Hátha mégis megoldható az odautazás, és nem is olyan szörnyű az ingázás. Talán megtalálod az előnyeit, talán nem ezen múlik egy állás.

Jobangel
HR Blog