Mai jó hír az állásinterjúzóknak: nem minden rólad szól

A legtöbb álláskereső sokkal több energiát fordít az állásinterjú utáni önmarcangolásra, mint az interjú előtti felkészülésre. Pedig a kettő közül csak az egyik javítja az esélyeit a következő alkalommal. Vajon melyik?

Miközben rengeteget beszélünk arról HR-es csoportokban, vagy csalódott álláskeresőkkel, hogy az interjúztatók milyen előítéletekkel és hibás következtetésekkel dolgoznak, szinte szóba sem kerül, hogy az álláskeresők sem objektív megfigyelői az állásinterjúiknak.

Állásinterjú után az álláskereső fejében azonnal megkezdődik a kiértékelés – ahol nincs jelen HR-es, szakmai vezető, cégtulajdonos, akik pl. a panelinterjút tartották. Csak ő van és a pszichológiai torzításai. Amikor én kérdezem meg tőle, hogy hogyan sikerült az állásinterjúja, semmi mást nem kell tennem, mint az álláskeresőtől kapott válaszokat a helyükre… Azért érdemes ezekkel a torzításokkal foglalkozni, mert meghatározza az első interjú utáni következő lépéseket, ami elvezet az állásajánlathoz, vagy elutasításhoz.

„A cégtulajdonos mosolygott. Biztos felvesznek.”

Vagy: „A tulajdonos nem mosolygott. Biztos nem vesznek fel.” Külön nevet is kapott ez a torzítás: „Authority Bias” (ez létezik munkáltatói oldalon is panelinterjús környezetben, de az egy külön poszt lehetne, most nem lesz). Ellenben az értékesítéssel, állásinterjún hiba azt gondolni, hogy csak a legmagasabb rangú interjúztatót kell meggyőznöd, majd ő meggyőz másokat. Nem véletlenül panelinterjút szerveztek. A legmagasabb rangú interjúztató esetleges pozitív jelei sem biztos, hogy neked szólnak. Mosolygott, mert ilyen hangulatban volt, és/vagy valami neki tetszőt hallott tőled. Ez nem lesz elég a pozitív döntéshez. Komor volt, mert talán éppen a következő kérdésén gondolkodott, fájt a feje, fáradt volt. Nem fog emiatt elutasítani. Jó eséllyel egyszerűen ilyen volt aznap: mosolygós vagy komor. Nem minden rezdülése neked szól, főleg, mert az interjúztatóknak az interjú napján nem te vagy az egyetlen feladata, jelöltje.

„Amikor azt a kérdést feltette, lebuktam.”

Biztos? A jelöltek gyakran emlékeznek vissza egyetlen egyetlen általuk rossznak ítélt válaszra úgy, mintha az egész interjút az határozta volna meg. „Az egyik interjúztató valamit gyorsan lejegyzetelt.”

A jelölt fejében pedig: jaaaj, elrontottam. Az emberi agy egyik különös tehetsége, hogy sok pozitívum közül kiszúrja azt az egyetlen dolgot, ami nem sikerült tökéletesen. Ez evolúciósan hasznos volt a barlang körül, a ragadozók elleni küzdelemben, de karrierépítésben ártalmas. Az is lehet, hogy azt jegyezte fel, hogy erős kommunikációs készséged van, a szakmai tudásod nem teljes, de elég jó, itt kell még rátanítani, vagy bizonytalanságot azonosított.

Az a szemöldök...

A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy sok „guru” jelent meg testbeszédelemzéses félperces videókkal, ők pont annyit tudnak ártani, mint a nőimagazinok az önismeretes marketinggel. A legendás szemöldök, a testbeszédelemző guruk kedvenc témája. „A szakmai vezető felhúzta a szemöldökét.” „A HR-es furcsán nézett.” És innen már kezdődik is a film, Criminal Minds: Állásinterjú. Pedig semmi értelme profilozni, gondolatolvasni, testbeszédből következtetni. Egészen biztosan nem vagy jó benne, hacsak nem ez a szakterületed. Nem kell minden félmosolyba, mozdulatba sorsfordító üzenetet belelátni.

A panelinterjú külön sportág

Amikor három-négy ember ül a másik oldalon, a jelölt úgy érzi magát, mintha vizsgára érkezett volna. Pedig a panel tagjai sokszor csak időt akarnak spórolni azzal, hogy mind ott vannak egyszerre és más-más dolgot figyelnek. A szakmai vezető a problémamegoldási módszereidet, az üzleti vezető a kommunikációt, az operációs vezető a strukturáltságot. Ha cégtulajdonos is ott van, azt próbálja kitalálni, hogy bízna-e benned annyira, hogy beenged a cégébe. Mindannyian figyelik, hogy illesz-e a csapatba. Ugyanaz a mondatod a panel összes tagja számára más-más értelmezést kaphat.

Utólag minden logikus

Utólag kiváló jósok vagyunk mindannyian. Ha ajánlatot kapsz: „Éreztem én, hogy jól sikerült.” Ha nem kapsz ajánlatot: „Már akkor látszott, hogy nem akarnak felvenni.” A valóságban a legtöbb interjú eredménye sokkal bizonytalanabb és árnyaltabb annál, mint amit az álláskereső utólag belelát.

Ami rólad szól: nincs veled semmi baj

Ha nem kapsz ajánlatot, annak sok oka lehet. Ha szakmailag nem feleltél meg, azt többnyire visszajelzik már az állásinterjún. Ha befutónak gondoltad magad, és mégsem sikerült, akkor több ok is lehetséges, ami nem minősít téged (az adott munkáltatót sem). Lehet, hogy több nagyon erős pályázó közül kellett választaniuk, vagy befagyasztották a pozíciót, belső jelölt került elő, más kompetenciára volt nagyobb szükség, mint amiben te vagy erős. Tényszerűen nem te voltál a legjobb választásuk. De ez nem kritika önmagában.

Mit vigyél haza az interjúról?

Workshopok kedvenc kérdése, hogy mit viszel innen haza (az olcsó konferenciatollon túl). Aktív álláskeresőként valószínűleg sok interjúd van, érdemes gyorsan jegyzetelni utána, hogy ne keveredjenek az emlékeid – és főleg ne szépüljenek meg idővel. Először a szakmai részeket írd fel: mi a feladat náluk, kikkel kell együttdolgozni, mi a munkarend, mit mondtak a cégkultúráról. Utána jöhetnek a megérzéseid, őszintén, mert magadnak lesz: mi tetszett, mi nem, abból amit láttál, és mihez akarsz kezdeni ezzel? Akarod még ezt az állást, vagy ezt pont nem akarod? Ha akarod, tervezd meg az utánkövetést! Ha nem, itt véget értek a feladataid ezzel az állással. Majd visszajeleznek, és ha esetleg pozitív, jöhetnek a tárgyalási tervek: változtathatsz-e azon, ami nem tetszett?

----------

Az előfeltételezéseket azért kerüld, mert a végső körös állásinterjúkon, és a munkaszerződéses alkuban komoly szerepet játszanak – és nem segítenek. Ezekkel a terhekkel tárgyalva el lehet veszíteni az első interjún megszerzett bizalmat, vagy el lehet oszlatni a leendő munkáltató kétségeit. Többnyire sajnos az első történik.

Aki már az első találkozó után eldönti, hogy „engem úgysem akarnak”, majd váratlanul újabb körre hívják, úgy megörül, hogy visszafogottabban tárgyal, kevesebbet kérdez, kevesebb igényt fogalmaz meg, ezzel maga gyengíti a saját pozícióját. Aki egy félmosolyból vagy egy kedves mondatból arra következtet, hogy ő biztos befutó, elkényelmesedik, nem kezeli a kétségeket, figyelmen kívül hagy figyelmeztető jeleket, amiket egy objektív helyzetértékelés mellett nem tenne meg. Esetleg annyira nyeregben érzi magát, hogy „eltárgyalja” magát a teljes visszautasításig.

Kis túlzással a közös munka nem az első munkanapon, hanem az első állásinterjú után kezdődik: amikor a két fél azt próbálja eldönteni, hogy tudnak-e és akarnak-e együtt dolgozni.

# # #

Tetszett a poszt, elgondolkodtatott vagy felbosszantott?
Ez utóbbi nem volt célom, de akkor is jó helyen jársz — szólj hozzá, beszéljük meg, és kövesd a #jobangel-t!

Ha szeretnéd tudatosan építeni a karriered, javítanád az önéletrajzod, felkészülnél egy állásinterjúra vagy épp új irányt keresel, nézd meg a JobAngel konzultációkat.
Személyre szabott tanácsadás, vezetői portfólió készítése, valódi visszajelzések, gyakorlati lépések — hogy a következő munkahelyedet már ne a véletlennek köszönd.

# # #