Kár érte a munkahelyén? Mire számíthat?

Mikor beszélhetünk munkavállalónak okozott kárról?

A Mt. 166.§ (1) szerint: „A munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt.” A kár lehet anyagi kár, vagy egészségben bekövetkező változás ezek most nem kerülnek megkülönböztetésre.

A kár szempontjából tehát alapfeltétel, hogy a munkaviszony fenn állt, vagy fennálljon és a kár a munkaviszonnyal összefüggésben keletkezzen. Ennek a mondatnak az értelmezése első ránézésre nem igényel különösebben komoly erőfeszítést, egyértelműnek tűnik. Azonban a jogesetekben találunk olyan példákat, amelyek jól mutatják, hogy ez a mondat milyen szélesen, kiterjeszthetően értelmezhető.

Először azt érdemes leszögezni, hogy a munkaviszonnyal való összefüggés megállapítása nem csak szigorúan a munkaviszony időtartamára korlátozódik nem csak az alatt állapítható meg és a munkaviszony tartamával, hosszával összefüggésben nincs. A munkáltató kártérítési felelőssége, akkor is megállapítható, ha ugyan a jogviszony már megszűnt, de bizonyíthatóan a károkozás a jogviszony alatt következett be. Ilyen eset volt, amikor a dolgozót a munkavégzés során fertőzött kullancs csípte meg, de a tünetek a jogviszony végét követően jelentkeztek (BH.2001.87). A bíróság megállapította, hogy a fertőzés a munkaviszony ideje alatt, azzal összefüggésben jutott a dolgozó szervezetébe, így a kártérítési igénynek helyt adott.

Szintén megállapítható a kártérítési felelősség abban az esetben, ha a felek között írásban munkaszerződés ugyan nem jött létre, vagy a szerződés - bár nem munkaszerződés, de valójában azt takar (színlelt szerződés) - a károkozás a tevékenységgel összefüggésben keletkezett (BH.2003. 264).

Kár nem csak székhelyen vagy telephelyen keletkezhet

A károkozás helyszíne mondhatni irreleváns, az bárhol bekövetkezhet, a fő szabály, hogy a károkozás a munkáltató ellenőrzési körén belül és a munkaviszonnyal összefüggésben történjen. A munkáltató ellenőrzési körébe - annak ellenére, hogy nem telephelyén vagy székhelyén zajlik a munka teljesítése - rengeteg minden beletartozik ezt a Kúria 1/2018. véleménye hosszasan sorolja. Gyakorlatilag minden olyan dolog ide tartozik, amire a munkáltatónak valamilyen módon ráhatása van: eszköz állapota, munkavállalói magatartás, alkalmatlanság, tapasztaltság.

Azokat a munkavállalókat, akik munkavégzési helye nem állandó (pl. futár, beszerző stb) szintén érheti kár, és az értelemszerűen nem olyan területen következik majd be, ahol a munkáltató a körülményeket érdemben befolyásolni tudja. Ennek ellenére lehetséges, hogy - kivéve, ha a kárt harmadik fél okozta - a dolgozót ért kárért a munkáltatónak kell helytállni részben vagy egészben, még akkor is, ha adott esetben a munkavállaló figyelmetlensége vagy ügyetlensége, vagy műszaki hiba okozta.

A bírói gyakorlat szerint ugyanis önmagában a figyelmetlenség, ügyetlenség, rosszullét nem jelentik a károsodás egyedüli okait, azaz nem jelentik automatikusan a kártérítés alóli mentesülést. Ezzel kapcsolatban egy viszonylag friss Kúria ítélet nyújt további támpontot, amelyet az Mfv.X.10.040/2020 számú ügyben hozott: annak ellenére, hogy a munkavállaló ügyetlensége okozta a balesetet, amelyből a kár keletkezett, azért a munkáltató volt köteles helytállni. Szintén ide sorolhatóak azok az esetek, amikor közlekedési balesetben éri a kár a dolgozót. Amíg a balesetet nem harmadik fél okozza, addig a kárért részben vagy egészben a munkáltató áll helyt.

A helyszín tehát nem mérvadó még abban sem feltétlenül jelent támpontot, ha az munkáltató telephelyén következik be. Az a tény, hogy a károkozás a munkáltató telephelyén következett be nem jelenti automatikusan a munkáltató felelősségét. Ilyen eset, amikor a munkavállaló a munkahelyén „fusizik”, azaz utasítás nélkül végez munkát. Ekkor ugyanis nem a munkaviszonnyal összefüggésben történt a balszerencse, így kártérítésre a dolgozó nem lesz jogosult. Önagába viszont az utasítás hiány nem lehet kimentő ok, ha a munkavállaló tevékenységét a munkáltató tűri, akkor a keletkezett kért részben vagy egészben viselnie kell. A felelősség megítélésében tehát az utasításnak nagy szerepe van, mert egy tevékenység munkaviszonnyal összefüggésbe hozható, még akkor is, ha teljesen más tevékenyéget végez a dolgozó pl.: a vezető utasítására a dolgozó, a vezető saját hétvégi házának építkezésén dolgozik a pihenőnapján (Mfv.I.10.194/1998/3)

Munkahelyre bevitt tárgyak

Az Mt. gyakorlatilag egyformán kezeli a bevitt tárgyakban keletkező károkat az egyéb károkkal. A bevitt tárgyakban keletkezett kárt ugyanúgy teljes egészében kell megtéríteni a fenti kritériumok mentén, A kockázat csökkentésének lehetősége abban áll, hogy az Mt. 168.§ (2) alapján a munkáltató korlátozhatja a bevihető tárgyak körét.

Visszakanyarodva a jelenlegi esethez: megkerestük a SPAR Magyarország Kommunikációs osztályát, ahonnan a következő választ kaptuk:

„Az érintett áruházban 37 fő volt a dolgozói létszám. Az eset kapcsán mindenkinek ajánlottunk új munkát és mindenki el is fogadta az ajánlatunkat. Az áruházban bent égett dolgozói vagyontárgyak értékét már megtérítettük az érintetteknek és a teljes dolgozói állománynak bánatpénzt is fizettünk az eset miatt.”

Ennél az estnél tehát jogászkodásra nem volt szükség. A fenti választ április 16-án kaptuk, azaz keletkezésétől számítva a 9. napon már rendezett volt a kár, és a munkavállalók az új helyükön folytatták munkájukat.

Fotó: Sarkadi Szabó Eszter