Kiknek is marad munkája?

Néhány "problémás" ország - Lengyelország, Szlovákia például - a pár évvel ezelőtti, 20 százalék körüli munkanélküliségi szintjét maholnap oly annyira letornázza, hogy egyszámjegyű lehet a ráta. Ehhez mérten hazánkban nagyon lassú folyamatok a jellemzők. A lassú javulás az év elejéig tartott, a kiigazítás és főképp az elindult reformok együttes hatására azonban meg is állt.

Egy elemzésből ki is tűnik, a foglalkoztatottak számának korábbi lassú emelkedése megtorpant, bár nem következett be a munkanélküli létszám emelkedése. A Kopint-Tárki tanulmányából az is kiolvasható, hogy rövid távon nem is remélhetünk kedvező változást. Sőt, alternatív rossz lehetőségek is felsejlenek, mert lehetséges, hogy a munkanélküliség emelkedik, de az is, hogy a munkaerő-piaci aktivitás csökken: a foglalkoztatásból kiszorulók egy része a munkaerőpiacról is kilép.

Az első félév azt sugallja, hogy a munkaerő-piaci mutatók dinamikája sem lesz megnyugtató. A ráta - kommentálja az eddigi adatokat a Kopint-Tárki - lényegében változatlan maradt, az amúgy is alacsony foglalkoztatottsági ráta és a munkaerő-piaci részvételi arány azonban visszaesett az egy évvel korábbi szintre, ami különösen annak fényében kedvezőtlen, hogy a foglalkoztatottsági és az aktivitási ráta emelése az Új Magyarország programnak is kiemelt célja.

További elbocsátások

De nemcsak erre emlékeztet a konjunktúrakutató cég, hanem arra is, hogy a legjelentősebb csökkenés a közigazgatás, a védelem és a kötelező TB területén ment végbe az év elején, de az egészségügyi létszámleépítések is érzékelhetőek az első négy hónapban. Az év hátralevő időszakában az egészségügyben végbemenő reformok velejárójaként további elbocsátások vélelmezhetők.

A Kopint-Tárki elemezve az oktatásügyet, s rendhagyó meglátásokat vetett papírra. Így azt, hogy szerény növekedést vélt felfedezni, aminek forrása döntően a fizikai foglalkoztatottak létszámának számottevő emelkedése az ágazatban, miközben a különösen szellmimunka-igényes oktatási ágazatban a szellemi foglalkoztatottak létszáma nem változott. Mindenesetre a folyamatról nem tudtuk meg, hogy helyénvaló a sorsa a szellemimunka-igényes ágazat szellemi munkásainak megmaradt létszáma: csak gyanítjuk, hogy az ő számuk bővülését tekinti kívánatosnak a tanulmány készítője.

Lassuló fizetésemelések

Szektort váltva megállapítja a tanulmány, hogy a gazdasági, pénzügyi szolgáltatásokban változatlan a foglalkoztatás növekedése, a mezőgazdaságban pedig folyamatos a létszámcsökkenés. Az építőipar is csökkenő létszámmal tevékenykedett, s itt nemcsak a termelés kedvezőtlen alakulása az ok, hanem - idézzük - a mostani foglalkoztatás-csökkenés a gazdaság kifehérítésére tett korábbi erőfeszítések egyszeri hatásának a visszahatása is lehet.

A költségvetési szférában a létszámcsökkenés a nettó keresetek lassuló növekedésével, valójában a reálkeresetek csökkenésével egyidejűleg ment végbe - tartja érdekes megfigyelésnek a Kopint-Tárki elemzése. A versenyszférában viszont a nagyon eltérő ágazatok létszámvesztésével jártak, és a versenyszféra egészében növekvő volt a nettó kereset, a reálkeresetek növekedéséhez azonban nem elegendő mértékben.