Közfoglalkoztatásból a versenyszférába?

Pintér Sándor közölte, hogy a programok 2011-es indítása előtt a munkaképes lakosság csaknem harmada nem dolgozott, ezért át kellett tekinteni, hogy a készségekben van-e a probléma vagy a piac nem képes felszívni ezt a mennyiséget. Az érintettekkel szemben kötelezettségeket támasztottak, csökkentették a támogatási időt, és megpróbálták az embereket elmozdítani a segély irányából a munka felé.

Pintér Sándor megjegyezte: életerős, egészséges emberek ötvenkét címszó alatt juthattak szociális támogatáshoz úgy, hogy nem kellett munkát vállalniuk. A belügyminiszter elmondta, hogy a közfoglalkoztatási program beindításakor alapvető fontosságú volt, hogy oktatással, képzéssel járjon együtt, ezzel is segítve az álláskeresők visszavezetését a piacra.

Utalt arra is, hogy miközben sokan segélyben részesültek, a feketegazdaságot is erősítették, így a közfoglalkoztatási program annak visszaszorítására is jó eszköz.

Az első évben 250 ezer ember közfoglalkoztatását szervezték meg, az érintettek 53 százaléka alapfokú képzésben részesült, 22 százalék 50 év feletti volt, és mintegy 70 százalék napi nyolcórás munkaidőben dolgozott.

Tájékoztatása szerint 740 résztvevő településen 13 ezren kaptak mezőgazdasági, 2800-an pedig egyéb képzést. A miniszter kijelentette: a közfoglalkoztatást úgy kell folytatni, hogy ne gátja legyen a piacnak, a versenyszférának, hanem elősegítse a fejlődését. Hozzátette: a következő állomás, a szociális szövetkezetek kialakítása ugyancsak azt segíti, hogy az álláskeresők a piacgazdaság szereplőivé váljanak.

Czomba Sándor, a nemzetgazdasági tárca foglalkoztatáspolitikai államtitkára úgy vélte: a közfoglalkoztatási program egyértelműen érezteti jótékony hatását; az álláskeresők nem menekülnek, hanem szeretnének csatlakozni. Megjegyezte: minden eszközt meg kell ragadni, ami a munkán és nem a segélyen keresztül keresi a megoldást.