Nem tanulnak és nem dolgoznak: mennyien vannak a NEET fiatalok?

Mi az a NEET, és miért fontos mutató?

A NEET (Neither in Employment nor in Education or Training) azokat a fiatalokat jelöli, akik egyszerre esnek ki a munka és az oktatás világából: nincs állásuk, és az elmúlt négy hétben semmilyen formális vagy informális képzésben sem vettek részt. A mutató nem csupán statisztikai adat - jól jelzi, mennyire sikerül a fiataloknak beilleszkedniük a társadalomba és a gazdaságba. A hosszan NEET-státuszban lévők körében ugyanis gyakoribb a szegénység, a társadalmi kirekesztettség és az egészségügyi problémák is.

Az EU 2030-ra 9 százalék alá akarja szorítani ezt az arányt a szociális jogok európai pillérének célkitűzése alapján - 2025-ben az uniós átlag 11,0 százalékon állt, szemben a 2024-es 11,1, illetve a 2015-ös 15,2 százalékkal. A javulás tehát tíz év alatt jelentős, bár lassuló ütemű.

Hollandiában a legjobb, Romániába a legrosszabb a helyzet

Az országok közötti különbségek látványosak, akár négyszeres különbség is előfordulhat. 2025-ben a legalacsonyabb NEET-rátát az alábbi országokban mérték, amelyek így már most teljesítik a 2030-as uniós célt:

• Hollandia – a legjobb eredménnyel, 5% körüli aránnyal

• Svédország

• Szlovénia

• Csehország

• Portugália

• Írország

• Málta

• Luxemburg

• Dánia

A rangsor másik végén, az uniós átlag fölött tíz tagállam áll, közülük is kiemelkedik négy ország, ahol a fiatalok több mint 13 százaléka tartozik a NEET-csoportba:

• Románia – a legrosszabb mutatóval, közel 19%-kal

• Görögország

• Bulgária

• Olaszország

A két szélső érték – Hollandia és Románia – között majdnem négyszeres a különbség. Ugyanakkor a javulás sem egyenletes: 2015 és 2025 között Olaszországban csökkent legnagyobb mértékben (–12,4 százalékpont), Görögországban is látványosan (–10,5 százalékpont) mérséklődött a mutató. Volt azonban három ország, ahol romlott a helyzet: Németországban (+1,0 pp), Luxemburgban (+1,2 pp) és Ausztriában (+1,6 pp) nőtt a NEET-fiatalok aránya az elmúlt évtizedben.

A sem nem tanuló, sem nem dolgozó fiatalok arányának alakulása 2015 és 2025 között. (Forrás: Eurostat)

Magyarország: az átlag alatt, de nem a élmezőnyben

A hazai NEET-arány 2025-ben 10,6 százalék volt, vagyis több mint 150 ezer fiatalt érint közvetlenül. Ez az uniós 11 százalékos átlag alatt van, Magyarország tehát a rangsor jobbik felében helyezkedik el – a legjobban teljesítő országok közé azonban egyelőre nem sikerült felzárkózni. A hazai arány 2000-ben még 19 százalék felett járt, 2012-ben is megközelítette ezt a szintet, azóta viszont folyamatosan javult a kép.

A magyar adatok is megerősítik az uniós mintát: minél alacsonyabb valakinek az iskolai végzettsége, annál nagyobb az esélye, hogy NEET-helyzetbe kerül. Az alacsony képzettségűek körében a hazai NEET-ráta meghaladja a 40 százalékot, míg a diplomások körében nem éri el a 10 százalékot sem. A tankötelezettségi korhatár 18-ról 16 évre csökkentése átmenetileg tovább növelte az oktatásból lemorzsolódók számát – Észak-Magyarországon például a korai iskolaelhagyók aránya a 18–24 évesek körében 18,8 százalék.

A nemek közötti különbség Magyarországon is szembetűnő: 2025-ben a férfiaknál 8,4, a nőknél 12,8 százalék volt a NEET-arány - vagyis a fiatal nők jelentősen felülreprezentáltak ebben a csoportban idehaza is, összhangban az uniós tendenciával.

A nők nagyobb arányban érintettek egész Európában

Uniós szinten is kimutatható a nemek közti szakadék: 2025-ben a 15–29 éves fiatal nők 12,0 százaléka volt NEET, míg a férfiaknál ez az arány 9,9 százalék – tehát 2,1 százalékponttal alacsonyabb. A legnagyobb különbséget Romániában (11,2 pp) és Csehországban (7,4 pp) mérték a nők hátrányára. Mindössze három országban - Észtországban, Finnországban és Belgiumban - volt magasabb a férfiak aránya, és a különbség itt is minimális maradt.

A szakadék az életkorral is nő: a legfiatalabb, 15–19 éves korosztályban még a fiúk vannak enyhe hátrányban, a 20–24 éveseknél már a lányok kerülnek hátrányba, a 25–29 éves korosztályban pedig 6 százalékpontra nő a különbség a nők rovására. A háttérben többek között az áll, hogy a NEET-nők nagyobb arányban esnek ki teljesen a munkaerőpiacról (például gyermeknevelés vagy családtag ápolása miatt), míg a NEET-férfiak inkább munkanélküliként, vagyis a munkaerőpiaccal még kapcsolatban maradva szerepelnek a statisztikában.

Az iskolai végzettség és a lakóhely is számít

Az uniós adatok egyértelműen mutatják az összefüggést a végzettség és a NEET-arány között: 2025-ben az alacsony végzettségűek 12,8, a középfokú végzettségűek 11,0, a felsőfokú végzettségűek pedig csak 8,0 százaléka volt érintett. A legnagyobb szórás az alacsony végzettségűek körében figyelhető meg: Svédországban és Lengyelországban 6,1 százalék, Romániában viszont 35,8 százalék a NEET-arány ebben a csoportban.

A lakóhely szerinti bontás is tanulságos: a városokban élő fiatalok 10,3, a kisvárosokban és elővárosokban élők 11,0, a vidéki, ritkán lakott térségekben élők pedig 12,2 százaléka volt NEET 2025-ben. A legnagyobb város–vidék különbséget Romániában (20,5 pp) és Bulgáriában (18,5 pp) mérték.

Mit üzen mindez a munkaerőpiacnak?

A NEET-fiatalok magas aránya egyszerre jelez munkaerőpiaci kínálati többletet és strukturális problémákat: területi vagy készségbeli munkaerőpiaci illeszkedési zavarokat, hiányzó alapkészségeket, illetve a munkatapasztalat hiányát. A munkáltatók a bővebb jelöltkínálat miatt gyakran a felsőfokú végzettségű vagy szakképzett fiatalokat részesítik előnyben, így az alacsonyabb képzettségűek könnyen rekednek kívül a munka világán, vagy alacsony bérű, kevés előrelépési lehetőséget kínáló állásokban ragadnak.

Az uniós tagállamok 2020-ban vállalták a megújított ifjúsági garancia bevezetését, amely szerint a fiataloknak a munkanélkülivé válástól vagy az oktatásból való kilépéstől számított négy hónapon belül minőségi továbbtanulási, gyakornoki, tanulószerződéses vagy álláslehetőséget kell kapniuk. A cél egyértelmű: a NEET-fiatalok arányának csökkentése nemcsak társadalompolitikai, hanem gazdasági érdek is - hiszen minden aktivált fiatal munkaerő a jövő munkaerőpiacának erősítését jelenti.

Forrás: Eurostat - Statistics on young people neither in employment nor in education or training (2026. áprilisi adatok alapján)