Leszorított reálbér: idén esélytelen?

A rendszerváltozás után eltelt időszakban 2000 után nőttek a reálkeresetek nagyobb mértékben, mint a magyar nemzeti össztermék, amit hazai közgazdászok a megtorpanó magyar gazdaság egyik legfontosabb problémájának tekintenek. Így a kijelölt kormányfő által erre az évre ígért 1-2 százalékos növekedési ütem elvileg azzal a következménnyel járna, hogy bár a lakosság életszínvonala nem növekszik, de a gazdasági fejlődés egyensúlyi pályára állna. Szakértők szerint ugyanakkor kérdéses, hogy a kormányzat mennyiben hathat a versenyszféra bérkiáramlására.

Átalakulás és virágkor

A rendszerváltozás utáni időszak gazdasági fejlődését a hazai közgazdászok három szakaszra bontják. A Bokros-csomagig zajlott a transzformáció és a stabilizáció, amit a magyar gazdaság rövid „virágkora” követett 1998 és 2000 között, 2001-től pedig lassuló gazdasági növekedési ütem és növekvő egyensúlytalanság jellemzi Magyarországot. Mindez a nettó reálbérek és a GDP viszonyának alakulásában is jól megfigyelhető: az első szakaszban csökkenő vagy alacsony termelékenységnövekedés volt jellemző, amit az 1994-es választási év kivételével mindvégig csökkenő reálbérek kísértek. A keresetek és a GDP alakulásának pozitív egyensúlya eddig csak a virágkorban következett be: viszonylag magas volt a bruttó hazai össztermék növekedése, ami mellett pozitív, de ennél alacsonyabb bérnövekedés valósult meg. 2001-től azonban a stabilizációs folyamat megszakadt: 2003-ig a nettó reálbér-növekedés meghaladta a termelékenység növekedését.

Egyensúlytalanság a politikai ígéretek miatt

A hazai közgazdászok általában egyetértenek abban, hogy az ezredfordulót követően megtorpanó magyar gazdaság egyik legfontosabb problémája a rendkívül magas, a gazdaság teljesítőképességét meghaladó reálbér-növekedési ütem. Ennek legfontosabb kiváltó okát a Medgyessy-kormány választási ígéretének beváltásában, a 2002-es 50 százalékos közalkalmazotti béremelésben, és részben a 2001-es több mint 50 százalékos és a 2002-es 25 százalékos minimálbér-emelésben látják. Mindezek következtében a GDP növekedése 2000-ben még 5,2 százalékos, míg 2003-ban már csak 3 százalékos volt. De a gazdaság bővülésének visszaesését 2002-ben 13,6 százalékos reálbér-növekedés kísérte.

2004-ben azonban változás következett, amit a hazai közgazdászok a gazdaság versenyképességének szempontjából szükségesnek ítéltek. A 4,6 százalékos GDP bővülést csupán 1 százalékos reálbér-növekedés kísérte. A visszaesést javarészt a közszféra alacsony éves bérfejlesztése és a 13. havi illetmény 0. havivá való átalakítása - és ezért egy évvel későbbre halasztása -eredményezte. Tavaly azonban újra a termelékenység produkált alacsonyabb, 4,1 százalékos növekedést, míg a reálbérek emelkedése ezt jóval felülmúlta (6,3 százalék).

Idén újra egyensúly?

A közgazdászok az idei évtől is hasonló tendenciát vártak, a GKI gazdaságkutató intézet előrejelzésében 4 százalékos reálbérnövekedéssel számolt a második félévben gyorsuló infláció ellenére is, ugyanakkor a GDP bővülést is csak 4,4 százalékra becslik 2006-ra. Hasonló adatokkal, vagyis a termelékenységnövekedést csak minimálisan alulmúló béremelkedéssel számolt az összes gazdaságkutató intézet.

Gyurcsány Ferenc utolsó hónapban tett nyilatkozataiban azonban az egyelőre még nem ismert megszorítások miatt csak 1-2 százalékos reálbér-növekedést valószínűsít 2006-ra és 2007-re, ami újra helyreállíthatja a termelékenység és a reálbérek alakulásának egyensúlyát. Kérdéses azonban, hogy idén milyen eszközökkel tudja a kormányzat visszafogni a bérkiáramlást annyira, hogy a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által első negyedévre jelzett 5,7 százalékos reálbér-növekedés az év végére 1-2 százalékosra essen. Erre egyrészt az infláció elengedésével lenne lehetőség, ami azonban kevéssé valószínű az euró bevezetésének 2008-as céldátuma miatt. A közszférában megvalósíthatnának egy kereset-visszafogást, de ott leépítéseket terveznek. Ádler Judit, a GKI gazdaságkutató intézet munkaügyi szakértője az idei 1-2 százalékos reálbér-növekedést valószínűtlennek tartja. 2007-ben viszont a közszférában alkalmazott keményebb megszorításokkal lát már rá esélyt.

A kormánynak ugyanis leginkább a közszférán keresztül tudja befolyásolni a reálkereseti index alakulását, a versenyszférában tevékenykedő foglalkoztatók bérkifizetésére csak közvetetten lehet hatással. Amennyiben konjunktúra és teljesítménynövekedés lesz, keresetkiáramlás is várható – hangsúlyozta Ádler Judit. A szakemberek szerint az adókulcsok – például az áfa – megemelésével rászoríthatják a munkaadókat a keresetek visszafogására, vagy a munkavállalókat terhelő adók növelésével csökkenthetik a versenyszférában a reálbéreket.