Magyar kismamák - gondterhes jövő

A munkába való visszatérés csupán egy azon problémák közül, melyekkel a gyesen, gyeden lévő szülőknek szembe kell nézniük. Mint ahogyan a Nők a holnapért alapítvány elnöke, Szabó Zsóka a Népszava számára elmondta, "Ha lehet, szabadulni igyekszik tőlük a munkaadók jó része, ahelyett, hogy a felnőttképzés segítségével könnyítené meg számukra az újbóli elhelyezkedést". Mint mondja az egy-kétéves kimaradással különösen nehéz helyzetbe kerülnek a munkaerőpiacon, így egyre többen választják azt a megoldást, hogy már gyermekük egyéves kora előtt visszatérnek állásukba. Leginkább azonban a jogi védettség kijátszhatósága jelenti a legnagyobb problémát, illetve a munkavállalók állás-féltése. A kuratórium elnökének beszámolójából kiderül, hogy a gyors munkaerőpiaci visszatérés túlnyomórészt a diplomás nőknél figyelhető meg, akik féltik állásukat, míg a gyes teljes időszakát szinte csak a vidéken élő nők veszik igénybe. A magas munkanélküliségi mutatók és a rendkívül kevés állás miatt a vidéken élők ugyanis inkább a biztos gyest választják, minthogy kockáztassák állásukat.

Bár a jog néhány éve lehetővé teszi, hogy a nagyszülők a gyes igénybevétele mellett részt vállaljanak a gyereknevelésben, ez a gyakorlatban szintén csak a kisebb települések esetében vált be. Szabó Zsóka kiemelte, hogy a gyes igénybevételének kiszélesítése idővel rugalmasabbá teheti a kisgyermekes szülők munkaerőpiaci helyzetét, de e téren erőteljesen hátráltató tényezőnek tartja a társadalom konzervativizmusát. Mint mondja, az a probléma, hogy a magyar munkaerőpiacon kevesebbet ér egy várandós anya, vagy egy családtervező szülő munkája. Mindezt tovább nehezíti az a tény, hogy a magyar gyermekintézményi keretek sem megfelelőek a kor követelményeinek. A kilencvenes években a bölcsödék 52 %-át felszámolták, így gyakorlatilag az 1-3 éves kor közötti kisgyermekek felének fizikai lehetetlenség az ellátást biztosítani. A családtervezésről így sok fiatal lemond, hiszen -nagyszülői támogatás nélkül- a munkavállalás mellett nem tudja gyermekét hol elhelyezni.

Szabó Zsóka szerint azonban a legnagyobb gondot az okozza, hogy az évek eltelte után munkahelyére visszatérő anyuka és az őt a kihagyott idő alatt helyettesítő személy között választania kell a munkáltatónak. A választás azonban legtöbb esetben sajnos egyértelmű: inkább a bevált munkaerőt foglalkoztatják tovább, mint a gyakorlatból kiesett és szakmai fejlődésben lemaradt édesanyát. Ezért elengedhetetlenül fontos, hogy elsősorban a felnőttképzésen keresztül orvosolják a várandós-, vagy kisgyermekes anyák munkaerőpiaci helyzetét. Szabó Zsóka szerint ez az első és legfontosabb lépés, így kezdeményezni fogják, hogy a szakképzési hozzájárulás bizonyos hányadát a kismamák képzésére fordítsák. Mivel az összeg fél százalékát amúgy is a dolgozói oktatásra költhetik a cégek, így indítványozni fogják, hogy ebből az összegből "ismeretfelújító tanfolyamokat" szervezzenek a vállalatok. Ezzel megoldódna a beilleszkedés nem csupán ismereti-, de gyakorlati-, és beilleszkedési szempontból is.

Az alapítvány további kezdeményezése lesz a részmunkaidős foglalkoztatás rendszerének átértékelése is. Elmondása szerint a négyórás részmunkaidő a kismamák számára nem jó megoldás, mivel legtöbb esetben az utazással együtt ugyanannyit dolgozik, mintha rendes munkaidőt vállalna. Ezzel szemben a három napos munkavállalás megvalósítását támogatnák, mint ahogy ezzel párhuzamosan tervben van az is, hogy a gyermekintézmények nyitva tartását jóval rugalmasabbá tennék.

Az Unióhoz képest azonban nem csupán az intézményi kereteken kell változtatnunk, de a jogi szabályozáson is, melyet legtöbb esetben kijátszanak a munkáltatók. Bár a törvényi rendelkezések szerint a terhesség bejelentésétől fogva jogi védelem alatt áll az anya a munkahelyén, számtalan eset bizonyítja, hogy ez a jogi védelem nem elegendő a munkáltatóval szemben.

Szabó Zsóka mindazonáltal hangsúlyozta: a különösen nehéz helyzetben lévő kismamákon csak kormányzati változtatások révén lehet segíteni, így törvényben kéne biztosítani számukra a felnőttképzést szintúgy, mint a munkaerőpiaci integráció előbb említett feltételeit.


A Népszava jelentése nyomán