MI és az AI: a munka nem vész el csak átalakul? A magyarok egyelőre csak katasztrófaturisták?

Ez nem tény, hanem csak az én egyéni megélésem, de 2025-ben MIntha eljutottunk volna odáig, hogy jóformán MIndennap szinte Mindent, az életünk MInden területén, de kiemelten értve bele ebbe per pillanat a munka világát természetesen – az atipikus munkáltatás visszarendezési próbálkozásAIt, a DEI fordulatot, az EU-s bértranszparenciának történő megfelelési kényszert, a megfelelő-munkaerő-nélküliség okozta foglalkoztatás-bővítésre épülő növekedési modell kifulladását (a humán tudástőke fejélesztésének elhanyagolását), a gazdasági stagnálásból adódó dolgozói bizonytalanság emelkedését, és nem utolsó sorban, a munkavállalói várakozásoknál (ígérgetettnél…) alacsonyabb 2026-os MInimálbérfejlesztést – felülírva szembesültünk a Mesteréges Intelligencia / Artificial Intelligence (MI / AI) közvetlen és közvetett jelenlétével, térnyerésével, sőt már ennek szélesebb körű negatív következményeivel is. Én a magam részéről, háeresként, ezen hátrányos „kellemetlenségekhez” 

• nem csak az AI-tól (a munkahelyeink megszűnésétől, az állásAInk elvesztésétől, illetve algoritmusok és robotok általi kiváltásától) való személyes félelmeink mélyülését, terjedését és általánosodását, 

• valaMInt az AI-buborék esetleges kipukkanását, vagy legalábbis megereszkedését természetszerűleg kisérő, főképp persze az IT szektort érintő konkrét, és látványoson kommunikálható elbocsátási cunaMIt; 

• vagy a hibásan értelmezett adatvezérelt HR-ben való hit doMInálódását;

• hanem az egyoldalúan ezen negatívumokra fókuszáló, ezeket túlzóan kiemelő médiafelhajtást magát is idesorolom. 

A ROSSZ HÍR az, hogy vélhetőleg ez 2026-ban is így lesz még. És félek tőle, hogy a MI AI félelmeink is csak tovább fognak erősödni, még annak ellenére is, hogy bár a vállalatok/cégek/intézmények kishazánkban is tényszerűen egyre inkább érdeklődnek az AI iránt, és lassacskán fordulnak is a MI felé, de a hazAI dolgozók túlnyomó többsége (nem a csili-vili multikról, hanem a honi intézményi és kkv szektorban foglalkoztatott többségi MIlliónyi honfitársunkról beszélek!), egyrészt bizalmatlanabb az új technológiák iránt, másrészt – talán pont eMIatt is - nem kerül(t) egyáltalán, vagy ha igen, akkor pedig csak nagyon felszínesen kerül(t) közvetlen kapcsolatba a Mesterséges Intelligenciával: míg – a JPMorganChase friss beszámolója szerint – az USA felnőtt lakosságának 40%-a nem rendelkezik alapvető digitális készségekkel, addig a GKI kutatása azt mutatta ki, hogy a magyar lakosság 80%-a nem használja aktívan az AI nyújtotta lehetőségeket. 

Tehát, az igazi rossz hír az, hogy MI magyarok, kb. 60–70%-ban valóban tartunk attól, aggódunk aMIatt, hogy tényleg veszélyeztet munkahelyeket a Mesterséges Intelligencia (teszem hozzá gyorsan ismét, nem kis részben a negatív média-hype-nek köszönhetően érezzük ezt), de csak kevesen gondoljuk, hogy a saját állásunk, és/vagy egzisztenciánk tényleg veszélyben is lenne – hisz’ többségünknek nincs semMIlyen, vagy alig-alig van közeli munkaélménye AI-val kapcsolatban (sokszor fel sem tűnik, észre sem vesszük, hogy azzal van dolgunk – az ezirányú edukációnk sincs épp a toppon). Egyszerűen MI magyarok, biztonságos távolból szemlélődő, szörnyülködő, de velem-ez-úgysem-történhet-meg álláspontra helyezkedő katasztrófaturistaként éljük meg ezt az egész mesterségesen intelligens MIskulanciát. Most még. De eljön az a pillanat, talán már 2026-ban (!), hogy a változástól – az AI diktálta és/vagy „csak” meghatározta jövőtől – és az új helyzettel történő sikertelen küzdelmünktől való félelemeinket egyszer csak hopp, felülírja a sokat szidott, de mégiscsak kibírhatóan biztonságosnak vélt jelen helyzetünk hirtelen (krízisszerű) összeomlása, aMIkor a versenypiaci működésünk versenypiaci nyüglődéssé válik, és felsejlik majd, hogy most már MInket bámulnak meg tátott szájjal bambulva más katasztrófaturisták.

A JÓ HÍR viszont az, hogy munka nem vész el, csak átalakul, sőt! TörténelMI tapasztalatok, és jelen előrejelzések szerint ugyanis, jó eséllyel nem kevesebb, hanem épphogy több állást hoz(hat) – ahogy az annak idején, az ipari forradalmak során is történt – az algoritMIzáció-automatizáció-robotizáció, no meg persze az AI:

• Már a Világgazdasági Fórum 2018-as jelentése szerint is, a robotizáció/automatizáció 75 MIllió munkahelyet szüntethet meg világszerte, cserébe viszont 133 MIllió újat nyit majd meg;

• 2020-ban a World EconoMIc Forum előrejelzése 97 MIllió megszűnő és ugyanannyi létrejövő álláshellyel számolt, MIközben – az akkori kalkulációik szerint – 2025-re az összes létező munkakör felét gépek végzik majd el (a Goldman Sachs befektetési bank 2023-as elemzése ki is emeli, hogy az AI a következő évtizedben MIntegy 300 MIllió teljes munkAIdős – pl. ügyfélszolgálatos, könyvelő, adatelemző, raktáros, stb. – álláshelyet válthat ki globálisan); 

• 2023-ban az Ericsson érdeklődésére a termelő vállalatok kétharmada úgy nyilatkozott, hogy bár tíz éven belül a gyártási folyamatAIk 80%-a automatizálva lesz, de a hálózatba kötött gépek és a robotizáció újabb hulláma, illetve a Mesterséges Intelligencia nem eltünteti, hanem felértékeli az emberi munkaerőt, de a munkavállalóknak tovább kell képezniük magukat, hogy a magasabb hozzáadott értékű munkakörökben is képesek legyenek megfelelni;

• Az IMF 2024-ben arra figyelmeztetett, hogy a fejlett gazdaságokban a munkahelyek MIntegy 60%-a, a feltörekvő gazdaságokban 40%-a, az alacsony jövedelmű országokban pedig 26%-a van kitéve a Mesterséges Intelligencia térhódításának, MIndemellett az Institute for the Future 2024-es kutatása arra is rámutat, hogy a 2030-ban létező állások 85%-át még fel sem találták, így az új tudás megszerzésének a képessége értékesebbé válik, MInt a tudás maga!

• A Világgazdasági Fórum 2025-ban a ’Future of Jobs’ előrejelzésében azt prognosztizálta, hogy a következő öt évben az AI a munkaerőpiac 22%-os szegmensét érinti majd, de úgy, hogy az elvesztett munkahelyek aránya „csak” 8 %-os lesz, míg a várható új munkahelyeké 14%, amely a foglalkoztatás 7%-os növekedését eredményezi;

• az ENSZ KereskedelMI és Fejlesztési Konferenciájának (UNCTAD) 2025-ös jelentése pedig azt vizionálja, hogy a munkahelyek 40%-át érintheti világszerte a Mesterséges Intelligencia burjánzása, ugyanakkor az AI „nagyobb lehetőséget kínálhat a munkaerő növelésére, MInt az automatizálás”, de „a munkaerő átképzésébe, felkészítésébe való befektetés elengedhetetlen ahhoz, hogy a MI ne megszüntesse, hanem növelje a foglalkoztatási lehetőségeket."

Tehát a ROSSZ HÍR az, hogy a már meglévő, és a leendő új állások betöltéséhez egészen más tudással, szemlélettel, kompetenciákkal, éééés tanulási hozzáállással kell rendelkeznünk, MInt ahogy azt megszoktuk, illetve tesszük most. Tudniillik a termelékenység és a foglalkoztatás korábbi együttmozgása, már jóideje megtört, magyarul ugyanannyi vagy kevesebb foglalkoztatott, ugyanannyi idő alatt, nagyobb értéket kénytelen – és MInt kiderült – képes előállítani, amely folyamat persze strukturális munkanélküliséghez vezet(ett): tehát azok, akik elveszít(het)ik az állásukat, például

• a gyárak/üzemek/raktárak/elosztó bázisok kékgalléros melósAI – az ipari robotok MIatt,

• a fehérgalléros ügyfélszolgálatosok és ssc-sek – a chatbotok ügyeskedése/ügyetlenkedése végett;

• a járművezetők/sofőrök/pilóták – az önvezető verdák okán; 

• a fejvadászok/recruiterek – a toborzó droidok megjelenésének eredményeképp;

• a színészek/narrátorok – a digitális sztárok „életre kelésének” következtésben; 

• az adMInisztrátorok/adatkezelők, bérszámfejtők/könyvelők/számlázók, banki biztosítási ügynökök / pénzügyi tanácsadók, fordítók/tolmácsok, jogászok/ügyvédek, kasszások/pénztárosok/jegyértékesítők, pincérek/felszolgálók/szakácsok, újságírók/hírszerkesztők/forgatókönyvírók/lektorok, sőt zenészek/zeneszerzők – a munkájuk (vagy legalábbis annak nem kis részének) könnyed algoritMIzálhatósága vagy épp a ChatGPT „öntudatra ébredése” MIatt,

jogosan izgulnak, sőt félnek, sőt MI több dühösek, hiszen nem tudnak MIndannyian azonnal mással, például kriptonit bányászattal, szoftverfejlesztéssel, vagy mondjuk robotok építésével, programozásával, karbantartásával, esetleg CGI technológiával hivatásszerűen foglalkozni, és nem lehet MIndenki tartalomgyártó influencer, promp engineer, metaverzum tervező vagy jelszóhelyreállító legális hacker sem. Így 2025-ben egyszerre voltak, és 2026-ban lesznek jelen az elbocsátott állástalan munkavállalók és a be nem töltött, üres pozíciók – csak más-más területeken, amelyek a személyzetfejlesztés, pontosabban a foglalkoztatók és foglalkoztatottak ehhez kötődő attitűdjének radikális átalakítása nélkül, nem talál(hat)nak egymásra. Vagyis azzal kell, sajna, szembenéznünk most és a nagyon közeljövőben is, hogy az algoritmizáció, az automatizáció, a robotizáció, valamint ezek fejlődése nem a gépekről, nem a szoftverekről, és nem is az AI-ról, hanem alapvetően rólunk, emberekről, a human evolúciónkról, a rezilienciánkról, a fejlődési-alkalmazkodási képességeinkről, és a tanulási agilitásunkról szól.

A JÓ HÍR azonban az, hogy ahhoz, hogy a Humán Intelligencia kerekedjék felül a Mesterséges Intelligenciával vívott vetélkedésében, MInden lehetőségünk (kompetenciánk) megvan! „Csak” újból elő kell vennünk, vagy ha úgy tetszik, vissza kell helyeznünk azt a humán erősségeink közé. Újra kell tanulnunk, és/vagy ismét el kell sajátítanunk azokat az alap és fejleszthető, sőt inkább fejlesztendő (!) készségeinket, képességeinket, tulajdonságAInkat, amelyek emberré tesznek bennünket: az érzelMI intelligenciát (EQ), az etikAI érzéket, az innovativitást és a kreativitást, a kognitív rugalmasságot, a komplex problémamegoldó képességet, a moralitást, és talán legfőképp az együttműködési készséget, aMIt a nálam szakavatottabb (nem véletlen, hogy ő a Nobel díjas…) KrasznahorkAI László 2025-ben így fogalmazott meg:

„Elképesztő ember, ki vagy te? Feltaláltad a kereket, feltaláltad a tüzet, feltaláltad, hogy az együttműködés az egyetlen esélyed.” – 2026-ban is!

Nyitóképen a szerző, Papp Tamás István