Mit jelent a távmunkavégzésről szóló új rendelet a munkáltatók számára?

A koronavírus-járvány első hullámában a veszélyhelyzeti távmunka szabályozás célja az volt, hogy a munkáltató a távmunkavégzést, illetőleg az otthoni munkavégzést egyoldalúan, lényegében azonnali hatállyal elrendelhesse.

A 2020. november 12-től hatályos 487/2020 (XI. 11.) számú kormányrendelet ismét szabályozta a távmunkavégzést. A mostani normaszöveg célja egyértelműen az, hogy a munkáltatók és a munkavállalók számára biztosítsa a távmunkavégzés lehetőségét olyan feltételek figyelembevételével, amelyet a felek kölcsönösen kialkudnak és amelyben megállapodnak.

„A jogszabály ugyan külön nem nevesíti, azonban álláspontunk szerint a megállapodásnak írásban kell történnie. Ez a gyakorlatban munkaszerződést, vagy munkaszerződés-módosítást, illetőleg egyedi megállapodást jelent. A megállapodás egyes rendelkezéseit a felek a munkáltató által kiadott írásbeli szabályzatban, illetve munkáltatói utasításban egészíthetik ki, illetve részletezhetik” - mondja dr. Szűcs László, a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal szakértő ügyvédje.

A lényeg, hogy rendeltetésszerű legyen

A munka törvénykönyve jelenlegi szabályai szerint a távmunkavégzés esetén a munkavállaló munkafeladatait rendszeresen távolról, tehát a munkáltató telephelyétől elkülönült helyről végzi, és számítástechnikai eszköz útján továbbítja munkája eredményét a munkáltató részére. Ettől a szabálytól azonban a kormányrendelet szabályozása szerint a felek szabadon eltérhetnek és a rendeltetésszerűség alapkövetelményén belül szabadon meghatározhatják a távmunkavégzés feltételeit, lényeges fogalmi ismérveit.

Így például a felek minden olyan munkavégzést is távmunkának tekinthetnek, amelyet a munkavállaló a munkáltató utasításának figyelembevételével otthon, vagy egyéb tartózkodási helyén végez, függetlenül attól, hogy annak eredményét számítástechnikai eszköz útján továbbítja, vagy sem, illetve, attól függetlenül, hogy az otthon végzett tevékenység mennyire rendszeres (részleges vagy eseti jellegű, meghatározott napokon történő távmunkavégzés). A lényeg, hogy a felek az adott munkavégzést és munkafolyamat lényeges feltételeit megállapodás keretében rögzítsék.

Munkáltatói tájékoztatás kockázatértékelés helyett

A kormányrendelet előírja, hogy a munkavédelmi törvény távmunkavégzésre vonatkozó speciális munkavédelmi szabályait nem kell alkalmazni a veszélyhelyzet tartama alatt. Ennek alapján például nem kötelező a munkaeszközök előzetes kockázatértékelése. Elegendő tehát, ha a távmunkavégzés megkezdését megelőzően a munkáltató tájékoztatja a munkavállalókat az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos otthoni munkavégzés legfontosabb szabályairól - ilyenek például az asztalra, székre, megfelelő világításra vonatkozó előírások, ajánlások, tiltott tevékenységek stb. Ennek alapján már a munkavállaló felelős azért, hogy amennyiben a távmunkavégzésre vonatkozó megállapodást aláírja, úgy a munkáltató által meghatározott munkakörülményeket kialakítsa és a munkavégzése során betartsa.

A távmunkavégzési megállapodás legfőbb elemei tehát a távmunkavégzés keretében történő foglalkoztatás tényének rögzítése, a felek által biztosított munkaeszközök köre, a költségtérítés mértéke, valamint a munkarend meghatározása. Egyéb háttérszabályokat - például ellenőrzési jog gyakorlása, adatkezelési, titoktartási kötelezettségek teljesítése, munkavédelmi szabályok - a munkáltató továbbra is jogosult egyoldalú szabályzatban, utasításban közzétenni.

Téríteni kell az indokolt költségeket

„A kormányrendelet értelmében távmunkavégzés esetén lehetőség van a ténylegesen távmunkával töltött napok arányában adómentes költségtérítést nyújtani a munkavállalók számára az év elején érvényes minimálbér 10%-a erejéig, amennyiben a munkavállaló nem érvényesít tételes költségelszámolást. Az adómentesen biztosítható költségtérítésnek tehát előfeltétele, hogy a munkavállalóval távmunkavégzési megállapodás szülessen, továbbá részleges távmunka esetén a munkáltatónak a munkaidő-nyilvántartási adatokat ki kell egészíteni arra vonatkozóan, hogy a munkavállaló mely munkanapokon teljesített távmunkát” - hívja fel a figyelmet dr. Zsédely Márta, a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal szakértő ügyvédje.

A PwC Legal szakértői kiemelik, hogy a kormányrendelet továbbra sem írja elő, hogy a költségtérítést a munkáltatónak kötelezően adnia kell-e vagy sem. Erre a munka törvénykönyve ad választ, amely előírja, hogy a munkavégzéssel kapcsolatos indokolt költségeket a munkáltatónak meg kell fizetnie. Ezért, ha igazolható, hogy a távmunkavégzéssel összefüggésben keletkezik többletköltsége a munkavállalónak, akkor két lehetőség mutatkozik: tételes költségelszámolás keretében a munkáltató megfizeti a költségeket vagy igazolás nélkül fizet költségtérítést a munkavállaló részére, amely azonban a kormányrendelet előírása szerint csak korlátozott mértékben - tehát a minimálbér 10%-ig - adható adómentesen, és csak a távmunkavégzés igazolt napjaira.

A kormányrendelet szerint a fenti tartalmú megállapodásokat a veszélyhelyzet idejére, tehát egyelőre 2021. február 8-ig terjedő tartamra lehet megkötni, és ugyanezen ideig van lehetőség a távmunkavégzéssel kapcsolatos és igazolás nélkül adható adómentes költségtérítés megfizetésére is.

Dr. Szűcs László tapasztalatai szerint számos cég már jelenleg is rendelkezik távmunka szabályzattal, illetve egyes társaságoknál már egyedi szerződések is születtek az otthoni munkavégzéssel kapcsolatosan. Az általánosan elterjedt vállalati gyakorlatok ismeretében ezek a szabályzatok - a kormányrendelet normáinak figyelembevételével - felülvizsgálandók.

„Álláspontunk szerint különösen a fentiekben hivatkozott munkavédelmi normák, illetve költségtérítési szabályok miatt célszerű a meglévő szabályok kiegészítése, módosítása, illetve az egyedi szerződések megkötése. Ha a munkavállalók már most is otthon végzik munkájukat, úgy lehetőség van az elektronikus úton történő szerződéskötésre is” - teszi hozzá a szakértő.

Nyitókép: thedarknut képe a Pixabay -en.