Munkaidő, munkarend

1. Teljes munkaidő
A teljes munkaidő mértéke főszabály szerint napi nyolc óra, illetve heti negyven óra. Törvény, törvényi felhatalmazás alapján kiadott egyéb jogszabály, kollektív szerződés, illetve a felek ennél rövidebb, és - bizonyos korlátok betartásával - akár hosszabb időre is szabhatják a teljes munkaidőt.
Legfeljebb 12 órányi, illetve legfeljebb heti hatvan óra munkavégzés minősíthető a teljes munkaidő kitöltésének, ha a munkavállaló
- készenléti jellegű munkakört tölt be;
- a munkáltató vagy a tulajdonos közeli hozzátartozója.
További megkötés, hogy 18. évét még be nem töltött munkavállalók (fiatal munkavállalók) teljes munkaideje maximum 8 óra lehet.

2. Munkarend
A munkaidő felhasználásával kapcsolatos részletes szabályokat - így a napi munkaidő kezdetét, befejezését, a munkaidő beosztását, a pihenőidő kiadását - a munkarend tartalmazza. A munkarendet, munkaidőkeretet és a napi munkaidő-beosztás szabályait a munkáltató határozhatja meg, ha erről a kollektív szerződés nem rendelkezik. A legtöbb korlátozást a megszakítás nélküli munkarend előírásakor kell figyelembe venni.
Megszakítás nélküli munkarend állapítható meg, ha a munkáltató működése naponta legfeljebb hat órát, illetve évente kizárólag a technológiai előírásban meghatározott okból, az ott előírt időszakban szünetel, és a munkáltató társadalmi közszükségletet kielégítő alapvető szolgáltatást biztosít folyamatosan, vagy a gazdaságos, illetve rendeltetésszerű működtetés - a termelési technológiából fakadó objektív körülmények miatt - más munkarend alkalmazásával nem biztosítható. Megszakítás nélküli munkarend állapítható meg akkor is, ha a munkaköri feladatok jellege ezt indokolja.

3. A munkaidő beosztása
A munkaidő beosztásánál a munka jellegére, az egészséges és biztonságos munkafeltételekre kell figyelemmel lenni. Ezen felül a beosztást - kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában - legalább hét nappal korábban és legalább egy hétre előre közölni kell; ha ez elmarad, az utolsó beosztásnak megfelelően kell munkát végezni. Munkaidőkeret alkalmazásával a munkaidő a munkanapokra - főszabály szerint - egyenlőtlenül is beosztható. Nem kívánható egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti munkavégzés a terhes nőtől, valamint az egy évesnél kisebb gyermekes anyától, illetve apától sem, ha gyermekét egyedül neveli. Amennyiben a felek nem részmunkaidőben történő foglakoztatásban állapodtak meg, úgy a napi munkaidő négy óránál rövidebb nem lehet.
Ha az egészségi ártalom vagy veszély kizárása érdekében jogszabály vagy kollektív szerződés meghatározza a munkaidőn belül az adott tevékenységre fordítható idő leghosszabb mértékét, a munkavállaló egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén sem tölthet az előírtnál hosszabb időt a korlátozás hatálya alá tartozó feladatok ellátásával.
A munkavállaló napi, illetve heti munkaideje a tizenkét, illetve a negyvennyolc órát, a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló napi, illetve heti munkaideje a huszonnégy, illetve a hetvenkét órát nem haladhatja meg. A napi, illetve a heti munkaidő mértékébe az elrendelt rendkívüli munkavégzés időtartamát be kell számítani.

4. Munkaidőkeret
A munkaidővel történő gazdálkodás feltételeinek rugalmasságát elősegítő jogintézmény. Alkalmazása értelemszerűen az egyenlőtlen munkaidő-beosztáshoz kapcsolódik, a munkaidőkeret segítségével - a munkáltató működési, gazdasági érdekeinek jobban megfelelve - a munkaidő nem hetente, hanem heti átlagban, a keret lejártakor kerül elszámolásra. A munkaidőkeret az egyenlőtlen munkaidő-beosztás ésszerű alkalmazása mellett lehetővé teszi a viszonylag rövidebb időtartam alatti jelentősebb hosszúságú rendkívüli munkavégzés elrendelését is. Így a munkaidőkeret bevezetésével léphető túl esetenként az Mt.-ben általános jelleggel megfogalmazott heti 48 órás munkaidőkorlát azzal, hogy a keret lejártakor a munkában töltött órák száma - a rendkívüli munkavégzést is ideértve - heti átlagban 48 óránál nem lehet több. Munkaidőkeret megállapítása hiányában a napi munkaidő általában nyolc óra. A munkaidőkeret hosszabb időszakra (akár egy évre) eső napi munkaidők összegét jelenti, ami az időszak munkanapjaira egyenlőtlenül osztható el.
Az Mt. alapján a törvény 117/B. § (1)-(3) bekezdése szerinti napi munkaidő tartamának alapulvételével a munkaidő legfeljebb kéthavi, illetve legfeljebb nyolcheti keretben is meghatározható. Ettől eltérően a munkaidő kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb négyhavi, illetve legfeljebb tizennyolc heti, több munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb hathavi, illetve legfeljebb huszonhat heti keretben is meghatározható. Kollektív szerződés legfeljebb éves, illetve legfeljebb ötvenkét heti munkaidőkeretet állapíthat meg
- a készenléti jellegű munkakörben,
- a megszakítás nélküli, illetve
- a többműszakos munkarendben foglalkoztatott, továbbá
- az idénymunkát végző munkavállaló esetében.
Munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját meg kell határozni és erről a munkavállalót írásban tájékoztatni kell. Írásbelinek minősül ebből a szempontból a tájékoztatás, ha azt a munkáltatónál a helyben szokásos módon közzéteszik. Munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkaidő számításakor a 151. § (2) bekezdésében megjelölt távollét (pl. állampolgári kötelezettség teljesítése, munkaszüneti nap miatt kiesett idő, rendes szabadság időtartama), illetve a keresőképtelenség időtartamát figyelmen kívül kell hagyni, vagy az erre eső napokat a munkavállalóra irányadó napi munkaidő mértékével kell figyelembe venni (Mt. 118/A. §).


Dr. Fodróczy Géza