Nem kiégésből, hanem szerelemből: 20 év HR után lakberendező lett

Hogy és mikor fogalmazódott meg, hogy váltani szeretne? 

2001 óta dolgoztam HR területen, ebből majdnem 20 évet vezetőként, de nem égtem ki, nem így jött az igény, hogy váltanom kell. A lakberendezés hobbiként indult, szerelem lett és egy folyamat volt a váltás. Eredetileg későbbre terveztem, hogy ezzel szeretnék majd teljes állásban foglalkozni, de aztán annyi megbízás jött, hogy egy idő után látszott, hogy a két munka már nem megy egymás mellett, így meg kellett hoznom ezt a döntést.

Egyedi tapétákat is készítek, azzal is egyre komolyabban foglalkozom, most készül az új tapétakönyvem. Korábban egyet-egyet csináltam évente, ahogy a lakásokból is. Közben elvégeztem iskolai keretek között is a látványtervezést, ami nagyjából másfél év volt. Aki ilyen váltásban gondolkodik, annak azzal kell számolnia, hogy összességében legalább három-négy év, mire lépni tud. Nekem ennyi időbe telt mire önálló vállalkozássá épült ez a munka.

Hogyan indult maga az érdeklődés ebbe az irányba? 

Rajzolással kezdődött, bár ez még nem predesztinál a lakberendezésre. Ma már többnyire egyébként számítógéppel tervezünk, rajzolunk. Én elég sokat költöztem, sokan látták, hogy hogyan rendezem be a lakásaimat, amik nyomán megkerestek először egy-egy tanácsért, vagy hogy segítsek egy nyaraló berendezésénél. Ugyanakkor a szakma része nagyon sok olyan műszaki ismeret, amire elsőre lehet, hogy nem is gondolunk, és valószínűleg nem ebbe szeretünk bele, például a műszaki rajz, a gépészet, világítástervezés, amibe mind bele kellett tanulni. 

Nagy a verseny, nagyon sok lakberendező van, így az első lépések nem feltétlenül könnyűek, hiszen el kell jutni egy referenciamunkáig, amit már be lehet mutatni. Így újra megéltem, amit sokszor hallottam interjúkon HR vezetőként, hogy pályakezdő vagyok, hogy „be kellett törni” egy új területre, ahol többnyire nincsenek erős és nagy presztízsű gyakornoki programok. 

Nappali

Most már eljutottam oda, hogy megtalálnak nem csak magánszemélyek, hanem cégek is, vannak ingatlanfotózások, meg tudom mutatni a munkáimat. Nem akarok szépíteni, az eleje nem könnyű. Nekem biztonságot adott, hogy kezdetben ott volt mellette a főállásom, aktívan dolgoztam HR-esként, aztán esténként és hétvégén voltak az ingatlanbejárások, a tervezés, a bútorok válogatása. Másfél-két évig nem nagyon voltak hétvégéim, és az éjszakák egy része is ráment, de nem panaszkodom. Nem éreztem fárasztónak, amikor elmerültem egy tervben, aminek egyébként 3-4 óránál kevesebbel nem is érdemes nekiülni, egy látványterv elkészítése pedig inkább 5-6 órás folyamat. Ehhez kellett a lelkesedés és a motiváció.  

Hogyan lehetett az üzletet, tulajdonképpen nulláról felépíteni, komoly versenyhelyzetben? 

Tenni kellett érte, rengeteg üzleti találkozó van mögötte, rengeteg megkeresés és tévutak is. Az első félévben érdekes tanulás volt, hogy bizonyos területek, amelyekről úgy gondoltam, hogy összefüggenek az ingatlanfejlesztéssel, pont nem voltak nyitottak az együttműködésre. Lelkileg fel kell készülni, hogy lehet, hogy gondolunk valamit egy piacról, aztán nem biztos, hogy az a valóság, de ettől nem szabad elkeseredni. Hiába vannak például kivitelezői kapcsolatok, a lakberendezőt alapvetően az a magánszemély bízza meg, akié az ingatlan (lesz), így hozzájuk kell eljutni, ők a célcsoport. Meg kellett tanulni azt is, hogy hogyan lehet az igényt felkelteni. 

Egy másik érdekes momentum az volt, amikor egy fejvadász, akit 20 éve ismerek, felhívott, hogy van egy jó HR vezetői állás, miközben én már lakberendezőként dolgoztam. Szembesültem vele, hogy a szakmai oldalamon túl a személyes közösségi felületeimre is ki kell tenni egy-két dolgot azzal kapcsolatban, hogy mivel foglalkozom, hogy az ismeretségi köröm is lássa, és átírja a fejében, hogy mit csinálok. Úgyhogy az önmarketing területén sokat kellett fejlődnöm. 

Milyen készségek, képességek kellenek ehhez a munkához? Mi az, ami a múltból jó szolgálatot tesz, és mi az, amit ki kellett alakítani újonnan? 

A kommunikációs gyakorlatom nagyon sokat számít, rengeteget kérdezek az ügyfelektől, nagyon célirányosan, részletesen, ezt biztosan a HR-ből hozom, az interjúkból. Ez nagyon megkönnyíti a munkát, hiszen az igények minél pontosabb feltérképezése a felmérésnél gyorsítja az egész folyamatot, és megspórolunk sok felesleges kört. 

Ahogy az is a hasznomra vált, hogy nem okoz gondot megírni egy profi szakmai ajánlatot, ami jól is néz ki. Ahogy az üzleti találkozók, azokon a megjelenés, fellépés, szintén nem jelentett gondot, a szakmai múltamnak köszönhetően. 

Amit ki kellett alakítani az a műszaki szemlélet, hogy hol van a határ, amit nekem tudnom kell, hogy átlássam a folyamatot, és meddig tart a kompetenciám. Ehhez nagyon sokat kellett tanulnom, és ebben rengeteg a változás is az okosotthon rendszerek elterjedésével. Így a fejlődés nem is érhet véget az iskola befejezésével, járni kell workshopokra, képzésekre, átlagosan havi 3-4 napot. 

Illetve a közösségimédia-marketingbe is bele kellett jönnöm, főként a TikTokba. 

Hogyan telik egy napja? Gondolom, ez egy teljesen másfajta időbeosztás.

Alapvető különbség, hogy ezt a munkát leginkább vállalkozóként végzi, aki benne dolgozik, ez eleve jelentős változás. Persze itt is megvannak az adminisztratív kötelezettségek, de igazából nincsen két egyforma napom. Nagyon sokszor megyek helyszínre felmérni, kivitelezésekre projektmenedzserként, hogy a lakberendezés tényleg a terveknek megfelelően valósuljon meg. Járok bemutatótermekbe is, kiválogatni a bútorokat, anyagokat stb. 

Tároló-szekrény minta

Eleinte nem volt könnyű megtalálni az egyensúlyt, hogy betervezzek olyan napokat, általában heti kettőt, hármat, amikor csak tervezek és rajzolok, a maradék időben pedig megyek, utazom, ahova kell. Sokkal mozgalmasabb fizikailag is, mint a HR-es munka. 

Az eddigi tapasztalatok alapján mi az, amit igazán szeret ebben a szakmában, és mi az, ami kihívásos?

Szeretem az összetett feladatokat, amikor teljes felújításra van szükség vagy nulláról kell megtervezni valamit, bonyolultabb bútortervet csinálni. Nagyon szeretem az egyedi tapétaterveket, azokat például kézzel rajzolom. Most tervezek egy teljes belsőépítészeti showroomot, ahol dolgozni is fogok. Mindent rám bízott a tulajdonos, ami hatalmas bizalom és felelősség is egyben. 

Amit kevésbé szeretek az a gépészeti rész vagy a mérnöki részek, ahol nem látom át teljes mélységében a folyamatot, az tud zavarni. Ugyanakkor minden kivitelezésen tanulok valami olyat, amit fel tudok használni a következő projektnél és szerencsés vagyok, hogy megbízható kivitelezőkkel dolgozhatok együtt. Ebben a szakmában ez nagy kincs.

Nem nehéz néha az ügyfelekkel az elképzelések összehangolása, az esetleg „lehetetlen kérések” megvalósítása? Mennyire lehet formálni ezeket, ha tervezőként látja, hogy az úgy nem lesz jó? 

Szerintem abszolút lehet. Persze mindig vannak elképzelések, meglévő bútorok, akár olyan darabok, amihez valaki érzelmi okból nagyon ragaszkodik, aminek helyet kell találni. Akkor az egy igazodási pont, egy segítség, hogy azzal tervezünk. Ezért fontos a sok kérdés, beszélgetés már az elején. El szoktam mondani őszintén, ha valami nem passzol, nem lesz kényelmes vagy nem fér be. Ilyenkor mindig tudni kell alternatívát ajánlani, megfelelően tálalni, indokolni. Én mindig személyesen prezentálom a terveket, megmutatok mindent és elmondom, hogy miért gondoltam úgy. Ez elég meggyőző tud lenni, eddig még nem volt negatív tapasztalatom. Az első terv ritkán végleges, de ez természetes. Apró módosítások előfordulnak.

Japán nappali

Milyen érzés, amikor kész van egy projekt? 

Amikor a megvalósítás is elkészül, és feltesszük az utolsó képet is a falra, az remek érzés. Az pedig pláne, amikor olyan visszajelzést kapok, hogy már egy éve volt az átalakítás, de úgy szeretjük, olyan jó ott lakni… Egyébként amikor például egy újépítésű ingatlannál akár hónapokig tart az együttműködés, akkor nehéz elengedni a projektet és az ügyfelet. Ahhoz hasonlóan, mint amikor egy jó kolléga elmegy a cégtől. Persze vannak ügyfelek, akik visszatérnek, ha vesznek egy másik lakást vagy a gyereküknek kell esetleg berendezni. 

Mi a hosszabb távú terv, elképzelés? 

Szeretném továbbvinni az egyedi bútorterveket, ezen a területen szeretnék fejlődni, ami még legalább másfél év tanulást jelent. Úgy érzem, a következő 20 évben mindezt szívesen csinálnám. 

Előszoba látványterv

Van-e még valamilyen fontos tapasztalat a váltás kapcsán, amit megosztana? 

Sokszor látom vezetőkön, hogy inkább ugranak a semmibe húszon év után, mert annyira elegük van, én örülök, hogy nem vártam meg ezt a pillanatot. Jó, ha van egy átmenet. Persze erre nem mindig van lehetőség. Én például tudatosan figyeltem magam, hogy ez az egész tevékenység mennyire csak egy hobbi egy másik stabil munka mellett, vagy önmagában is jól lennék azzal, ha csak ezt csinálnám. Amikor ez eljött, akkor léptem. Fontos végignézni az embernek magában, hogy vajon az új élethelyzet, az új munkaszervezés, körülmények, amit a váltás hoz, mennyire lesz komfortos. 

Interjúkon is nagyon sokszor láttam, főleg nőknél, hogy van valamilyen álmuk, vágyuk, de nem mernek elindulni abba az irányba. Én mindig arra bíztattam, hogy legalább próbálja meg, nézze meg, hogy azon az új területen mik a lehetőségek. Magamnak is ezt mondtam, hogy muszáj kipróbálnom. Az átmeneti időszak éppen erre jó, áldozatokkal jár, nincs hétvége, este egy ideig, de kiderül, hogy csak addig élvezem, amíg hobbi vagy akkor is, ha ez lesz az új főállásom.

Azt egyébként el tudja képzelni, hogy egyszer visszatérjen a HR-hez? 

Én nem szerettem ki a HR-ből, nem vártam meg a kiégést, de most őszintén nehezen tudnám elképzelni, hogy visszatérjek, vezetőként pláne nem. Tanácsadóként vagy nagyon szívhez szóló projekt esetén majd esetleg, de most más van fókuszban. Most jól vagyok ezzel a feladattal.

Nyitóképen Sélei Annamária (A cikkben szereplő látványtervek az ő munkái.)