Nincs kultúrája itthon az elbocsátásnak

Aki kikerül a rendszerből, azokkal a cégek jó esetben csak a törvények szabta kötelezettségek erejéig foglalkoznak. Másutt ez máshogy van. Az outplacement gyakorlatáról Győri Ildikó, a Hay Group Menedzsement Tanácsadók Kft. szakértője beszélt.

Amerikában a gondoskodásra először a második világháborúból hazatérőknél volt példa, míg Nyugat-Európában ez a változás sokkal fokozatosabban, a jóléti intézmények kiépülésével egy időben, az 50-es és 60-as években zajlott le.

Azok a jelentős tömegek, akiket Magyarországon a rendszerváltást követő években, a tulajdonosi szerkezet változásával és a hatékonysági, gazdaságossági szempontok előtérbe kerülése miatt bocsátottak el állásukból, hirtelen addig ismeretlen, súlyos kihívásokkal szembesültek. Akkoriban egész iparágak szűntek meg, és az utcára került emberek - értelmiségiek éppúgy, mint a fizikai dolgozók - nem tudták, hogyan lesznek újra piacképesek.

Első jelei ennek a gondoskodó leépítésnek (angolul outplacement) a multik hazai megtelepedésével egy időben jelentkeztek. Az ilyen gondoskodás pr-értéke jelentős, hiszen a cég társadalmi felelősségéről beszél, emellett ha a munkaerőpiacon potensebb, jobban képzett emberek találhatók, az mindenkinek csak jó. Ez a fajta gondoskodás még ma is elsősorban a legnagyobb cégek sajátja, akik megengedhetik maguknak ezt a személyenként 10-150 ezer forintos költséget, ami természetesen előbb-utóbb megtérül.

A segítségnyújtás célja, hogy az elbocsátott munkaerő minél hamarabb új állást találjon. Ehhez az elbocsátást jól elő kell készíteni. Egyeztetni kell a különböző érdekképviseletekkel, ütemezni a folyamatot. Miután az elbocsátásról a döntés megszületett, a segítség különböző formái adhatók. Ilyenek lehetnek a munkajogi tanácsadás, az adminisztrációs terhek átvétele és mindenekelőtt a munkaerőpiaci érték növelése. Ezen belül a dolgozók átképezhetők, vagy akárcsak biztosítani lehet számukra a számítógép és internet használatot ahhoz, hogy egyfelől megtalálják az új munkahelyüket, másrészt a megfelelő arculattal - jól kialakított önéletrajzzal - láthassanak új munkahelyük kereséséhez.

Mindezek mellett mégis a legfontosabb talán az elbocsátásra kerülő dolgozók munkaerőpiaci felkészítése. Ennek során a cég munkaügyes, HR-es dolgozói, vagy külső tanácsadók minden érintettet felkészítenek arra, hogy a munkakeresés folyamatát hogyan gyorsítsák fel, és zárják sikerrel. Ennek a tréningnek a tematikájába feltétlen érdemes belevenni az alábbi kérdéseket: hogyan egyeztessen a munkáltató a munkaügyi központokkal? Hol talál az elbocsátott álláshirdetéseket, hol érdemes érdeklődnie? Hogyan készíthet az illető professzionális önéletrajzot, motivációs levelet, és hogyan viselkedjen a jelölt az interjúk során?

Fontos, hogy az ilyen segítségnek gyakorlati, egyértelmű haszna legyen, melyet a munkavállaló azonnal kamatoztatni tud a helyzetében. Tanítsa meg az elbocsátásra kerülőt, hogyan képviselje magát és érdekeit a munkaerőpiacon. Az illető lába alól most kicsúszott a talaj, a jövője, vagy akár jelene bizonytalanná vált. Ezzel együtt a leendő munkaadók dinamikus, lelkes, stressztűrő kollégákat keresnek. Ezen a látszólagos, de az érintettek számára nagyon is valóságos szakadékon kell, hogy átsegítse egykori cége a leendő munkavállalót.