Szerző: HRPortal.hu hírszerkesztő Megjelent: 8 éve

Nyugdíjhelyzet: Jön az időskori elszegényedés?

Nincs olyan ország, ahol a nyugdíjmodell ne szorulna módosításra, többek között a válság miatt is, a legújabb OECD-nyugdíjkörkép szerint. A változtatásokat nézve zajos forradalom helyett azonban legfeljebb csendes fejlődésről lehet beszélni.

A jó nyugdíjrendszer áttekinthető, fenntartható, igazságos, hiteles és ösztönző. Az egyes államokban megvalósuló struktúrák arra is rávilágítanak: egy rendszer működőképessége nem csupán attól függ, hogy abban az állami vagy a magánjelleg dominál, vagy hogy a felosztó-kiróvó vagy a tőkefedezeti modell érvényesül. Sokkal inkább az a meghatározó, hogy a rendszer igazodik-e az adott gazdaság és a lakosság állapotához. A korosodó társadalom, a nyugdíjpénztári befektetések értékvesztése, a munkahelyek megszűnése és a csökkenő jövedelmek ugyanúgy kihívást jelentenek Nagy-Britanniában, ahol a nyugdíjak nagyobbik hányadát a magánnyugdíjak adják, mint Ausztriában, ahol Európában a legnagyobb, közel 80 százalékos az állami szerepvállalás.

Revolúció helyett evolúció

Miközben a célok mindenhol hasonlók, a jó modellre nincs közös recept. A nyugdíjrendszer fenntarthatósága számos egyedi jellemzőtől függ: az adott ország foglalkoztatási rátájától, a keresőképesek és keresőképtelenek arányától, a GDP-termelőképességtől, és fontos a születéskor várható élettartam is, illetve az, hogy az országban éppen hol tartanak a demográfiai folyamatok. Franciaország, Hollandia, Svédország és az Egyesült Királyság demográfiailag már most öreg társadalmak, ahol az elkövetkező néhány évtizedben nem gyorsul a korosodás üteme. Korea, Mexikó vagy Törökország viszont a folyamat legelején áll, ahol mostantól az idősek számának rohamos emelkedése várható. Az állami programok mindenképpen felülvizsgálatra szorulnak az OECD-tanulmány készítői szerint, mert már nem biztos, hogy a jövőben megfelelő védelmet jelentenek az elszegényedés ellen. Ausztráliában, az Egyesült Államokban már minden negyedik 65 éves korú lakos szegénységben él, Írországban pedig az arányuk eléri a 30 százalékot.

Az egyedi jellemzők mellett a kutatás rávilágít az azonos cselekvési irányokra is, azokra az intézkedésekre, amelyeket az egyes országok az elöregedő társadalom miatt finanszírozhatatlan nyugdíjrendszerek modernizálása érdekében hoztak.

Visszavonuló államok

A fejlettebb országokról elmondható, hogy évek óta ösztönözik az öngondoskodás - az önkéntes vagy munkáltatói nyugdíjak - arányának növekedését annak érdekében, hogy csökkenteni tudják a növekvő költségvetési terheket. Franciaországban, Lengyelországban és Portugáliában új magánnyugdíj-alapokat hoztak létre, amelyeket különböző adókedvezményekkel népszerűsítettek. Németország meghosszabbította az amúgy 2008-ban lejárt adókedvezmény-rendelkezést, Norvégia pedig kötelezte a munkáltatókat, hogy bizonyos - nem túl nagy - összeggel járuljanak hozzá a magánnyugdíj-befizetésekhez.

Jön az időskori elszegényedés?

Vajon a válság kapcsán bekövetkezett tőkeveszteségek a nyugdíjasszegénység újjáéledéséhez vezetnek? – teszik fel a kérdést az országok nyugdíjrendszereit vizsgáló 2009-es OECD-tanulmány szakértői, miután az elmúlt években számos országban csökkentek a nyugdíjak. Van, ahol léteznek úgynevezett automatikus stabilizátorként működő programok vagy a rászorultság ellenőrzése alapján nyújtott támogatások, máshol azonban a szociális védőháló nem nyújt, illetve a jövőben nem fog megfelelő védelmet nyújtani az idősek számára a magánmegtakarításokból származó jövedelmek csökkenése esetén. Ma rövid távon hatalmas politikai nyomás nehezedik a kormányokra, követelve a helyzet azonnali enyhítését. Reális veszély, hogy a politikai döntéshozók az idősebb munkanélkülieket hosszú távú betegállományba vagy rokkantsági nyugdíjba küldik, esetleg újraindítják a korkedvezményes nyugdíjazási programokat. A múltbéli tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy a rövid távúnak szánt intézkedések hosszabb távon is fennmaradnak, később komoly kiadást róva az állami költségvetésre. Ezek az intézkedések ráadásul éppen ellentétesek azzal, amit a hosszú távon fenntartható nyugdíjrendszer kívánna, tudniillik, hogy az egészséges lakosság minél tovább dolgozhasson.Az állami nyugdíjkiadások visszaszorításában Nagy-Britannia jár az élen, ahol 1988 óta működik a második pillér. A szigetországban, ahol a biztosítottak négyféle magánnyugdíj-megtakarítás közül választhatnak, 2000-ben már a kiadások több mint 40 százalékát a magánpillérek finanszírozták. Az állam adókedvezményeket ad, és csupán minimális alapnyugdíjat biztosít, a lakosság feladata pedig, hogy az aktív évek alatt a különböző nyugdíjalapokban összegyűjtse az időskori megélhetést fedező nyugdíjat.

Az OECD-országokban a megtakarításokból származó nyugdíjjövedelmek - ideértve a magánpénztári befektetéseket is - csupán az egynegyedét adják a nyugdíjaknak, ugyanakkor Nagy-Britannia mellett további hat országban az arány már több mint 40 százalék.

Sírig tartó munka

A fenntarthatóság irányába tett másik lépés a nyugdíjkorhatár fokozatos emelése. Jelenleg a legtöbb OECD-országban 65 évesen lehet nyugdíjba menni, de miután korábban a fiatalok munkába állásának megkönnyítése érdekében sok helyen támogatták a korai nyugdíjat, Franciaországban, Ausztriában és Olaszországban ma az egészséges 50-64 év közötti lakosság 45 százaléka nyugdíjas a nyilvántartások szerint. Belgiumban, Finnországban, Magyarországon, Luxemburgban és Szlovákiában is átlagosan 60 évesen lezárják aktív korszakukat a dolgozók. Az utóbbi években Ausztrália és Németország 67 évre, Nagy-Britannia pedig 68 évre tolta a nyugdíjkorhatárt. Dániában a kormányzat tervei szerint első körben 67 évre emelik, aztán fokozatosan a várható élettartamhoz igazítják a nyugállományba vonulás törvényes idejét. Ezzel hétre nőtt - Izland, Norvégia és az Egyesült Államok mellett - azoknak az OECD-országoknak a száma, ahol a 65 év felettieknek még dolgozniuk kell.

Máshol a nyugdíjkorhatár emelése helyett ösztönzőket vezetnek be annak érdekében, hogy az emberek tovább dolgozzanak. Belgiumban, Dániában, Görögországban és Hollandiában például betiltották a korkedvezményes nyugdíjazást, míg Finnországban, Franciaországban támogatják a normál nyugdíjkorhatárt követően a munkába való visszatérést. Nagy-Britanniában is kiemelkedően magas az időskori munkavállalás a különböző támogatásoknak köszönhetően.

A fogadtatás vegyes: a munkáltatók - különösen a versenyszférában - sokkal szívesebben foglalkoztatják a fiatalabb munkavállalókat, mint az idősebbeket, ugyanakkor egy felmérés szerint a legtöbb nagyobb európai országban az alkalmazottak 45-60 százaléka mondja azt, hogy szívesen dolgozna tovább a magasabb nyugdíj reményében.

Ha pusztán a magasabb átlagéletkor árnyékolná be a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát, ezek a lépések hosszú távon célt érnének. Mivel azonban a nyugdíjkiadások sokkal gyorsabban nőnek, mint az országok GDP-je, az elmúlt néhány évben több állam további fájdalmas lépésre kényszerült, hogy a nyugdíjrendszerét egészségesebb finanszírozási alapra helyezze. Korea a helyettesítési ráta (a munkavállaló kezdő nyugdíjának értéke a korábban megszerzett jövedelméhez képest) jelentős, 20 százalékos csökkentése mellett döntött, Svájc lejjebb vitte a minimumnyugdíjat, Franciaország és Mexikó befagyasztotta a közszférában dolgozók nyugdíját, Írország pedig az állami hivatalnokok nyugdíját tette adókötelessé.

Válság miatt új helyzet

A meglévő problémákhoz most még a globális krízis is hozzátett: a csökkenő számú munkahely, az alacsonyabb fizetések és a nyugdíjpénztári befizetések hatalmas értékvesztése miatt - fejlettségi szinttől függetlenül szinte valamennyi országban - újból napirendre került a nyugdíjstruktúra fenntarthatósága.

A válság negatív hatásainak minimalizálása azonban éppen ellenkező lépéseket kíván, mint amilyeneket korábban a nyugdíjrendszerek hosszú távú pénzügyi fenntarthatósága érdekében hoztak az egyes országokban. Olyannyira, hogy a munkaerő-piaci feltételek romlásának ellensúlyozására hozott rövid távú intézkedések komolyan veszélyeztethetik a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságáért tett lépéseket - olvasható az OECD-tanulmányban. Ausztriában, Írországban, Norvégiában és az Egyesült Államokban a korábbi reformfolyamatok megrekedtek, Olaszországban elhalasztották a változások törvénybe iktatását, Szlovákiában pedig visszaléphettek az állami nyugdíjrendszerbe a járulékalapú programok által biztosított munkavállalók. Más kormányok a munkanélküliek növekvő számának ellensúlyozására újból a korai nyugdíjba vonulás ösztönzését latolgatják.
Follow hrportal_hu on Twitter

Mennyit keres egy account manager?

Folytatjuk sorozatunkat, amelyben egyes szakmák, munkakörök bérezését, a bérek alakulását tárjuk fel. Az account managereknek, akik az értékesítésben, kereskedelemben dolgoznak, a bruttó átlagfizetésük 378 800 forint. Nézzük, mennyit számít a szakmai tapasztalat ebben a munkakörben, és hogyan alakultak a fizetések az évek során. Az adatokat a fizetések.hu béreket összehasonlító oldaltól kaptuk. tovább..

További cikkek
Sztrájkolnak az Amazon olaszországi dolgozói a Black Friday napján

Emberségesebb munkafeltételeket és jobb bérezést követelnek maguknak az Amazon internetes kereskedelmi óriás olaszországi dolgozói, akik a Black... Teljes cikk

Folytatják a nyomozást egy iskolai alapítvány tanárát érintő sikkasztási ügyben

Az ügyészség a rendőrség döntését felülbírálva a nyomozás folytatását rendelte el az V. kerületi iskolai alapítvány tanárát érintő... Teljes cikk

Szabadságra ment a zaklatással vádolt Disney munkatárs

John Lasseter, a Pixar stúdió alapítója bocsánatot kért és fél év szabadságot vett ki, miután kiderült, hogy ölelgette munkatársait, amivel... Teljes cikk

Felfüggesztett börtönt kapott egy somogyi tanár diákok bántalmazásáért

Egy év öt hónap, másfél évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, valamint másfél évre eltiltotta a pedagógusi foglalkozástól a... Teljes cikk

Vezetőváltás a GROW Csoport élén

Ez év őszétől Sanjay Gupta vette át Magyarország egyik legnagyobb, 100 százalékban hazai tulajdonú szervezet- és humán fejlesztési cégcsoportja, a... Teljes cikk