Nyugdíjpénztárak hozamai - gyenge menet

Nyugdíjpénztárak hozamai - gyenge menet 2004. július 25. " class="kapcsszoveg">Lovas Judit Az állampapírpiac fekete esztendeje rányomta bélyegét a nyugdíjpénztárak teljesítményére is: a tagok vagyonát többségében infláció alatti hozammal fialtatták. hirdetés Keserű szájízzel nézegették az önkéntes és a magánnyugdíjpénztárak tagjai azt az értesítőt, amely az egyéni számlájuk 2003-as egyenlegét mutatja. Még azok sem örvendeztek igazán, akiknek a pénztára túlteljesítette a piacot, hiszen általában még ezek a hozamok is infláció alatt maradtak. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) jelentése szerint a magánnyugdíjpénztárak esetében az átlagos befektetési állományra vetítve tavaly mindöszsze 1,8 százalékos volt a nettó bevétel a vagyon fialtatásából, szemben a 2002-es 6,8 százalékkal; az önkéntes pénztárak 2,9 százalékot értek el, ami 40 százalékkal kevesebb az előző évinél. Zuhanó árfolyamokA gyászos mutatókban az állampapírpiac tavalyi teljesítménye a ludas, hiszen míg az év elején a forint erősödésére játszó spekuláció hatalmas hozamesést hozott, addig a nyár elején már a jegybank 3 százalékponttal, majd november végén újabb 3 százalékponttal megemelte az alapkamatot, mire a hozamok hasonló mértékben megnőttek, s ez a kötvényárfolyamok zuhanásával járt. Márpedig a nyugdíjpénztárak - típustól függetlenül - a vagyon legnagyobb részét (közel 70 százalékát) állampapírban tartják, így érthető, hogy a befektetések eredményét meghatározta ennek a piacnak a teljesítménye. Az elért hozamok még így is kedvezőbbek az egy évnél hosszabb hátralévő futamidejű állampapírok teljesítményét mutató MAX-indexnél, ami mínusz 0,3 százalékot mutat; a részvénybefektetések némiképp visszahozták a hozamveszteséget. Nemcsak a pénzügyi szakma és egy szűkebb befektetői kör tanulhatta meg, hogy az állampapírokon veszíteni is lehet, hanem a lakosság széles rétege is, hiszen a magánnyugdíjpénztárakban 2,3 millió, míg az önkéntesekben 1,2 millió tag pénze gyűlik. Ezt a veszteséget azonban nem kellett realizálni, mert az év végi értékelésnél magasabb árfolyamon vett papírokat nem kellett eladni. A magánnyugdíjpénztáraknál ugyanis még nem került sor kifizetésre, és az önkéntesek esetében is csekély ennek a mértéke. Ha pedig a pénztárak lejáratig megtartják a papírokat, akkor nem kell azokból veszteséggel kiszállniuk. Javul a helyzetRáadásul - tudtuk meg Matits Ágnes aktuáriustól - az idén, éppen a magas pénzpiaci hozamoknak és a részvények jó teljesítményének köszönhetően, a pénztárak első fél évben elért, nem annualizált hozama 4-5 százalék körüli, tehát javul. Persze az éves várható hozamokról, tanulva a tavalyi évből, senki sem mer nyilatkozni, mert bár az első fél év teljesítménye 8-10 százalékot vetítene előre, sok a kétség a hátralévő hónapok tekintetében. Kérdés, valóban csökkenő hozamszintekkel lehet-e számolni, vagy megtorpan az infláció morzsolódása, és megmarad a jelenlegi kamatszint, mint ahogy az sem tudható még, tartható lesz-e a költségvetés tervezett hiánya. Bár a piactól nem függetleníthetik magukat a nyugdíjpénztárak, azért az elért hozamokban számottevő eltéréseket lehet találni. Erről a Pénzügyi Közlönyben a 2003-as évről június végéig kötelezően közzétett adatok is tanúskodnak. Noha a saját egyéni számlánkon elért hozam eltérhet a pénztár egész vagyonára közzétett adatoktól (hiszen az attól is függ, mikor fizettünk be, és mennyit), azért némi képet kaphatunk a piacról, ha átbogarásszuk a teljesítményeket. Igaz, a pénztárak egy része a fedezeti tartalékra vetítve, míg a többi a vagyon egészére teszi közzé a nettó hozamot (a fedezeti tartalékba a tagdíj azon része kerül, amelyik a nyugdíjszolgáltatás fedezetéül szolgál majd, és az erre jutó nettó hozam is itt jelenik meg, a másik számítási módszernél pedig a vagyonban a likviditási tartalék és működési költségekre elkülönített pénz is benne van), ezek azért összehasonlíthatóak. (Nincs ugyanis nagyságrendi eltérés abban, hogy egy szereplő miként fialtatta a vagyon egészét, illetve a fedezeti tartalékban gyűlő összegeket.) Mint kiderül, a „nagyok" nettó hozamai is 0,6 és 5,45 százalék között szóródnak (lásd a táblázatokat), ami a többségnek negatív, s jó esetben is csak nullaszázalékos reálhozamot jelent. Ez is attól függ persze, hogy mihez mérünk, hiszen az éves átlagos infláció 2003-ban 4,7 százalék volt, míg a decemberi, 12 havi pénzromlás 5,7 százalékot tett ki. Matits Ágnes arra hajlik, hogy inkább a decemberi pénzromlást hasonlítsuk össze a hozamokkal, hiszen a tagok befizetése év közben a vagyonhoz képest arányában már csökkenő mértékű, ezért a számlájukon lévő pénz nagyobbik része már az előző év decemberében is ott volt. Díjprobléma Visszalépési lehetőség Egy nyár eleji törvénymódosítás lehetőséget ad a 2013. január elseje előtt nyugidíjba vonulóknak arra, hogy bár korábban magán-nyugdíjpénztári taggá váltak (és ezzel lemondtak a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben megszerzett jogok egy részéről), mégis a tb-rendszer szerint kapjanak nyugellátást, ha a pénztárból folyósítottal rosszabbul járnának. Ezzel a nyugdíjba vonuláskor akkor élhetnek, ha legfeljebb 10 évig voltak tagok, és a pénztártól várható nyugdíjjárulékuk kevesebb a tb-nyugdíjuk negyedénél. A jogszabály lehetővé teszi, hogy hat hónapon belül azok is igényeljenek teljes mértékű társadalombiztosítási nyugdíjat, akik már korábban a vegyes rendszerből vonultak nyugdíjba, feltéve, ha a pénztártól kapott szolgáltatást a tb-rendszerbe visszautalják.A jobb teljesítményű pénztárak az átlagnál jobb hozamokat azzal indokolják, hogy nagyobb részt tartottak részvényekben, mint társaik. Éppen az eltérő összetételű portfóliók miatt mindenkinek közzé kell tennie egy referenciahozamot, ami figyelembe veszi, hogy az egyes típusú befektetések mit hoztak. Ez azonban egy bruttó hozam, míg a számlánkon a nettó, azaz a vagyonkezelői díjakkal csökkentett hozam jelenik meg. A vagyonkezelői díjak pedig jelentősen leronthatják a befektetés teljesítményét. Az átlagos díj 1 százalék körül mozog, azonban szép számmal akadnak pénztárak, ahol a bruttó és nettó hozam közötti eltérés 1,5-2,0 százalékra rúg. Míg a magasabb, 10 százalék felett gyarapodást termő években ezek a különbségek a bruttó és nettó teljesítményekben talán nem voltak olyan jelentősek, addig a tavalyi, néhány százalékos, infláció alatti hozamok esetében már elgondolkodtatóak lehetnek a tagok számára. Szakértők szerint ugyanis nincs megfelelő verseny a piacon, a banki, biztosítói hátterű pénztárak vagyonkezelését sokszor az anyacég végzi. Így meglehet, ezeknél magasabb a fedezeti tartalékba kerülő tagdíjarány, ám ez az előny elvész a vagyonkezelői díjaknál. Lassan ugráljunk!Egy év teljesítménye alapján egyébként nem érdemes egyik pénztárból a másikba „átugrálni" (már csak azért sem, mert ez pénzbe kerül), érdemes több év teljesítményét összehasonlítani. A pénzromlás 5 év alatt, 1999-től 2003-ig átlagosan évi 7,7 százalékos volt; ha a pénztárunk ugyanezen idő alatt elért, átlagos teljesítménye ettől elmarad, akkor elgondolkodhatunk a váltáson. Hiszen hosszabb távon meghatározóbb a megtakarításunkon elért hozam, mint a fedezeti tartalékok százalékos értéke közötti különbség. Az pedig elvárható, hogy átlagosan az infláció fölött néhány százalékkal teljesítsen a pénztárunk, és ne csak az adókedvezmény mértéke miatt takarékoskodjanak a tagok. (Ráadásul az idén már nincs adókedvezmény a magánpénztári befizetések után.) Ez azért is nagyon fontos, mert a nyugdíjpénztárakban gyűlő vagyon évről évre jobban nő, mint a háztartások bruttó pénzügyi vagyona. Míg az előbbi tavaly 30 százalékkal, 995 milliárd forintra duzzadt, addig utóbbi csak 14,3 százalékkal, 9740,1 milliárdra nőtt. Ebből következően a háztartások megtakarításainak egyre nagyobb hányada található a nyugdíjpénztárakban: 2003 végén a forintvagyon 10,4 százaléka már itt gyűlt össze.