Példát adnak, kultúrát csinálnak. 10 órás munkanap a Miniszterelnökségen

Senkinek sem kötelező a Miniszterelnökségen dolgoznia

Az utóbbi hetek sajtóértesülései szerint a Miniszterelnökségen új munkarend került bevezetésre, melynek értelmében a közszolgálati tisztviselők napi munkaideje 10 órára emelkedik. Az új munkarendről részleteket még mindig nem tudunk. A Miniszterelnökség weboldala hallgat a kérdésről, ám a Magyar Nemzet megkeresésére elismerték a munkarendváltozás tényét, melyről a napilap 2014. november 25. napján számolt be. Számos érvet lehetett hallani a változás mellett. Ezek közé tartozott az, hogy a Miniszterelnökségen, valamint számos háttérintézményben a napi 10 órás munkaidő már ez idáig is általánosan elterjedt volt. Ezen túlmenően arra is hivatkoztak, hogy a versenyszférában is szokásos a rendszeres túlmunka. Végezetül a miniszter rámutatott arra, hogy senkinek nem kötelező ott dolgozni, a Miniszterelnökség nem családbarát munkahely.

A változás mellett felsorakoztatott érvek azonban nem csupán jogilag tarthatatlanok, hanem társadalmi szinten is rendkívül kártékonyak. A problémát tovább fokozza az a tény, hogy egy állami csúcsszerv követi el a jogsértést, melynek következményeként szembekerül a politikai elit a saját feladatával, küldetésével. Ez utóbbit Bibó István találóan úgy összegezte, hogy „Az elit legfőbb szerepe az, hogy az élet élésére, az emberi helyzetekben való erkölcsi viselkedésre, s az emberi szükségletek mélyítésére, finomítására és gazdagítására mintákat, példákat adjon, azaz, hogy kultúrát csináljon.” (Bibó István)

Az új Munka törvénykönyve sem ismeri ezt a munkarendet

A szabályozás sem a hazai, sem pedig a nemzetközi jogi normáknak nem felel meg. Az új munkarend megsérti a közszolgálati tisztségviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. tv. (Kttv.) hatályos rendelkezéseit, mely kimondja, hogy a teljes napi munkaidő napi nyolc óra (általános teljes napi munkaidő). Ezen túlmenően azt is rögzíti, hogy a heti munkaidő heti negyven óra, hétfőtől csütörtökig 8.00-16.30 óráig, pénteken 8.00-14.00 óráig tart (általános munkarend). A munkáltató munkaidő-keretet is alkalmazhat, melynek maximális időtartama a Kttv. alapján 4 hónap vagy 16 hét lehet. Ebben az esetben a napi munkaidő 4 óránál kevesebb, illetve 12 óránál több nem lehet. Munkaidő-keret alkalmazása esetén sem lehet azonban a munkaidő hosszabb átlagban napi 8 óránál, illetve heti 48 óránál. Utóbbi időtartam a rendkívüli munkavégzés maximális időtartamát is magában foglalja.

Irányelvet is sért a szabályozás

A bevezetésre került munkarend azonban nem csupán a hatályos hazai szabályozást sérti. Ellentétes a munkaidő szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK irányelvvel, mely rögzíti, hogy a heti munkaidő nem haladhatja meg a heti 48 órát, beleértve a túlórákat is. A munkaidő irányelv szabályait az új Munka törvénykönyve szabályozási rendszere is beépíti. Amennyiben azonban a hazai jog nem tartalmazna efféle korlátot, az irányelvvel szembenálló munkarend önmagában is a közösségi jogba ütköző lenne. A tagállamok feladata ugyanis, hogy saját jogrendszerükön belül biztosítsák az uniós jog végrehajtását, azaz az irányelvek előírt határidőn belüli átültetését, valamint az uniós jogszabályok megfelelő és pontos alkalmazását. Az Európai Bizottság felel az uniós jog helyes alkalmazásának biztosításáért. Amennyiben egy tagállam nem tartja tiszteletben az uniós jogszabályokat, a Bizottságnak – az Európai Unió működéséről szóló szerződés 258. és az Euratom-Szerződés 106a. cikkének értelmében – jogában áll lépéseket tenni a jogsértés megszüntetése érdekében. Ennek a gyakorlati következménye a kötelezettségszegési eljárás megindítása.

Diszkriminatív is a család ellenes szabályozás

A hatályos szabályozás szerint közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely az Ebktv. 8. §-ában meghatározott tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport volt, van vagy lenne. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az intézkedés akkor is jogsértő, ha ugyan nem irányul közvetlenül senki ellen, de annak a hatása aránytalanul sújt bizonyos olyan rétegeket, amelyek un. védett tulajdonsággal rendelkeznek. A 2003. évi CXXV. tv. (Ebktv.) a családi állapotot, anyaságot, apaságot védett tulajdonságokként ismeri el. Ennek következtében a munkáltató intézkedése az egyenlő bánásmód követelményét is sérti.

Az elit feladata

A Miniszterelnökség által a sajtóban felsorakoztatott érvek zavarba ejtőek. Az a tény, hogy ez idáig is jogellenes munkarendben dolgoztatták a közszolgálati tisztviselőket, nem méltányolandó körülmény. Hasonlóképpen aggályos az a hivatkozás, hogy efféle munkarend a versenyszférában is mindennapos, hiszen az állam feladata éppen a törvényesség fenntartása és nem annak az erodálása. Az pedig, hogy a Miniszterelnökség nem családbarát munkahely, a XXI. században egy közhivatalban furcsa szlogen. Bibó István szerint „csak megzavarodott társadalmi viszonyok között igaz az, hogy a nemzet, a közösség, a társadalom értékei az egyszerű nép tömegeiben rejlenek. Jól rendezett társadalomban, jó egyensúlyú közösségben az elit beszél a legszebben, az elit a politikai bölcsesség letéteményese.” Jó lenne ezt látni.

Kéri Ádám, Adam's Blog
HR Blog