Piacképes-e a doktori képzéseken megszerezhető tudás?

A Felsőoktatási és Tudományos Tanács megbízásából a Doktoranduszok Országos Szövetsége és az Universitas Press Felsőoktatás-kutató Műhely 2002-ben elsőként végzett a doktori fokozat munkaerő-piaci értékét feltáró empirikus felmérést.
A kutatás folytatásaként 2007-ben a kutatók a hazai PhD-képzés elmúlt egy évtizedének részletes áttekintésére vállalkoznak, különös tekintettel a képzés szabályozási és strukturális vonatkozásaira.

Doktoranduszok és a munkaerőpiac
A kutatás célja volt a doktoranduszok munkaerő-piaci pozícionálása, javítva ezzel a PhD-hallgatók és a munkaerőpiacon vezető cégek közötti kapcsolat elmélyítését és a doktoranduszokat oktató intézmények és a munkaerőpiacon részt vevő cégek közötti információáramlást. Az eddig a munka világától izoláltan elkülönülő doktori képzés, ami inkább az akadémiai területeken érvényesült, elengedhetetlen a magyar gazdasági fejődés fellendüléséhez és nemzetközi versenyképesség növekedéséhez.

A munkaerőpiac igényeihez kevéssé igazodó képzés a doktori címet megszerzőknél is probléma. Ennek legfőbb oka a kommunikáció és információáramlás hiánya a piac és az oktató intézmény illetve a hallgatók között.

Magyarország unióhoz való csatlakozása óta a magasan kvalifikált dolgozók külföldön helyezkednek el a jobb megélhetés biztos tudatában, ami az ország versenyképességének, felzárkózásának esélyeit csökkenti.

A képzés hasznosságának kommunikációja, a PhD-fokozatot szerzettek alkalmazása mind a cégeknek, mind a doktoranduszoknak érdekük, hiszen a cégek a kutatás és fejlesztés kapacitását és az innovációs tevékenységét növelhetik doktori címet szerzettekkel, a végzett kisdoktoroknak pedig jó, ha a végzettségüknek megfelelő munkakörben alkalmazzák őket. Mindez azonban a nemzetgazdaság stratégiai érdeke is egyben.

Túlnyomórészt elégedettek
A mélyinterjúval készített vizsgálat eredménye kimutatta, hogy a doktori képzésben részt vevők, végzettek kétharmada elégedett, szakmai előrejutás szempontjából mindenki pozitívan nyilatkozott, egzisztenciális érvényesülés szempontjából pedig háromnegyedüknek megérte a doktori képzés.

A jelenlegi munkahelyével, tevékenységével a megkérdezettek több mint háromnegyede elégedett, a doktori képzés nyújtotta előnyök több, mint hatvan százalékuknál érzékelhető volt.
A vizsgálatból kiderült az is, hogy a doktori képzésre jelentkezők fő motivációja a szakmai karrierépítés, melynek perspektívái még nem alakultak ki. Az akadémiai szférán kívüli munkaerőpiacon a PhD-fokozatot szerzők nem jelennek meg önálló munkaerő-piaci tényezőként. A kapcsolati tőke megszerzése elsősorban az oktatók segítségével alakul ki, az egyetemen kívüli kapcsolatépítés nem jelentős, a doktori képzést nyújtó intézmények kapcsolattartási, karrierépítési közreműködése nem kielégítő.

A kérdőíves vizsgálat eredményei
A megkérdezettek legfontosabb motivációja a doktori fokozat megszerzésére a szakmai érdeklődés volt, de fontosnak bizonyult a kutatási lehetőség, karrierlehetőség és a munkahelyi elvárás is.
Kevesen tartották fontosnak a külföldi ösztöndíj-lehetőségeket, az esetleges anyagi előnyöket és egyáltalán nem motiváló erő az egyetemi lét szubjektív és objektív előnye. A kutatásból kiderült, a PhD-fokozattal rendelkezők többsége alkalmazottként dolgozik, az alkalmazottak több mint fele egyetemen, további tíz-tíz százalékuk kutatóintézetben vagy főiskolán.

A megkérdezettek egyharmada elégedetlen jelenlegi munkahelyével, kimondottan elégedettek viszont a műszaki tudományok dolgozói, valamivel kevésbé, de elégedettek a társadalomtudomány területén dolgozók is.

Perspektíva
A jövőbeni terveket illetően a legtöbben az egyetemeken és kutatóintézetekben való elhelyezkedést látják a legesélyesebbnek. Az érintettek úgy látják, hogy leginkább a külföldi és hazai kutatóintézetek és egyetemek keresik a doktoráltakat álláshelyek betöltésekor, legkevésbé pedig a nonprofit és a piaci szféra.


edupress.hu