Randiznánk, ha fizetné az állam

Mire van szüksége egy társkeresőnek? A válaszadásban a párkereső oldalak látogatói kompetensek, ezért eljuttattunk néhány kérdést a Párom.hu regisztrált tagjaihoz. A válaszadók 57 százaléka támogatja, hogy az állam járuljon hozzá a párkeresés költségeihez, 67 százalékuk szeretné, hogy az állam támogassa a válságba került házasságok és élettársi kapcsolatok terápiás kezelését. Tehát részben jó helyen kutakodott a KDNP, amikor felreppentette ezeket a témákat.

Sajtóhírek szerint e két felvetés is szerepelt volna az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) által meghirdetett vitaesten az állam szerepéről beszélgetve a népességfogyással szemben. A felsorolt ötletek között ott volt a 30 év feletti egyedülállókat sújtó szingliadó bevezetése, amire lecsapott a sajtó és az internet népe. Ezután a beszélgetésre nem került sor, az IKSZ pedig sietve elhatárolódott attól, hogy akár ötlet szintjén felmerült volna bennük megadóztatni azokat, akiknek nincs párjuk. A KDNP ifjúsági szervezetétől megkérdeztük, hogy nem érzik-e elhibázottnak a teljes visszavonulást, mert a nyilvánosságra került felvetések közül kettő megvalósulását a párkeresők többsége támogatja. Ígérték, hogy amint tudnak, válaszolnak kérdéseinkre, amire eddig nem került sor.

Eredmények a Párom.hu-ról érkezett szavazatok alapján:

Hasznos volna, ha a magyar állam hozzájárulna a párkeresők költségeihez?

Szerinted volna értelme, hogy az állam támogassa a válságba került házasságok, élettársi kapcsolatok terápiás kezelését?

(Az eredeti felvetést a magyar valóság kedvéért módosítottam, ugyanis abban nem szerepelt a válságba került élettársi kapcsolatok terápiás kezelése, csak a házasságoké - B.L.)

Bíznak a külső segítőkben

Tehát az anyagi támogatásra és a terápiára van igény, és biztosan akadna szép számmal jelentkező, mivel a 2011-es népszámlálás szerint 147 ezer 39 év alatti egyedülálló élt Magyarországon. A gyermekvállalás életkorának kitolódása miatt a párkeresési támogatás a 40-es korosztályt ugyanígy érinti. A statisztika kitér a gyermekek születésének számára: 2011-ben 1 millió 250 ezer 15 év feletti nőnek nem volt gyereke, 973 ezernek volt egy, 1 millió 625 ezernek kettő.

Feltettem még néhány kérdést a Párom.hu látogatóinak, és többek között kiderült, hogy többségük nyitott a külső segítségre, hisz abban, hogy van hozzáértő szakember erre.

Szerinted van olyan szakember, aki segíthetne neked abban, hogy párra találj?

Szabadka Katalin párkeresési tanácsadással is foglalkozó mediátor viszont azt mondta, hogy kételkedik a párkeresés állami támogatásának eredményességében.
Szabadka Katalin „Az a tapasztalatom, hogy ha anyagi engedményt adtam valakinek az óradíjamból, nem értékelte. Az emberek nem értékelik az ingyenességet. Nagy erőbedobás kell rendbe tenni a párkapcsolati életet, és hátráltat ebben, ha nem kell érte anyagi áldozatot hozni” – mondta el.

A vegyes támogatási megoldásban viszont lát fantáziát. Egy általános esetben, 3 hónap kitartó járással eredményt lehet elérni. Ennek időbeosztása esettől függ, a mediátor szerint összesen 10 alkalom elegendő lehet, pl. hetente egyszer az első hónapban, aztán kéthetente. Ha ennek felét, 30-40 ezer forintot térít az állam, akkor a párkereső fizeti a másik részét.

Abban persze van rizikó, hogy mire fizetne az állam támogatást a párkeresőknek. „Sokan elkezdenek járni, aztán ritkulnak az alkalmak, végül elmaradnak, nem csinálják meg a gyakorlatokat, csökken az intenzitás. Kemény munka átszoktatni magukat” – vetette fel Szabadka Katalin.

Elfogadnák a randi-pénzt

Az állami költségtérítés mellett szól, hogy a párkeresők negyede mondott már le randit, mert nem volt rá pénze, ezért indokolt volna rászorultság alapján juttatni a párkeresési támogatást.

Előfordult már veled, hogy pénzhiány miatt mondtad le a randid?

A válaszadók nem voltak telhetetlenek, többségüknek elég volna havonta 10 ezer Ft párkeresési támogatás. Az új magyar mértékegység szerint, azaz egy 4 milliárdos futballstadion árából 100 000 párkereső költhetne évente 4 alkalommal 10 ezer forintot közös vacsorára, mozira, sportra vagy kulturális programra, helyszínen megtekintett sportélményre, esetleg szállásra. A közösségi közlekedést és a benzinköltséget is ide sorolom, gondolva a falvakra, ahol naponta kétszer jár a busz, egyszer ki, egyszer be.

Elfogadható volna egy „randi-plafon” bevezetése, vagyis az egy év alatt támogatható randik számának meghatározása, annak szabályozásával, hogy mire költhető el a pénz.

Neked elég volna havonta 10 ezer Ft párkeresési támogatás?

Nincs bizalom

Persze felüti fejét a gyanakvás. A válaszadók 85 százaléka feltételezi a párkeresőkről, hogy amelyik tehetné, megkárosítaná az államot, és nem rendeltetésszerűen használná fel a pénzt. Ugye az önbecsülés hiányát is kiolvashatjuk ebből. De nemcsak a párkeresők becsületére voltam kíváncsi. Majdnem olyan sokan gondolják úgy, hogy a találkatámogatásra szánt pénzt illetéktelen zsebekbe csúsztatná az állam. Elképzelni is rossz, hogy a kormánytagok üzlettársai, rokonai ellepnék a randi-piacot: „Egy bizonyos bankkártyával vásárolhatsz a listán szereplő üzletekben, részt vehetsz a következő kulturális és sporteseményeken, koncerteken. Némelyiken 10 százalék kedvezménnyel” – és ezzel persze elrontanák az egészet.

Minden második igénylő kamuzna, hogy párkereső, vagyis visszaélne azzal, hogy állami pénzhez jut?

Tényleg a párkeresés támogatására fordítaná az állam a pénzt?

Vonzalomteremtő művészeket támogat a Societas

Torzsa Sándor, a Societas elnöke nem az egyének anyagi támogatásában látja a megoldást: „Képzeljük el, a lány átjön a fiúhoz, és véletlenül megtalálja azokat a papírokat, amiből kiderül, hogy csajozási segélyt kap arra, hogy találkozzon vele. Ott áll konkrétan hány ezer forintot kér az államtól, hogy ismerkedjenek. Aztán magyarázkodni volna kénytelen, hogy igazából nem olyan szegény. Megalázó szituációkhoz vezetne”.
Torzsa Sándor szerint ez is egy a KDNP életidegen ötletei közül
Torzsa szerint a KDNP műhelyéből életidegen javaslatok jönnek ki, ez is az. Emlékeztetett arra, hogy 2013-ban a kormány megpróbált kötelet dobni a párkeresési nehézségekkel küzdőknek, de a „Táncválasztó, párválasztó” paródiába fulladt. A szellemi műhely újabb próbálkozása eddig sem jutott el, az MSZP-hez tartozó ifjúsági szervezet szerint az IKSZ javaslatai egyértelműen büntető politikát sejttettek a szingliadó felröppentésével.

Az utazási támogatását viszont megfontolná: „A kisteleüléseken, agglomerációban élőknek helyben szűkebbek az ismerkedési lehetőségeik, ezért utazniuk kell. Kemény problémát jelent a közlekedés, pár 10 kilométeres utazás több ezer forintba kerül, és akkor nem ittak meg egy kávét sem.” Az egyének randizásának egyéb pénzbeli támogatásával viszont nem ért egyet, mert hiába adna pár ezer forintot az állam, attól még nem lesz több hely az ismerkedésre. Torzsa úgy véli, hogy a közösségi terek nem működnek, minél kisebb a település, annál inkább nem, ezért több ifjúsági klubra van szükség; de akkor sem segít a pénz, ha nem tudnak mit kezdeni a szituációval a fiatalok, ülnek szemben egymással, és le vannak fagyva. „A tettek mezejére léptünk a témában. Vannak civil kezdeményezések, csajozás akadémiák, PUA klubok, nem egyet segítünk infrastruktúrával, helyiségadással. Mélyen ismerjük a témát, és tudjuk, hogy ezekre van társadalmi igény.”

A PUA szó jelentése sokak számára ismeretlen. A Pick Up Artist szó rövidítése egy ismerkedő és „vonzalomteremtő művészt”, férfit rejt, aki félelem nélkül képes kezdeményezni a nőkkel való ismerkedésben, életformájává vált „személyiségének javítása”, párkapcsolati intelligenciájának növelése. Nem kell magyarázni, hogy az egész túl van tolva. Mosolyogtató, hogy a PUA kivétel nélkül gavallér: „A PUA nem manipulálja, hanem tiszteli és szereti a nőket és a társaságukat, ezért az ilyen elterjedt kifejezések, mint: nőcsábász, nővadász, csábmester stb. egyáltalán nem tükrözik a valóságot” – áll az egyik honlapon.

Az ismerkedésre oktató klubok találkozókat szerveznek, kiadnak internetes csajozásra oktató videókat. Beleolvasgatva a honlapokba, a tanítás kiterjed többek között arra, mi történik egy swinger klubban és olyan mesterfogásokra, mint például hogyan kell megérinteni egy hölgyet. Elbizonytalanít, hogy a Societas mennyire gondolta végig, amikor komolyan jó példaként emlegette ezeket a klubokat a párkeresés támogatásával kapcsolatban, az a megérzésem, hogy hirtelen mondani kellett valamit erre a kérdésre, és ez adódott.

IDE: óvszer, örökítő anyag, KDNP egy levesben

Az Ifjú Demokraták (IDE), a Demokratikus Koalícióhoz köthető szervezet nem elégedett meg azzal, hogy néhány mondatban elutasítsa a párkeresés állami támogatásának ötletét. Nagypál Anikó elnökségi tag szokatlan megoldást választott arra, hogy jelentéktelennek állítsa be a témát. „Randi államosítás” címmel szerkesztőségünkhöz elküldött ironikusnak szánt írásában kifejti, hogy természetesen támogatják az ügyet. „Rendkívüli örömmel tölt el, hogy bennünket, balliberális, Soros pénzén söröző, romkocsmában merengő fiatalokat is megkerestek egy ilyen horderejű kérdéssel, mint a párkeresés állami támogatása.” Az ifjúsági politikus felveti, hogy gyorstalpalón képzett önjelölt szakértők közreműködhetnének a krízisbe került házasságok megmentésében. Olyan szakértőkre gondol, mint „anyám, az ön édesanyja, a szomszédnéni, a postás, a nőgyógyász, az osztályfőnök, a villamosvezető, az úszóedző, bárki”. (Itt feltehetően e cikk szerzőjének az édesanyjára gondol Nagypál, és nem az olvasóéra – B.L.)
Nagypál Anikó szerint nincs macázgatás
Az Ifjú Demokrata a folytatásban sok energiát fordít a KDNP-re: „Csakúgy, mint keresztény konzervatív barátaink, mi is egyetértünk azzal, hogy a házasság szentségébe tisztán kell belépni. Nincs ám előtte összevissza macázgatás. Na jó, esetleg a férfiaknak, nekik amúgy is jár.” A tisztaság megőrzésének támogatására azzal áll elő, hogy „hatékony és olcsó lenne LiveJasmin előfizetést biztosítani az ivarérett ifjaknak”.

Helyénvalónak tartja a 10 ezer forintos támogatást, bár ennyiből nem futja limuzinbérlésre. Azon élcelődik, hogy a több pár által kibérelt limuzinban előfordulhat, hogy elkezdenek párt cserélni, de szerinte egy megfelelően képzett sofőr megoldja az ilyen kényes helyzeteket.

Nagypál Anikó záró gondolatai közül nehéz volna egyet kiragadni, ezért változtatás nélkül hagyjuk a szerző teljes kibontakozását:

„Kicsit félve említem meg a következő kérdésünket az üggyel kapcsolatban: tudjuk, hogy az óvszerhasználat mélykatolikus körökben meglehetősen elítélendő, ám mi fontosnak érezzük ezt a fajta biztonságot. Igen, igen, megint mi, ballibsik aggódjuk túl a kérdést, túl nagy szabadságot adnánk a fiataloknak, hisz aki izélni akar, az szaporodjon is, nem mehet a levesbe (oppardon) az rengeteg értékes örökítőanyag. Szóval, ha netalántán mégis meg tudnánk egyezni ebben a kérdésben, az óvszervásárlást milyen összegig támogatná az állam? Erre nagyon kíváncsiak lennénk, kérem, erre haladéktalanul válaszoljanak!

Biztosra vesszük, hogy IKSZ-es barátaink jól ismerik az Úr és Jézus tanításait is, jobban, mint mi. És azt is tudják, hogy Jézus szemében Isten minden báránya egyenlő. Így nem lehet kérdés, hogy LMBTQ testvéreink pártalálását és családalapítását is ugyanúgy szívükön viselik. Azaz nekik is járna a támogatás, a bérlakásprogram, sőt, a családalapítás érdekében még az örökbefogadást is lehetővé tennék az ilyen pároknak.”

Házon belül vadásznak a Jobbik ifjak

PR-os ujjgyakorlatnak tűnik, ahogy a Jobbik Ifjúsági Tagozata fontossá akarja tenni a témát: a családosok boldogabbak, tovább élnek, nagyobb a termelékenységük és abban is dolguk van, hogy „kultúránk és civilizációnk biológiai reprodukcióját biztosítják”. Továbbá leírták, hogy segíteni akarnak a fiataloknak, mivel „az urbanizálódó és virtualizálódó világban terjedő elidegenedés miatt egyre nehezebb az értékes emberi kapcsolatok megteremtése”. Kétlem, hogy élő ember oda tud figyelni ilyen nyakatekert beszédre, már a magukra valamit adó cégek sem adnak ki ilyen közleményeket. Ifjúsági szervezet ilyen avitt dumára csak a felnőtt sajtóosztály szárnyai alatt lehet képes. Akkor mennyire lehet önálló?

Farkas GergelyKifejtik, hogy a párkeresés magánéletünk legfontosabb, legintimebb része, abban az államnak csak ideológiáktól mentesen és széles társadalmi egyetértés mellett lehet szerepe. A konkrét intézkedések előtt szakértőkkel, szakmai és civil szervezetekkel egyeztetnének, hogy egy ilyen programnak egyáltalán van-e létjogosultsága, értelme és gyakorlati haszna. „Ezek hiányában joggal merülhet fel kétség, támadhat félelme az embereknek, hogy az állam erőszakkal kíván a magánéletükbe beavatkozni, ami ráadásul nem megfelelően előkészítve és kidolgozva, jelentős visszaélésekre is lehetőséget adhat” – mondta el Farkas Gergely, a Jobbik Ifjúsági Tagozatának elnöke. Itt jól ráérzett a bizalmatlanságra, mert válaszadóink 73 százaléka állítja, hogy nem a párkeresés támogatására fordítaná az állam az erre szánt pénzt.

A párkereső fiatalok támogatásától nem zárkózik el a párt. Támogathatónak tartja a fiatalok közlekedési költségeinek támogatását a kistelepülések kevés kulturális, ismerkedési, szórakozási lehetősége miatt. Azt állítják, hogy az Ifjúsági Tagozat évek óta küzd azért, hogy a demográfiai válság okozta veszélyek és kihívások meghatározó témává váljanak. Tényeket kértünk, mire kész kampányanyagot küldtek tevékenységükről. Ezekből szemezgettünk:

A Jobbik ifjai tavaly nyár óta viszik a „A gyermek áldás” elnevezésű kampányukat, mellyel bevallottan nem a párkeresésre, hanem a folyamat végére koncentrálnak. Nekünk azt írták, hogy népszerűsíteni próbálják a párkapcsolatot, a házasság intézményét és a fiatalkori gyermekvállalást. Kampányuk ez utóbbiról szól elsősorban, melyben kifejezetten ügyelnek, hogy szinte csak huszonéves párokkal csináljanak kedvet hozzá. Nehezen érthető, miért nem figyelnek arra oda, ifjúsági szervezetként természetesen saját szempontjaikat előtérbe helyezve, ne gázoljanak bele a 30 feletti nők érzelmeibe, amikor azt adják egy ifjú pár szájába, hogy „30 éves kor felett meredeken nőnek a várandósság egészségügyi kockázatai és a meddőség esélye is, így örülünk, hogy fiatalon alapítottunk családot.”

Olyan alapvetések is elhangoznak, hogy a nő szüljön, a férfi pedig álljon mellette, de a házasságot nem erőltetik: a Barikád hetilapban és az alfahir.hu oldalon megjelent interjúsorozatban bemutatnak több olyan jobbikos párt, melyek hármasban a gyerekükkel mentek nászútra.