Szolgáltató központokra pazarol az állam?

Mintegy negyven szolgáltató központ létesült Magyarországon az utóbbi nyolc évben, közel 14 ezer munkahelyet teremtve. Ezek döntő többsége Budapesten kapott helyet, de a vidéki települések is szép számmal képviseltetik magukat. Az elmúlt két évben kilencmilliárd forinttal támogatta a kormány a külföldi cégek letelepedését, szakemberek szerint azonban e nélkül is jöttek volna. Fodor István, az Ericsson elnöke a Népszabadságnak nyilatkozva elmondta, hogy a helyzet a '90-es évek eleji összeszerelő- és feldolgozóipari dömpinghez hasonlatos: akkoriban az olcsó munkaerő miatt rengeteg cég települt Magyarországra, ám ezek szép lassan ki is vonultak Kína gyártónagyhatalommá válásával párhuzamosan.

A külföldi vállalatok szeme előtt tehát kizárólag az a munkaerő olcsósága lebegett, s így van ez ma is az alacsony hozzáadott értékű tartományba eső szolgáltató központokkal - véli a K+F területen jelenleg 800 embert foglalkoztató céget másfél évtizeden át irányító ericssonos vezető.

A szakember szerint az egy-kétmilliárdos állami támogatás semmiben sem képes megakadályozni az áttelepülést, sokkal többet nyom a latba a cégek számára szükséges tartalmi feltételek és a gazdasági környezet. Magyarországnak éppen ezért nem kéne finanszíroznia a nagy multinacionális cégek fejlesztéseit, hiszen elsősorban az itt meglévő kreatív munkaerő miatt jönnek ide. Amennyiben nincs meg a tartalmi feltétel, ezek a cégek semmiképpen sem minket választanak, ha pedig megvan, még akkor is idejönnek, ha bizonyos tényezők komolyabb kihívások elé állítják őket, mint máshol - magyarázza Fodor István.

Lehetne másra fordítani a pénzt

Az erre fordított pénzt sokkal értelmesebben is fel lehetne használni, mondjuk egy kevésbé forrásigényes, de jóval hatékonyabb rendszerre, amely pontos, részletes tájékoztatással, kiszámítható jogszabályi háttérrel megtámogatott, a befektetők számára különféle biztonsági garanciákat nyújtó környezetet tud teremteni.

Az Ericsson volt elnöke inkább a lemaradással küzdő régiók felzárkóztatását pénzelné, hogy a főváros túlsúlyát kompenzálva fejlődhessen a vidék is: az állami támogatásért cserébe mindig valami extra, írásba foglalt ellenőrizhető - és később valóban ellenőrzött - juttatást kell kérni. A kivételek legfeljebb csak erősíthetik a szabályt.

Fodor István nem beszél a levegőbe, hiszen az Ericsson jelenleg Magyarország egyik legnagyobb K+F befektetője, a cég által foglalkoztatott ezer emberből közel 550 kutató- és fejlesztőlaboratóriumokban dolgozik, további 250 pedig már működő technológiák továbbfejlesztésén munkálkodik. A külföldiek aránya csupán egy százalék alatt van. Arról nem is beszélve, hogy mintegy 300 egyetemi, főiskolai hallgató és 120 PhD-s kötődik az Ericssonhoz workstationjeiknek, egyetemi laboratóriumaiknak köszönhetően. "Ez a K+F-bázis 17 év alatt jött létre, és támogatásként a cég egyetlen fillért sem kapott az államtól" - indokolja véleményét Fodor István.

Fontos a foglalkoztatás növelése érdekében

Az alacsony hozzáadott értéket előállító központoknak - például callcentereknek, a pénzügyi vagy adminisztrációs háttértámogatást nyújtó létesítményeknek - főként a foglalkoztatás-politikai vetülete jelentős, a magas színvonalú termelés pedig - ilyen egy Magyarországra kihelyezett K+F-részleg - hosszú távú, gazdasági "mágneses térrel" bír. A központok most jellemzően a regionális pénzügyi szolgáltatások, a hr, az ügyfélszolgálat terén tevékenykednek, gyakori a back-office jellegű munka, az informatikai szolgáltatás és a kódolás szintű szoftverfejlesztés is.

A tapasztalatok szerint az érkező vagy bővülő vállalatok egyre magasabb hozzáadott értékű tevékenységeket folytatnak, és sokszor Magyarországról irányítják, felügyelik a kelet-közép-európai terjeszkedést. A szolgáltató központok előszeretettel alkalmaznak nyelvtudással rendelkező friss diplomásokat, hogy még el nem rontott munkamorálú "alapanyaghoz" jussanak - írja a Népszabadság

Az Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITDH) szakemberei szerint a következő évek nagy kihívása abban rejlik majd, hogy Magyarország és a főváros megőrizze versenyképességét a regionális szolgáltató központok vonzásában. Ehhez mindenekelőtt a vidéki, elsősorban egyetemvárosokat kell népszerűsíteni a befektetők körében. A kisebb, két-háromszáz embert foglalkoztató központok számára ideális helyszín lenne például Debrecen, Szeged, Miskolc vagy Pécs, mivel ezeken a településeken a fővároshoz képest alacsonyabbak a működési költségek, ugyanakkor rendelkezésre áll a képzett, nyelveket beszélő munkaerő - számol be a Népszabadság.