"Ma már a munkaerőhiány jelöli ki az irányokat" – Berta Péter (WHC) a régiós munkaerőpiacról

A szakértő szerint a kelet-közép-európai munkaerőpiac 2026 elejére elért teljesítőképessége határára, ahol a további növekedés elsődleges gátja már nem a tőkehiány, hanem a humánerőforrás fizikai korlátossága. A WHC Csoport adatai és Berta Péter ügyvezető tapasztalatai alapján egy olyan strukturális átalakulás szemtanúi vagyunk, ahol a munkaerőpiac állapota közvetlenül dönti el a régiók közötti beruházási versenyt. A statisztikák könyörtelenek: a WHC által lefedett tíz országban – Magyarországtól Ausztrián át az adriai régióig – a következő években közel 1 millió fővel csökkenhet a munkaerő-kínálat. Magyarországon ez a visszaesés 2030-ig mintegy 300 ezer főt jelenthet, amely jelenséget tovább nehezíti az a tény, hogy a lokális piacok lényegében kiürültek.

Míg korábban a gazdaságpolitika elsősorban munkahelyteremtésre fókuszált, ma már a munkaerőhiány jelöli ki az irányokat. Egy beruházás sorsa egyre kevésbé a tőkebefektetőkön, sokkal inkább a megfelelő munkaerő helyi elérhetőségén múlik

– mutatott rá a szakember. A munkanélküliségi ráták (Magyarország: 4,3%, Szlovénia: 3,5%) mögött ugyanis súlyos regionális egyenlőtlenségek húzódnak. Míg a nyugati országrészekben és a fővárosok környékén szinte teljes a foglalkoztatottság, a keleti és déli régiókban még van tartalék, de a munkavállalói mobilitás alacsony szintje miatt ezek az emberek nehezen vonhatók be a termelésbe.

Emellett a régióban zajló bérfelzárkózás ellenére – például az osztrák és magyar bérek közötti különbség a tíz évvel ezelőtti hétszeresről mára két-két és félszeresre szűkült – a munkaerő megtartása továbbra is kritikus. Különösen igaz ez a déli országokra: Szlovénia és Horvátország sok harmadik országbeli munkavállaló számára csak átmeneti állomás Nyugat-Európa felé, miközben a horvát piacon a szezonalitás is extrém kilengéseket eredményez. Berta Péter tapasztalatai szerint

nem ritka, hogy egy tengerparti szakács a szezon alatt többet keres, mint Zágrábban egy orvos.

Ez a bérverseny ugyan átmeneti stabilitást ad a turizmusnak, de hosszú távon fenntarthatatlan feszültséget generál a bérszerkezetben.

A szakértő szerint a megoldás nem egysíkú, hiszen a technológiai fejlődés és az automatizáció mellett elengedhetetlen a hazai munkaerő-tartalékok alternatív mozgósítása is. Ezen a téren Magyarország unikális helyzetben van a nyugdíjasok foglalkoztatását ösztönző adózási környezetével, miközben a szomszédos országokban a jóléti rendszerek sajátosságai miatt ez a réteg szinte teljesen kiesik a piacról. Hasonlóan fontos pillér az aktív diákok integrálása is a munka világába.

Berta Péter ugyanakkor rámutat, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás területe komoly szemléletváltást igényel a vállalatvezetők részéről, hiszen sokan még mindig csak átmeneti szükségmegoldásnak tekintik ezt a formát, mintha a részmunkaidős munkatárs nem is lenne „igazi” munkavállaló. A szakember hangsúlyozza, hogy egy ilyen szemléletváltással több tízezer embert lehetne a munkaerőpiacon tartani vagy integrálni.

Ahol azonban a belső tartalékok elfogynak, ott a harmadik országbeli – főként ázsiai, például Fülöp-szigeteki vagy indiai – munkavállalók bevonása jelenti a szükséges védőhálót. Ugyanakkor egyben a szakértő figyelmeztet is: a külföldi munkaerő nélkül a versenyképesség romlana, és olyan vállalatok is távozhatnának a régióból, amelyek jelenlétét jelenleg éppen a biztosítható munkaerő teszi lehetővé.

A WHC Csoport a nemzetközi koordinációt tartja a hatékony válságkezelés egyik alapjának. Berta Péter szerint a jövő záloga lehet az a komplex HR-ökoszisztéma, amely képes országhatárokon átívelően kezelni a létszám- és kompetenciahiányt, miközben az átképzésekkel segíti a munkavállalóknak szintet lépni a technológiai átalakulás során.

Ez az írás támogatott tartalom, nem a HR Portál szerkesztőségi anyaga. Az itt szereplő információk a cikk megrendelőjétől származnak.