Teljesen félreértjük a munkahelyi boldogságot - állítja a Harvard professzora

A boldogság nem elérendő célvonal, hanem fejleszthető készség

A legtöbb karrierépítő abban a hitben él, hogy ha még keményebben dolgozik, magasabbra jut a vállalati ranglétrán vagy megkapja a vágyott prémiumot, végre eléri a tartós boldogságot. Arthur C. Brooks, a Harvard Kennedy School és a Harvard Business School oktatója szerint ez a megközelítés gyökeresen hibás.

A kutató a Harvard Gazette részletes összefoglalójában rámutat, hogy a boldogság hátterét megközelítőleg három tényező határozza meg:

• 50% genetikai adottság: az érzelmi alapbeállításaink egy része öröklött.

• 25% külső körülmény: az aktuális élethelyzetünk, életkorunk vagy anyagi kereteink.

• 25% mindennapi szokás: azok a tudatos döntések és cselekedetek, amelyeket nap mint nap gyakorlunk.

A boldogság nem egy jutalom a verseny végén, és nem is olyasmi, amit a sikereink után kapunk meg. A boldogság valójában egy döntés, egy irány és egy tanulható készség

– vallja Brooks professzor.

A tudós kiemeli, hogy a jóllétünk négy fő pilléren nyugszik:

1. a családon,
2. a barátságokon,
3. a hiten vagy felsőbb célokon,
4. valamint a munkán.

A „törtetők átka”: Miért égnek ki a legtehetségesebb munkavállalók?

A szervezetpszichológiában és HR-ben jól ismert jelenség a kiégés, amelyet a Brooks által vizsgált adatok új megvilágításba helyeznek. A kutató rávilágít az úgynevezett „striver’s curse” (a törtetők átka) jelenségére: a korán sikeres, kiemelkedő teljesítményt nyújtó szakemberek hajlamosak a saját értéküket kizárólag a legutóbbi elismerésükhöz méricskélni.

Mivel a fizetésemelés vagy az új pozíció kiváltotta örömérzet a „hedonikus futópad” hatás miatt gyorsan elmúlik és megszokottá válik, a munkavállalók egyre nagyobb hajtásba kezdnek. Ez a mókuskerék egyenes út a krónikus stresszhez és a kiégéshez.

Brooks kutatásai alapján a munkához kapcsolódó boldogság nem a fizetés mértékétől, a megszerzett diplomáktól vagy a vállalati presztízstől függ. A hosszú távú munkahelyi megelégedettséget mindössze két tényező jósolja meg megbízhatóan:

1. A kiérdemelt siker élménye (earned success): annak megélése, hogy a szakember a saját kompetenciája, erőfeszítése és fejlődése révén ér el eredményeket.

2. Másik ember és a közösség szolgálata (serving others): annak átérzése, hogy a mindennapi feladatoknak valódi értelme van, és azok hozzájárulnak mások jóllétéhez.

Mit tehet a HR a munkahelyi jóllét érdemi fejlesztéséért?

Ha a munkahelyi boldogság a kiérdemelt sikeren és a transzparens értékteremtésen alapul, a HR-stratégiának is ehhez kell igazodnia:

• Valódi autonómia és teljesítményelvűség: A hűségen vagy eltöltött időn alapuló előrelépési rendszerek rombolják a morált. A munkavállalók akkor boldogok, ha érzik, hogy a sikereiket saját érdemeiknek köszönhetik.

• A munka céljának felhangosítása: Segíteni kell a dolgozóknak meglátni, miként kapcsolódik az ő egyéni feladatuk a vállalat nagyobb céljaihoz és az ügyfelek életének megkönnyítéséhez.

• Intelligenciaváltás támogatása a karrierutakban: Brooks felhívja a figyelmet arra, hogy a 30-as éveink után a gyors, innovatív gondolkodást (fluid intelligencia) felváltja a tapasztalati tudás és a szintetizáló képesség (kristályosult intelligencia). A HR-nek olyan karrierutakat érdemes biztosítania a senior kollégáknak, ahol a tudásmegosztás, a mentorálás és az oktatás kerül a fókuszba.

Nem a sikertől leszünk boldogok, hanem a boldogság vezet a valódi sikerhez 

– összegzi a Harvard professzora. A szervezetek akkor válnak igazán eredményessé, ha a munkatársak jóllétét nemcsak csocsóasztallal, hanem értelmes munkával és felelősségteljes szerepkörökkel támogatják.

Itt van a munkahelyi boldogság négy pillére

- olvassa el korábbi cikkünket! 

Kép forrása: magnific