Memóriakampókkal a coaching etikáért

Az eddigi populárisabb témák után olyan tananyag következett, ami alapvetően tök száraz, de azért meg lehet ezt fogni a vicces oldaláról is. Mákos Nándival coaching-etikát tanultunk, az etikai kódexet vettük végig. Mindenki húzott k

Az eddigi populárisabb témák után olyan tananyag következett, ami alapvetően tök száraz, de azért meg lehet ezt fogni a vicces oldaláról is. Mákos Nándival coaching-etikát tanultunk, az etikai kódexet vettük végig. Mindenki húzott két-három papírt a borítékból, rajta egy-egy ICF által meghatározott norma (melyekre majd fel is kell esküdnünk!). A faramuci bikkfanyelven megfogalmazott előírásokat kellett egymás számára egyetlen rajzzal, hívószóval, filmcímmel vagy bármilyen memóriakampóval ábrázolni. Azt hiszem az 'epegörcs' nevű kampót soha nem felejtem el, de lángoló kazetta és megszakított közös ülés is beégett a memóriámba.

[caption id="attachment_60" align="alignnone" width="169"] Azok a bizonyos kampók[/caption]

A coach-kompetenciákat is hasonló csoportos módszerrel dolgoztuk fel, az ötletet vagy tanácsot adhat-e a coach témakörön ma is sokat rágódtunk. Az ember önkéntelenül, akár kérik erre, akár nem, okosabbnál okosabb tanácsokat osztogat. Holott a legtöbb esetben amúgy nem is ezt várja a problémáját felvázoló, de a coach meg aztán nem is adhat tanácsot. Tudatosan törekszem hosszú ideje, hogy ne osztogassam a tanácsaimat, de baromi nehéz kilépni egy évtizedek óta működő sémából. Mióta a coachképzésre járok a tanácsosztogatás helyett ráadásul új eszközt kaptam a kezembe: a kérdezést. Imádják az emberek. Látom egyeseken a megdöbbenést: te tényleg figyeltél rám és így vissza tudsz kérdezni? Döbbenet látni az ő döbbenetüket.

[caption id="attachment_61" align="alignnone" width="300"] Coach kompetenciák az általános iskolából ismert géppel ábrázolva[/caption]

A legjobb persze most is a gyakorlat volt. Hármas csoportokban coacholtuk egymást (coach-coachee-megfigyelő), ez alkalommal olyan csoporttagokkal kerültem össze, akikkel közös gyakorlatunk még nem volt. Én komolyan azt láttam, hogy 20 perc alatt csodát lehet tenni. (Amúgy is van már egy eredményem, pár hete még csak 5 percben coacholtuk egymást egy munkahelyi problémát behozó csoporttaggal, aki állítása szerint a beszélgetésünk hatására állt a vezetője elé és mondta el mit szeretne - és láss csodát, már meg is kapta.) Mindhármunk coachingjában láttam a pillanatot (a sajátomat magamon éreztem), amire azt mondhatom, ez a kérdés telitalálat és segített a coacheenak. Voltak megható és kemény pillanatok, még este is ennek az egy órának a hatása alatt tettem-vettem. Mindhárman olyan témát hoztunk be, melyekkel a jövő hétre előreléphetünk - kíváncsi leszek a többiek eredményeire.