Bevalljam, ne valljam?

Az elmúlt hetekben nagyon sok anyukával találkoztam, beszélgettem, akik álláskeresési gondokkal küzdenek. Akár személyes, akár csoportos tanácsadás volt, szinte minden esetben előjött a kérdés: mikor mondja el, a pályázás melyik f

Az elmúlt hetekben nagyon sok anyukával találkoztam, beszélgettem, akik álláskeresési gondokkal küzdenek. Akár személyes, akár csoportos tanácsadás volt, szinte minden esetben előjött a kérdés: mikor mondja el, a pályázás melyik fázisában, hogy édesanya, hogy gyermekei vannak? Mert hát ugye idehaza nem az az általános hozzáállás a munkaerőpiacon, hogy két kézzel kapnak a kisgyermekes, dolgozni vágyó, s nagyon lojális munkaerő után... Egyikük azt is elmondta, hogy néha tényleg megbélyegzettnek érzi magát, mintha egy teljesen normális - értsd semmi extra feltétel vagy juttatás - állásért le kéne tagadnia azt, amire rettenetesen büszke: a két okos, ügyes fiára... márpedig ő nem akarja letagadni őket! Mikor időzítsük tehát azt az információt? Eláruljuk-e egyáltalán?

A fenti kérdésekre nincs egyszerű, egyértelmű, mindenkinek használható válasz, hiszen sokan sokfélék vagyunk. Van, ami úgy véli - nagyon bátran, jogosan, már-már pimasz-merészen, hogy "ami odabent van a munkahelyen, az tartozik a munkáltatóra, ami meg odahaza a lakásomban, az rám", s így egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy mikor és hogyan burkolja be ezt a hírt az interjúztatónak. Egyszerűen nem beszél róla... És van a másik véglet, aki meg rögtön a CV elején beírja a csemeték számát, nevét, életkorát. Ez sem túl jó taktika általában... De mi alapján dönts te magad, ha pályázol?

Nem mindegy az sem, hogy te magad milyen személyiség vagy: ha minden kis megmérettetéstől izgulsz, aggódsz, s úgy érzed, becsapod a leendő munkáltatót, ha nem írod be a pályázati anyagodba rögtön az elején, akkor biztosan nyögni és pirulni fogsz, ha az interjún derül ki a családi háttér. S ez csak még rosszabbá teszi az egészet... Megoldás? Hát, nem árt némi vastagabb bőr sem :-), de inkább szokj hozzá a gondolathoz, hogy beszélni fogsz róla, hogy szóba fog kerülni, s ha kell gyakorold előre a könnyed választ, amibe ugye rögtön bele is szövöd, hogy hogyan tudnod megoldani, ha megbetegszik valamelyik csemete, hogy ez lehetőleg minél kevesebb kihatással legyen a munkádra. (Többször írtam már, hogy nagyon jó tükör előtt, vagy rokonnal, baráttal gyakorolni a válaszokat, hiszen ha kimondtad, megfogalmaztad magadnak, másnak hangosan, a döntő pillanatban gördülékenyebben jön majd). Ha érzékelteted az otthon töltött időt a CV-dben, de nem teljesen egyértelműen csak babázásról szól (pl. GYES alatti mellékállás vagy további tanulmányok is ebben az időszakban vannak), nem olyan "fájó" első pillantásra az otthon töltött 2-3 év a HR-es számára sem.

Alapelv a pályázás során, hogy akkor hozakodunk elő az  - amúgy néha hátrányosnak vélt, de nem kizáró tényezőként tekintett - tulajdonságokkal, amikor már "eladtuk magunkat", azaz amikor már azt érzi a HR-es, hogy "igen, őt akarom, ő lesz a tuti jelölt". Ekkor - és csak ekkor, azaz személyesen - teljesen természetesen jöjjön elő a téma, egy-két mondat erejéig, s ne is törődj vele többet. Ez nem egy olyan dolog, ami miatt szégyenkezni kéne, teljesen természetes, mindenkit anya szült, így mindenki valakinek a gyereke, szülője...nehogy már ezért is elnézést kérj! Tudd, hogy te ettől jó munkaerő vagy, nem felejtettél el semmit a szülés előtti szakmádból, s csak motiváltabb, lojálisabb vagy!

No és mi van azokkal a cégekkel, akik nem akarnak anyukákat foglalkoztatni, s azonnal elutasítanak, ha megtudják, gyermeked van? Nos, ide így se, úgy se vettek volna fel, ezt ugye tudod? Ha nem írod bele a CV-be, akkor az interjún, de legkésőbb a próbaidő alatt kiderül, s akkor meg úgyis indoklás nélkül küldhetnek el... ezeket az álláslehetőségeket sose sajnáld, mert nem a tiéid voltak! Nem neked teremtettek, nem rád vártak. És ugye nem is szeretnél ilyen cégeknél dolgozni???

S az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy vannak munkakörök, ahol valóban nem túl szerencsés egy kisgyermekes anyukát foglalkoztatni, így itt én sem tartom diszkriminációnak, ha a munkáltató udvariasan, finoman hozza elő a témát. De ez korrekten, őszintén végiggondolva, igen kevés esetben indokolt tényleg a munkakörrel járó felelősség és feladatok miatt. Ilyen munkakörökbe nem is nagyon javaslom a pályázást, hiszen lehetetlent, teljesíthetetlent ne akarjunk...

Lehet így is, úgy is, a lényeg hogy próbálkozzatok, tapasztaljatok, változtassatok: ha beleírjátok a gyerekeket a CV-be, s sehová nem hívnak be hónapokig, akkor próbáljátok meg máshogy, vegyétek ki. Ha innentől kezdve jönnek az időpontok, akkor ez volt a gond (persze ettől még nincs minden megoldva, de legalább az interjúig eljuttok :-)). Ha nem, akkor valami más lesz: tessék végignézni a CV-t, elég vonzó, elég ütős-e, benne van-e minden hasznos infó, minden érv, ami mellettetek szól, reális-e az elképzelésetek, jól pályáztok-e, elég helyre külditek-e... s folyamatosan javítani, fejleszteni, próbálkozni!