Sikertörténetek
Lassan két éve blogolok, s eközben - a témából adódóan - nagyon sok olyan hozzászólást kaptam, ahol az éppen érdeklődő, kérdező anyuka a munkáltatója jogellenes, de legalábbis nagyon nem korrekt és nem együttműködő magatartá
Lassan két éve blogolok, s eközben - a témából adódóan - nagyon sok olyan hozzászólást kaptam, ahol az éppen érdeklődő, kérdező anyuka a munkáltatója jogellenes, de legalábbis nagyon nem korrekt és nem együttműködő magatartásáról, cselekedeteiről panaszkodik. Ezért is nagy öröm, amikor egy történet végét is megtudhatom, s látom, hogy mennyi mindent lehet elérni egy kis rátermettséggel, szorgalommal, utánajárással, s no persze merészséggel, önbizalommal!
Volt már megnyert "perünk", amikor a leírt tények alapján azonnal ügyvédhez küldtem az anyukát, s igen hamar, néhány hónap után már jött is a jó hír: megnyerte, megkapta a pénzt, s köszöni, hogy bátorítottam. Persze az is sikertörténet nekem, ha valaki "csak" simán vissza tud térni dolgozni a szülés előtti munkahelyére - manapság már ez is nagy dolog. Kis, vagy nagy siker, én mindegyiknek örülök!
Az elmúlt hetekben két nagyon kedves üzenetet kaptam, s ezeket szeretném megosztani veletek. Mindkét történet a maga nemében egyedi, s úgy vélem, érdemes időt szánni rá, hogy elolvassátok. Sokszor olvasom, sokatoktól hallom, hogy úgy látjátok, nincs esélyetek, nem tudtok fellépni a jogellenes tettek ellen, hiszen a munkáltató egy nagy szervezet, jogászokkal körülvéve, ti meg csak kis anyukák vagytok. Vagy hogy nincs semmilyen nektek való állás, senki nem vesz fel anyukát, és hogy soha többet nem tudtok elhelyezkedni...
Nem igaz, kérlek, ne így gondolkozzatok! Tudom, hogy nem könnyű a munkajog világában eligazodni, de nem lehetetlen. Tudtok írni, olvasni, tudtok kérdezni, tájékozódni, így nem lehetetlen megtudni, mihez van jogotok. Állást találni sem egyszerű, de számtalan módja van annak, hogy újra legyen munkád. Vajon mindet kipróbáltad már? Biztos, hogy nincs még egy másik lehetőség, másik útvonal? Ja, hogy utána kell járni? Hogy gondolkozni kell? Hogy esetleg magadon is változtatni kell? A hozzáállásodon, a szokásaidon? Mélyen a szívedbe, lelkedbe kell nyúlni, és újraépíteni önmagad? Hát, igen... senki nem mondta, hogy egyszerű lesz. Számtalanszor láttam, hogy aki felvette a kesztyűt, nyerni tudott. Ehhez tudás és megfelelő hozzáállás kell. Az előbbit itt megtaláljátok, vagy ha nem, kérdezzetek, segítek! Az utóbbit azonban magatoknak kell kialakítani: én nem tudok helyettetek bátor és szorgalmas lenni. Csak biztatni tudlak titeket erre!
Mivel több ezer hozzászólás van már a blogon, igen kicsi az esélye, hogy ezt a szívemnek oly kedves kettőt csak úgy megtaláljátok, s elolvassátok, ezért most külön beteszem ide őket. Remélem, az érintettek nem bánják, hogy pozitív példaként elétek tárom a történetüket! Az ő örömük és sikerük egy kicsit az enyém is...
