XXI. századi gondolkodás - A látás művészete

Rendszerszemlélet a munkában. Egy gyors, igaz nem teljes körű felmérés alapján az internetes álláshirdetések 30%-nál elvárás a rendszerszemlélet. Persze ezek egy része informatikai vagy műszaki munkakör, ahol a korábban hagyomán

Rendszerszemlélet a munkában.

 

Egy gyors, igaz nem teljes körű felmérés alapján az internetes álláshirdetések 30%-nál elvárás a rendszerszemlélet. Persze ezek egy része informatikai vagy műszaki munkakör, ahol a korábban hagyományosan is értelmezhető volt a rendszerszemlélet. Még azt gondolom, hogy a vezetői munkakörökben is gyakori elvárás. Azonban egyre több az adminisztratív vagy back office pozíció is, ahol ez alapkövetelmény. A lényege természetesen érthető.

 

 

Mi lehet a munkáltató elvárása, amikor ezt írja a hirdetésbe? Lényeglátás? Gyors problémamegoldás? Hatékony működés? Ha megkérdeznénk a munkáltatókat, hogy mit értenek pontosan ez alatt vajon mit reagálnának? Tény, hogy a fogalom evidens használata már mindennapos.

System thinking - Rendszerben gondolkodás 

 

 

"Meggyőződés, hogy a dolgok közötti kapcsolat vezet el a változáshoz” - John Blakey, co-author of Challenging Coaching

 

 

A rendszerszemléletet először a fizikában alkalmazták a XIX. században. Egy ma is használatos definíció szerint a rendszer egy bizonyos határon belül valamilyen cél érdekében együttműködő elemek halmaza. Pontosítva egy csoport kölcsönható, egymással összefüggő vagy egymástól kölcsönösen függő elemek, amelyek része a komplex egésznek.

Mindehhez hogyan kapcsolható a gondolkodás? Hogyan "kell" rendszerben gondolkodni?

 

 

A rendszerszemlélet nem csupán egyfajta látásmód, például látjuk a lényegi részeket, vagy képesek vagyunk kiemelni azt, amire szükségünk van, hanem egy újszerű gondolkodásmód. A jobb és a bal agyfélteke összehangolt működése. A racionális és asszociatív gondolatok összhangja.

 

 

A rendszerszemléletben gondolkodást és egy rendszerben a működés eredményét nagyban befolyásolja a jobb és bal agyfélteke kapcsolata vagy a kapcsolat hiánya. 

 

 

Ha visszagondolunk történelmi időszakokra, akkor a korai filozófusokra, mint Platón, Szókratész és Arisztotelész, akkor megállapítható, hogy a logikus és vertikális gondolkodás fejlesztése volt a cél.

 

 

A középkor és reneszánsz idején, Kopernikusz és Galileo korában az analitikus gondolkodás visszaszorítása volt jellemző és nagyobb hangsúly helyeződött a jobb agyfélteke működésére. Az ipari forradalom idején már az információs forradalom és a tudásalapú gazdaság kapott hangsúlyt. De mi a jövő?

Milyen típusú gondolkodásra lesz illetve van szükség?

 

 

Mit jelent a jobb és a bal agyfélteke összehangolása? Hogyan érhető ez el?

 

 

A laterális  gondolkodás (Edward de Bono, 1970) egy ötletgeneráló és problémamegoldó technika, amelyben úgy hozunk létre ötleteket, hogy újszerűen tekintünk a meglévő dolgokra. Míg a logikus (vertikális) gondolkodás a kiválasztott ötletet előre viszi, addig az oldalirányú (laterális) gondolkodás új, friss ötleteket provokál vagy megváltoztatja a vonatkoztatási keretet. A leggyakrabban emlegetett példa: Egy irodaházban panaszkodtak, hogy túl lassú a lift. A vertikális gondolkodású megpróbálja gyorsítani a lift működését, míg a laterális gondolkodású megpróbálja "oldalirányba" terelni a figyelmet, zenét sugároz, reklámot helyez el - az észlelésünket befolyásolja.

Milyen a XXI. századi rendszerszemléletű munkavállaló?

 

 

Tulajdonképpen a tudomány és a művészetek keveréke pontosan leírja ezt a szemléletet. Amikor látunk egy zseniális műszaki megoldást vagy találmányt, ahol e kettő összeforr.

 

 

Azok az emberek, akik ezzel látásmóddal rendelkeznek, egy olyan képességgel bírnak, hogy összekapcsolják a művészetet és a tudományt, ez az, ami megkülönbözteti a sikereseket az átlagosaktól

 

 

A sikerre való törekvés első és legfontosabb kérdése a pontos látás. Megtanulni látni valójában mi van előttünk, hogy jobban megértsük a körülöttünk lévő világot és a problémánk lényegét.

 

 

Ez a látás művészete.