Időgazdálkodás- a személyes hatékonyság lakmuszpapírja is

Egy fenékkel nem lehet hat lovat megülni, tartja a mondás. Ez még a pusztai csikósoknak is csak állva sikerül több éves gyakorlás után. A ma embere azonban mindent egyszerre akar, most, rögtön. A nők általában sikeresebbek abban, hogy

Egy fenékkel nem lehet hat lovat megülni, tartja a mondás. Ez még a pusztai csikósoknak is csak állva sikerül több éves gyakorlás után. A ma embere azonban mindent egyszerre akar, most, rögtön. A nők általában sikeresebbek abban, hogy egymástól teljesen eltérő projekteket egy időben menedzseljenek, a férfiak azonban jobbak abban, ha egyszerre egy dologra fókuszálnak. Ennek a magyarázata az, hogy attól függetlenül, hogy autóval járunk és modern irodákban okos gépeken dolgozunk az ősi ösztönök és a genetikai kódoltságunk befolyásolja képességeinket és adottságainkat. (Az ősember nők gyűjtögetés közben egyszerre nagyobb területet kellett, hogy átfogjanak a szemükkel, kiszúrva az ehető növényeket, magokat, miközben a gyerek is körülöttük szaladgált, fél szemmel őt is figyelni kellett. A férfiak vadászat közben csak a vadra kellett, hogy összpontosítsanak, a csordából ki kellett választani egy egyedet, amit becserkésztek.)

Ha időgazdálkodási problémával küzdünk cégvezetőként, akkor egyrészt érdemes a szerveztünk hatékonyságával foglalkozni, azt fejleszteni, amiről egy korábbi írásomban már volt szó. Másrészt azonban hasznos rendszeres időközönként megállni, elvonulni egy csendes zugba, ahol egyedül lehetünk a külvilág forgatagát kizárva, és végig gondolni a következőket:

1. Milyen életterületek fontosak most az életemben? Melyikre, mennyi időt, energiát tudok most szánni?
2. Egy év múlva is ugyanezek az életterületek lesznek fontosak számomra? Vagy tervezek pl: saját családot, új üzletágat, stb?
3. Ha változtatni szeretnék, akkor figyelembe kell vennem, hogy  egy nap 24 óra  marad akkor is, ha még két területet belezsúfolok (vagy az élet úgy hozza, hogy pl.: többet kell a szüleimmel foglalkozni a betegségük miatt).  Tehát, fel kell tenni a kérdést: ha új területek válnak fontossá, így időt és energiát kívánnak tőlem, akkor mely területekből tudok/kell  elvennem időt és energiát anélkül, hogy kiégetném, kifacsarnám magam.
4. Ha semmit nem akarok feláldozni, akkor persze különböző tudatosodást és koncentrációt fejlesztő gyakorlatokat lehet tanulni és alkalmazni minden nap. Ennek megtanulása és gyakorlása egy ideig komoly befektetést jelent mind időben, mind energiában és figyelemben. Sőt, ha szakember segítségét vesszük igénybe, akkor a befektetésnek anyagi vonzata is van. Az biztos viszont, hogy a magunkon végzett "munka" mindennapi elvégzése komoly perspektívákat nyit és időt, energiát szabadít fel bennünk. Egy darabig. Ha le is rakjuk a múlt már nem működő mintáit, az érzelmi ballasztokat, idejét múlt kötődéseket, akkor is van fizikai korlátja annak, hogy egy napba mit tudunk bezsúfolni. Ráadásul érdemes figyelembe venni azt, hogy szervezetünk követi a természet rendjét még akkor is, ha erre egyébként nem figyelünk oda. Megköveteli a pihenés,  regenerálódás, az összegzés, újratervezés fázisait. Ahogy haladunk életünk pályáján egyre erőteljesebb jelzéseket érezhetünk fizikai és pszichés szinten is.  Ezekre érdemes odafigyelni és nem a műtőasztalon elgondolkodni azon, hogy is jutottunk el idáig.
5. Ha eldöntöttük, hogy életterületeink egy részéből valamit elengedünk, vagy csökkentünk, akkor azt akár delegálhatjuk is, akkor is, ha az nem szakmai, vállalati kérdés. Kérhetünk segítséget családtagtól, barátoktól, ismerősöktől, szakmai partnerektől is. Van, aki úgy érzi, hogy a gyengeség jele segítséget kérni és elfogadni. Pedig nem az. Sőt, az adok-kapok dinamikus egyensúlyára épülő kapcsolatok, közösségek teszik igazán emberré az embert. Persze itt is bele lehet csúszni szélsőséges viselkedési formákba, az áldozatszerepbe, vagy éppen a vérszívó, energiavámpír szerepébe is. A kulcs mindig bennünk van. Ha elvégezzük a "munkát" a pszichénk és gondolkodásunk karbantartására, akkor könnyebben megtaláljuk a középpontunkat akár egy-egy kibillenés után is.
6. Az egyes életterületeken jó, ha meghatározzuk, hogy egy adott időszak alatt pontosan mit szeretnénk elérni, vagyis ha célokat állítunk magunk elé. Ez teszi lehetővé a fókuszálást, azt, hogy mindennapi feladataink közül be tudjuk azonosítani azokat, amelyek nem, vagy nem kellő mértékben segítik a céljaink elérését.
7. Fontos megfigyelni egy-egy napunkat, hetünket. Akár pontos listát is vezetni arról, hogy valójában mivel töltöttük az időnket, mivel hány órát foglalkoztunk. Könnyen kiderülhet, hogy bizony sok a felesleges időtöltés, ami nem visz előre.  Vagy ha kiszámoljuk, hogy munkára mennyi időt fordítunk valójában, akkor érdemes átlagos óradíjat, vagy napidíjat kalkulálni, és eldönteni, hogy megéri-e ennyiért ennyi mindent csinálni.
8. Persze az is kérdés, hogy  miért ítélünk feleslegesnek egy tevékenységet. Ne tagadjuk meg magunktól a regenerálódást szolgáló beszélgetéseket, meditációt, játékot, sportolást stb. A mértékét viszont felülbírálhatjuk akár rendszeresen is.

Cégvezetőként alapvető kérdés, hogy mekkora cég illik hozzánk. Milyen típusú szervezetben tudunk kiteljesedni, indíttatásunknak megfelelően működni? A válasz mindig bennünk van. A kulcs az önismeret, aminek az alapja a fenti  pontok átgondolása és maga a cselekvés. A tanulás az emberi természet egyik legfontosabb jellemzője. Ebben bizony a bukások, hibák, vargabetűk, csalódások is komoly útjelzőtáblák. A lényeg azonban az, hogy a megpróbáltatások után képesek vagyunk-e felállni, megtalálni az új utakat. Képesek vagyunk-e elengedni a mások és önmagunk hibáztatását, a másokra mutogatás helyett végig gondolni azt, hogy nekünk mit kellene másképp tenni azért, hogy legközelebb sikerrel járjunk. Ezek súlyos kérdések, amelyekről írni könnyebbnek tűnik, mint megélni és higgadtan, indulatmentesen értékelni a helyzetet és továbblépni.

Alapvető kérdés az is, hogy valójában mi mozgat belülről, mi motivál arra, hogy továbblépjek, kipróbáljak új utakat. Mi tart bent egy helyzetben, ami már nem komfortos, milyen kötődések, régi félelmek tartanak vissza a változástól? Az időgazdálkodás valójában önismereti kérdés. Ha tisztában vagyok a saját értékeimmel, mozgatórugóimmal, visszatartó erőimmel, akkor képes vagyok felismerni azokat a ballasztokat, amelyek elviszik az időm nagy részét úgy, hogy közben nem termelnek valódi értéket sem az én életemben, sem a világ számára. Az önismeret folyamatos tanulás. A tanulásban jó, ha vannak társak, akár barátok, akár szakemberek, akár jó írások, filmek. Érdemes nyitni és fejlődni.

Narancsik Ágnes

[email protected]

www.fejlodom.hu