Válaszreakciók, megelőzés

Általában milyen válaszreakcióink lehetnek a konfliktusra vagy konfliktus helyzetekre? Az egyes megoldási módok lehetnek erőszakosak (legyőzni a másik felet, erőfölényt alkalmazni, a saját törekvéseket a másik kárára érvényesí

Általában milyen válaszreakcióink lehetnek a konfliktusra vagy konfliktus helyzetekre?

Az egyes megoldási módok lehetnek erőszakosak (legyőzni a másik felet, erőfölényt alkalmazni, a saját törekvéseket a másik kárára érvényesíteni), vagy erőszakmentesek (együttműködés, egyeztetés: alkudozás, tárgyalás, megbeszélés). Melyek is ezek az alternatívák, konfliktuskezelési stratégiák?

Viszonylag gyakori úgy egyéni, mint szervezeti szinten az elkerülés.

Amennyiben a konfliktus valamilyen okból elkerülhetetlen, akkor sajnos sokan alkalmazzák a halogatást, vagy elkendőzést (amikor úgy tesznek, mintha nem is lenne semmi probléma). Hátha valami történik, amitől a konfliktus megoldódik…

Amikor a felek a konfliktussal már hajlandóak szembenézni, a békésebb megoldási lehetőség, ha megpróbálják tárgyalásos úton rendezni a köztük fennálló érték- és/vagy vélemény- és/vagy érdekkülönbséget. Ezen belül alapvetően az alkuhelyzet jellemzően kétféle:

1. „Disztributív-pozicionális”: amikor a cél a győzelem, az elosztható javak végesek.
2. „Érdekalapú, vagy integratív tárgyalás”:  amikor a felek egymással együttműködésben a probléma megoldására fókuszálnak és kiegészítő források bevonásával törekszenek a megegyezésre.

Amikor a felek a vitarendezésbe harmadik felet is bevonnak, abban az esetben a felek választási lehetőségei a következők lehetnek:

1. Alternatív vitarendezési eljárások alkalmazása, pártatlan harmadik fél bevonásával (ezekről a későbbiekben szólok bővebben).
2. Jogi út, pereskedés.

Amikor a felek már eszköztelenek, olyankor kerül elő az a konfliktuskezelési megoldás, amely - bár a társadalmi normáink szerint nem elfogadott vitarendezési eljárás - sajnálatos módon meglehetősen elterjedt. Ez az agresszió, erőszak.

A konfliktusok ideális megoldása az lehetne, hogy konszenzus, hosszú távú megegyezés alakuljon ki a felek között, mely a probléma, a konfliktus mélyebb megértésén alapul amellett, hogy a felek között egy közös érdekeken (úgynevezett nyerő-nyerő helyzet) nyugvó partneri kapcsolat alakul ki.

Az, hogy a konfliktussal kapcsolatosan milyen hiedelmeink és attitűdjeink vannak, hatással van a konfliktusainkra. A konfliktus által kiváltott válaszreakcióink megalapozzák a konfliktus lehetséges következményeit. Ez elég nagy felelősség ahhoz, hogy tudatosan alakítsuk ezeket a reakcióinkat.

A férjemmel beszélgettünk az első blogbejegyzés után, melynek elolvasását követően nekem szegezte a kérdést: "Ha az itt leírt konfliktusfogalmat használjuk, akkor az azt jelenti, hogy a konfliktusokat minden esetben valamiféle döntési helyzet generálja?" Igen, de nézzünk ezek mögé! Mi idézi elő a döntési helyzeteket? Általában valamiféle változás, vagy annak lehetősége. Persze azon vitatkozhatunk, hogy a változás a konfliktusok egyik legfőbb oka, vagy a konfliktus a változásoké... úgy vélem, mindkettő igaz (többé-kevésbé). Ez azt jelenti, hogy olyan helyzetekben, amikor valamiféle változást TERVEZÜNK, akkor a konfliktussal is TERVEZNÜNK kell(ene)? Szerintem igen, azonban erről majd legközelebb…

Addig is üdvözöl: Csilla

Végül ismét egy kis olvasnivaló:

• Barczy Magdolna: Csoportmódszerek alkalmazása a segítésben és a fejlesztésben. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2012.

• Eörsi Mátyás, Dr. – Ábrahám Zita, Dr. (szerk.)/ Ábrahám Zita, Dr. - Barinkai Zsuzsanna, Dr. – Barra Mária – Bernáth Tibor, Dr. – Csécsei Roland, Dr. – Dávid János - Eörsi Mátyás, Dr. – Erdélyi Katalin, Dr. – Göncz Kinga, Dr. - Gulyás Kálmán, Dr. – Juhász Edit, Dr. – Kardos Ferenc, Dr. – Kereszty Éva, Dr. – Lovas Zsuzsa – Soltész Judit, Dr. – Wagner János: Pereskedni rossz!: mediáció: a szelíd konfliktuskezelés. Budapest, Minerva Kiadó, 2003.