Elég jól-létben élni

A KSH interaktív korfájáról (http://www.ksh.hu/interaktiv/korfak/orszag.html) néhány adatot lekérve kiderül, hogy Magyarországon 2014-ben - a történelem során először - a 20-40 év közötti fiatal felnőtt korúak száma már csak ugya

A KSH interaktív korfájáról (http://www.ksh.hu/interaktiv/korfak/orszag.html) néhány adatot lekérve kiderül, hogy Magyarországon 2014-ben - a történelem során először - a 20-40 év közötti fiatal felnőtt korúak száma már csak ugyanannyi, mint a 40-60 év közötti tapasztalt felnőtt korúaké. Az is látható, hogy az évek előrehaladtával a 20-40 évesek és a 40-60 évesek egymáshoz viszonyított aránya végérvényesen átbillen a tapasztalt felnőtt korúak javára. 25 év múlva pedig a 60-80 év közötti idős felnőtt korúak lesznek Magyarországon a legtöbben a három korcsoport közül. Bár 25 évre előre állításokat tenni tűnhet megalapozatlan jóslásnak, de ebben az esetben elég nagy a bizonyosság, hiszen csak a már megszületett (KSH statisztikába szereplő) gyerekek lehetnek majd 20 év múlva 20 év felettiek.

Mindez a munka világában azt jelenti, hogy:

• Ezek után a legtöbb munkára jelentkező a 40-60 évesekből kerül majd ki, ezért az 50 év felettiek elhelyezkedési nehézségei fokozottabban fognak jelentkezni.
• A nyugdíj korhatár emelkedése, a nyugdíj eltartó képességének csökken miatt egyre több idős felnőtt korúnak (60-80 éves) kell(ene) majd munkát vállalni a puszta megélhetés érdekében.

A pénzügyi szektor öngondoskodást javasol mindazoknak, akik képesek megtakarítani. Ez mindenképp hasznos és fontos, de aligha elégséges stratégia. Most, amikor árfolyam krízisben befektetési alapok milliárdjai válnak semmivé, amikor a befektetési szándékkal vásárolt ingatlanok csak komoly veszteséggel adhatók el, amikor bank és biztosító csődök sora zajlik és az államcsőd fenyegetettségében a magánnyugdíj számlák is az „államosítás oltárára kerülnek", ki meri azt gondolni, hogy van-lesz olyan befektetés, melyre 20-25 év múlva bizton számíthat majd?

Be kell látni az intézményesített biztonság csak jól prosperáló gazdasági viszonyok között elérhető, de amikor nagy a baj és a legtöbbeknek lenne rá szüksége, akkor bizonytalanná válik.

Ezért az öngondoskodás mellett, olyan egyéni értékteremtő készségeket ajánlott kialakítani, működtetni és folyamatosan aktualizálni, mely rövidtávon (ma – holnap) összességében elég jó életminőséget tesz lehetővé, úgy hogy ezzel nem csökkenti, hanem ép ellenkezően, növeli azt, hogy hosszútávon is (10-20 év) elég jó életminőségünk lehessen (jól-lét / well-being).

Sigmund Freud szerint:

„A lelki egészség két garanciája, a képesség a szeretetre és a munkára.”

A szeretetre és a munkára való képesség pedig egyszerre jelenti fizikai, szellemi, érzelmi és szociális készségeink összehangolt fejlesztését, működtetését és folyamatos aktualizálását.

Voltak, vannak és lesznek is, akik ezt képesek egyedül megvalósítani, de hogy az egyéni jól-lét összeálljon társadalmi jól-létté, sokaknak kell megvalósítani és hosszútávon is aktívan megélni személyes jól-létüket.

Az Activeness blog célja segíteni a személyes jól-léthez szükséges egyéni stratégiák megfogalmazását a mindenkori 40 – 60 éves tapasztal felnőtt korúaknak, mint a társadalom legnagyobb létszámú kvintilisének, amibe magam is tartozom!

Váci Mihály  (1924–1970)

Még nem elég (részlet)

„Nem elég a célt látni; járható útja kell! Nem elég útra lelni, az úton menni kell! Egyedül is! Elsőnek, elől indulni el! Nem elég elindulni, de mást is hívni kell! S csak az hívjon magával, Aki vezetni mer!”