Hogyan legyél coachingszemléletű vezető, amikor inkább mentornálnál
A coachingszemléletű vezető nálam az alap. Nemcsak ilyen szellemű vezetőket szeretek fejleszteni, hanem magam is hasonlóképpen működöm a munkám során és az élet egyéb területén is. Noha 4 kisgyerekes anyaként okoz némi nehézsége
A coachingszemléletű vezető nálam az alap. Nemcsak ilyen szellemű vezetőket szeretek fejleszteni, hanem magam is hasonlóképpen működöm a munkám során és az élet egyéb területén is. Noha 4 kisgyerekes anyaként okoz némi nehézséget a támogató, fejlesztő, öntanuló közeg megteremtése, részint nyelvi, részint pedig figyelembeli korlátok miatt.
Magyarán, amikor a 2 éves gyerekemnek felteszem a tökéletes coach-kérdést, hogy:
- El szeretnéd érni a poharadat… és szerinted milyen módszer volna erre a legmegfelelőbb?
Akkor fáradtabb pillanataiban képes erre válaszul a földre vetni magát és dobhártyaszaggató ordításba fogni. Ahelyett, hogy a sámlihoz, vagy a kislétrához indulna.
Pszichológusként azonban egyáltalán nem nehéz coaching szemléletben dolgozni. Feleségként sem túl megterhelő, mivel a partner motiválását, inspirálását egyébként is a harmonikus és hatékony párkapcsolati együttműködés egyik alappilléreként tartom számon.
Kérdezni én is tudok, kösz szépen
Amikor a férjemet megbízták középvezetőnek, nem partneri, hanem szakértői segítségemet kérte, hogyan tartsa meg a jól bevált szokásokat, s hogyan állítson fel új szabályokat abban a csoportban, ahova a kezdetek kezdetén felszerelt.
Coachként ügyes fejlesztő kérdéseket tettem föl neki, mert bár a személyes érintettségem sokkal nagyobb volt, mint az ügyfeleimnél, mégis jobban hiszek a coachingban, mint a tanácsadásban. Ráadásul a férjem kétségtelenül karizmatikus, Shackleton vezető, aki nem fogad el tanácsot, csak idősebb tűzoltóktól. Hogy jönnék én ahhoz, hogy civilként, ráadásul nőként bármit is jobban tudjak a tűzoltásról, mint ő.
Nagyjából a harmadik jól irányzott kérdés után felcsattant, hogy:
- Cicus, velem ne pszichologizálj, kérdéseket én is fel tudok tenni. Kösz szépen, azt gondoltam, segíteni fogsz.
Elmagyaráztam neki, azért nem adok tanácsot, mert nem vagyok tapasztaltabb tűzoltó, úgyse hallgatna rám. Ráadásul mindenképp vesztenék: ha nem válna be a tanácsom, haragudna rám, hogy hülyeséget beszéltem, ha pedig beválna, nos, akkor is haragudna, hogy okosabb voltam, mint ő.
- Látod, ez a különbség coach és mentor között. Ha akarod, elmondom a véleményem, de a magam részéről sokkal jobban hiszek a coaching szemléletű vezető dologban, tehát ha kicsit türelmesebb vagy, akkor felteszek még néhány kérdést, aminek hatására te magad jössz rá a megoldásra.
Néhány hét múlva mesélte, hogy a tűzoltóság ősi hagyományai szerint eddig mindig mentorálta a beosztottjait, de az egyik idősebb tűzoltó teljesítményértékelésekor eszébe jutott kipróbálni a coaching szemléletű vezetést. Azt mondta:
- Furcsa is lett volna, ha nekiállok okoskodni, amikor nyolc évvel előbb szerelt fel, mint én. Ne tudd meg – folytatta – milyen átkozott nehéz volt kérdezni és kérdezni és csak várni, hogy rájöjjön. Amikor olyan egyszerű lett volna megmondani neki, mit várok el tőle. De végül ő maga jött rá és ki is mondta, min kéne változtatnia. Azóta pedig sokkal lelkesebb, mert újra megtalálta a belső motivációját.
Ha kipróbálnád élőben, milyen a coaching, hát rajta. >> Jelentkezz coachingra