Barátkozás két idegennel

Az előző építőipari brigádhoz hasonlóan ők is cigány munkások. Együtt állunk sorba hónapok óta, szótlanul és tisztelettudóan, ideje volt, hogy beszélgetni kezdjünk. „A budapestiek mind számítógépen akarnak dolgozni, aztán

Az előző építőipari brigádhoz hasonlóan ők is cigány munkások. Együtt állunk sorba hónapok óta, szótlanul és tisztelettudóan, ideje volt, hogy beszélgetni kezdjünk.

„A budapestiek mind számítógépen akarnak dolgozni, aztán mennek külföldre, a borsodiak meg jönnek Budapestre” – így van ez, ahogy a fiatal építőipari munkás mondja nekem egy angyalföldi önkiszolgáló étteremben, miután kiderül, hogy a tarjáni tájszóláson nevetnek, amit a sor elejéről hallottunk az előbb. „Csak nem földik vagyunk?” – kérdezem, mire mondják, hogy nem, de a közelből valók. Hosszú a sor, megtudom, hogy egy építkezésen dolgoznak, aminek az alapját éppen most kell visszabontaniuk az előző fővállalkozó miatt, aki gyengébb minőségű anyagból dolgozott és pár százmilliót elúsztatott.

Még jó, hogy nem építettek arra a gyenge alapra 10 szintet, mert sokadmagunkkal szoktunk arrafelé járni egy másik étterembe is, ennyit számít, hogy egy ellenőr jól végzi a munkáját. A két fiatal a ruhája, megszólalása alapján egész más munkát végezhet, az egyik biztosan gépkezelő, a másik kétkezi munkás. Megtisztelve érzem magam, hogy a bizalmukba fogadnak, látom rajtuk, hogy jó beszélniük magukról. A ruhájuk tiszta, a mosolyuk olyan, amilyet én már csak szeretnék (szabályos, villogóan fehér fogsor), a tetoválásaik nem tetszenek, de legalább hasonlóak. Lényegében rólam is beszéltek, mert én sem akarok építkezésen dolgozni, a hozzám hasonlók miatt vannak itt, meg azok miatt, akik külföldön építkeznek. Az előző építőipari brigádhoz hasonlóan, amelyik valószínűleg tudtán kívül gyarapította az életveszélyes alapot, többségüket tekinteve ők is cigány munkások. Együtt állunk sorba hónapok óta, szótlanul és tisztelettudóan, most esik le, hogy ideje volt, hogy beszélgetni kezdjünk. Legalább egy-két évig lesz rá alkalmunk az ételre várva egy társaságban, netán egy asztaltársaságban, ha közben valamelyikünk nem megy külföldre.