Ránk omlott az étterem, megyünk Kubába!

A Hősök terével szemben leszakadt az épület födémszerkezete, nagy felfordulást és halálfélelmet okozva az alatta működő forgalmas olasz étteremben. A dolgozók szeptember 30-án új életet kezdtek, amikor a rohanó vendégek nyomában

A Hősök terével szemben leszakadt az épület födémszerkezete, nagy felfordulást és halálfélelmet okozva az alatta működő forgalmas olasz étteremben. A dolgozók szeptember 30-án új életet kezdtek, amikor a rohanó vendégek nyomában kimenekültek onnan, de ennyi összesen a jó hír, mert az olasz tulajdonosok hányavetisége miatt azóta ellehetetlenült az életük.

A rombolást ez a videó mutatja.

A 12 fős személyzet egyik tagja elmondta a Working Dead-nek, hogy a szeptember végi eset óta egyik olasz tulajdonos sem mondott nekik semmit a folytatásról, illetve egyikük, ott frissiben képes volt közölni: „Megyünk Kubába!”

A régóta vendéglátózó interjúalany annyit fűzött hozzá ehhez: „Nem vette komolyan a kérdést, az olaszokra jellemző módon”.

Az olaszok több, mint két hete nem mondtak nekik fel, azt sem közölték, hogy mire számíthatnak, bezár az üzlet, vagy csak szünetel, mert a felújítás időközben elkezdődött. Arra nem számítottak, hogy fizetnének valamit azért, ha rendelkezésre állnak, de azt sértőnek tartják, hogy le se szarják őket. A tulajok a kollégák iránti érzéketlenséget a törvényekkel szemben mutatott immunitással fokozzák? Vannak erre utaló jelek.

A nyilatkozó elmondta, hogy a Grandcaffe Italian Corner könyvelője azt állította, be vannak jelentve, azóta arról értesült, hogy csupán napi 4 óra van lepapírozva. Nem részletezte a többiek helyzetét, de lehet, hogy voltak, akik kizárólag zsebbe kapták a fizetésüket. Persze, a 4 órások sem 63 ezret kerestek, mert az tetszett az alkalmazottaknak, hogy naponta fizetik a bérüket, és ennek összegével elégedettek voltak. (Nem akartam a zsebükben vájkálni, elég annyit tudni, hogy naponta 9,30-tól 23,00-ig dolgoztak.)

A „jó pénz keresni” nem jelenti azt, hogy félre tudtak tenni, úgy tudjuk, tartaléka egyiküknek sincs. Amíg nincs valami komoly, a beugrós munkák jöhetnek szóba, ami sokáig tarthat, mert tisztességesen fizető teljes munkaidős állásra a vendéglátos nyilatkozó szerint kevés az esély. Elmondta, hogy nevetséges pénzeket kínálnak az éttermek: pl. egy helyen 70 ezer fixet ajánlottak plusz a napi szervizdíj felét egy hónapra, amibe nem ment bele.

Lehet, hogy a két olasz tulaj már elhagyta Magyarországon, és ha így van, reméljük, nem tartoznak másoknak a cserben hagyott 12 emberen kívül, akik a megalázó két hét ellenére is visszaállnának hozzájuk dolgozni, ha hívnák őket. Nem nevezném ezt elvtelen hozzáállásnak, mert benne van, hogy mindennap újabb mentséget találnak a főnökeik bunkóságára, mert kell a pénz kenyérre.

Beszélgetésünket így zárta a vendéglátós:

„Ellehetetlenítették az életemet. A biztos rossz is jobb, mint a semmi”.