A bérezés eszközei - Teljesítménybér-rendszerek

A) Egyéni teljesítménybér A teljesítménybért alapvetően a fizikai munkásoknál alkalmazzák, hogy a készmunka után járó bértétellel nagyobb mennyiségre, illetve teljesítményre ösztönözzék őket. A teljesítménybéres rendszerek is valamilyen besorolási és tarifarendszeren alapulnak, változatait az különbözteti meg egymástól, hogy a munkát vagy a munkavégző személyt helyezik a középpontba besoroláskor.

a) A munka besorolásán alapuló bérformák, azaz a darabbér:
A munka minden egységéért meghatározott bér jár (darabbér). A teljesítménybér a darabbér és az elkészített mennyiség szorzata alapján kerül kiszámításra, azaz a dolgozó személyétől teljesen független a bér meghatározása. A darabbéres bérforma kialakításához elengedhetetlen, hogy a normákat pontosan meghatározzuk, a teljesítményt megfelelően ellenőrizzük, illetve, hogy a folyamatos munkavégzés külső és belső feltételeit biztosítsuk.

A darabbéres bérformát 3-féleképpen is kialakíthatjuk:

- lineáris darabbér: az elvégzett munkamennyiséggel egyenes arányban nő a bér. Előnye, hogy egyszerű és mindkét fél számára könnyen áttekinthető, hátránya viszont, hogy csak ott érdemes alkalmazni, ahol a mennyiség növelése nem (nagyon) mehet a minőség rovására.

- degresszív darabbér: egy meghatározott teljesítményszint fölött a munkamennyiség növelésével csupán egyre kisebb tétellel növekszik a bér, ezzel előzve meg a mennyiségi termelés folytán bekövetkező minőségromlást.

- progresszív darabbér: a munkamennyiség növelésével egyre nagyobb bértétellel történik a darabbér felszorzása. Meglehetősen költséges megoldás, de ha kritikus helyzetben rendkívüli többletteljesítmény elérése a cél, a közvetett hozam meghaladhatja a bérköltség növekedését.


b) Személyi besoroláson alapuló teljesítménybér

A teljesítménybér alapja itt a dolgozó egyéni besorolásainak megfelelő alapbér, ezt fejelik meg az egyéni teljesítményért járó bértétellel, azaz:

Utalványozott idő = időnorma x teljesített mennyiség
Teljesítményszázalék = utalványozott idő : ráfordított idő
Teljesítménybér = személyi órabér x teljesített órák x teljesítményszázalék
vagy személyi órabér x utalványozott idő órában.

Alkalmazása akkor javasolt, ha a dolgozó szakképzettsége, szakértelme, gyakorlati tapasztalata olyannyira meghatározó a termelés szempontjából, hogy nélküle „elveszne” a vállalat; vagy a munkafeladatok olyan szerteágazók, hogy a munkatárs sokoldalúságát kell figyelembe venni. Természetesen ez a módszer kiegészíthető degresszív vagy progresszív teljesítménybérrel, vagy akár prémiummal is.


c) Kettős bérformák

Ez a módszer külön-külön értékeli az elvégzendő munkát és a munkavégző személyt, hogy az így kapott idő- és teljesítménybérek egyesítésével létrejöjjön egy sajátos kombináció. Az idő- és darabbér együttes működtetése esetén a bér két részből áll:

- biztosított időbér: az alkalmazott minden teljesített órára megkapja a személyi besorolása szerinti alapbérének bizonyos százalékát (pl. 60 %-ot)

- darabbér: a munka besorolása alapján kialakított darabbér meghatározott része (pl. 40 %-a) és az elvégzett munkamennyiség szorzata.
A kettős bérforma bevezetése akkor tanácsos, ha el akarjuk ismerni mind a dolgozók személyi adottságait, mind a munka bonyolultságát, de nem különösebb célunk mennyiségi termelésre ösztönözni őket. Változó jellegű terhelés esetén is előnyös, mivel a dolgozóknak biztonságérzetet ad a bérek viszonylagos stabilitása.


B) Bónusz, jutalék

A teljesítménybér is kiegészíthető különböző prémiumokkal, bonuszokkal, ezzel is ösztönözve a munkatársakat például a határidők pontos betartására, az anyagfelhasználás csökkentésére vagy az előírt minőség biztosítására.
A jutalékos rendszer a kereskedelemben a legelterjedtebb, a munkavállalók egy alacsonyabb fix időbért kapnak, a bér többi részét az elért forgalom meghatározott százaléka képezi. Létezik ennek egy még nyersebb formája, a tiszta jutalékos rendszer, ahol a fix időbér is elmarad, a dolgozók kizárólag a forgalom arányában részesülnek díjazásban.