A munkaügyi kapcsolatok szereplői

Munkavállalói érdekképviseletek A munkavállalói oldal legjelentősebb érdekképviseleti szervezete a szakszervezet, amely olyan önkéntesen és hosszú távra létesített munkavállalói érdekszövetség, amelyet tagjai az egyesülési szabadság alapján munkafeltételeik megóvásáért és javításáért hoztak létre. Szerveződésük jellege szerint kétféle szakszervezettípust különböztetünk meg: a horizontális irányba terülő szakmai és ágazati érdekszövetséget, illetve a vertikális irányba magasodó országos vagy regionális szintű szakszervezetet.

A szakmai szakszervezetek nevükből adódóan egy adott szakma munkavállalóit képviselik (mozdonyvezetők, buszsofőrök), méghozzá a megfelelő vertikális elrendezési rendszerben (azaz vannak helyi, üzemi szervezetek, és az azokat összefogó regionális, illetve makroszintű szakmai szövetségek). Előnye, hogy meglehetősen homogén társaságot fognak össze, így belső konfliktusoktól mentesek, ám a különböző beosztások végett sok szakszervezetet is igényelnek, amik jelentős szervezési problémákat okozhatnak. Ráadásul ezek a szerteágazó érdekszövetségek éppen a széttagoltságuk miatt könnyedén feldarabolhatók, s szép lassan lekenyerezhetők.

Az ágazati szakszervezetek egy adott gazdasági ágazat dolgozóinak összességét tömörítik, függetlenül azok szakmai jellegétől, vállalati vagy területi elhelyezkedésétől. Az ágazat nagyságától függően olyan erős és kizárólagos szakszervezetek jöhetnek létre, amelyeket a munkáltató nem tud megkerülni, szalámi-taktikával feldarabolni. Hatékonyabb kommunikációt és a vállalattal történő kapcsolattartást tesz lehetővé, minek köszönhetően sokkal következetesebben lehet az elképzelésekhez ragaszkodni. Hátránya azonban, hogy szervezeten belül meglehetősen nagy a káosz, túlságosan sok időbe telik a munkáltatóknak benyújtandó javaslat, követelés kidolgozása, arról nem is beszélve, hogy a nagyobb szakszervezetek elnyomhatják a kevesebb taglétszámmal rendelkező érdekcsoportokat.


Munkáltatói érdekképviseletek

A szakszervezetek ellenpólusaként jöttek létre a munkáltatók különféle szövetségei. Ezek általában ágazati elven szerveződnek, de a nagyobb befolyás érdekében épülhetnek rájuk regionális tagozatok, illetve országos csúcsszövetségek. Sokan közülük csupán a munkavállalókkal történő bipartit tárgyalásokra születnek, de előfordulnak a kormányzati szintet célzó szerveződések is.

Az egyszerű alkalmazottak mellett természetesen a vállalkozások is rendelkeznek érdekképviseleti szervvel, pontosabb nevükön kamarákkal, amelyek a vállalkozások jogos gazdasági érdekeit hivatottak védeni a tisztességtelen versenytársakkal és a mind több adót kivető kormányzattal szemben.


A kormány

A kormány korábban kizárólag az Országos Érdekegyeztető Tanácson (OÉT) szólhatott bele a munkavállalók és a munkáltatók közti egyezkedésbe, a 2002 júliusában megújított OÉT viszont már intézményes keretet adott a felek közötti folyamatos párbeszédre. A háromoldalú egyeztető fórum lehetőséget teremt a gazdasági, szociális és foglalkoztatáspolitikai törvénytervezetek és egyéb jogszabálytervezetek megtárgyalására, az ellentétek elsimítására, valamint a különféle indíttatású gazdasági, társadalmi elképzelések megvitatására. Pl. meghatározza a foglalkoztatás érdekében a munkavállalók nagyobb csoportját érintő, gazdasági okból történő munkaviszony-megszüntetéssel kapcsolatban az e törvénytől eltérő szabályokat; dönt a legkisebb munkabér és a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges iskolai végzettség, szakképesítés szintjétől függő garantált bérminimum mértékéről; javaslatot tesz a napi munkaidő leghosszabb mértékének, illetve a munkaszüneti napok meghatározására, valamint az esélyegyenlőséget biztosító terv kidolgozására.