A csavarkirály válságban is beruház

Csavarkirálynak nevezték el 30 évvel ezelőtt Szabó Sándort, miután a Tolna megyei Népbolt Vállalat értékesítőjeként évről évre több száz tonna csavart adott el a mecseki és dunántúli szénbányáknak. A vasba már fiatalkorában beleszerető kereskedő több állami vállalatot is megjárt a rendszerváltás előtt, majd 1990-ben egy acélipari termékeket forgalmazó kft.-ben vállalt munkát.

Ott üzletrészt is ajánlottak neki, amelyet azonban elutasított, majd egy volt kollégájával 1992-ben hasonló profilú céget alapított, a Ferropatent Kft.-t. Ebben dolgozott kezdettől fogva a két feleség is.

Az üzlet gyorsan felfutott, az alapítók útjai azonban egy idő után elváltak, a céget 1995-től Szabó Sándor és pénzügyi vezetőként dolgozó neje vitte tovább. A vállalat ezután is töretlenül fejlődött, nem utolsósorban a vevői kapcsolatrendszer gondos ápolásának köszönhetően.

A cégvezető mindmáig nagy hangsúlyt fektet erre, minden héten három napot szán az ügyfelek személyes felkeresésére, és büszke arra, hogy egy szegedi vállalkozással már 34 éve áll üzleti kapcsolatban.

Gépesítés

Az eredmények lehetővé tették, hogy a cég megvásárolja addig bérelt telephelyét Szekszárd határában, majd az azzal szemben lévő területet is, ahol 2000-re felépült az irodaház és az első raktárcsarnok.

Szükség is volt erre az egyre bővülő, ma már 600 terméket magában foglaló szortiment elhelyezésére. A portfólió főként acéllemezeket, csöveket, zártszelvényeket foglal magában, amelyek több mint fele külföldről érkezik a Ferropatenthez.

Pusztán a kereskedést egyre kevésbé ítélték elegendőnek, ezért a 2007-ben átadott új csarnok egyik felében vágó- és fűrészgépekkel félkész termékeket állítanak elő a fémlemezekből. "Jó döntésnek bizonyult, hogy belevágtunk a feldolgozásba, egyedül azt sajnálom, hogy nem öt évvel korábban kezdtük" - morfondírozik az alapító. Ezt a tevékenységet egy kapcsolt vállalkozás, a Fém-Alk Kft. végzi.

Tovább bővültek

Hamarosan már a megnövelt terület is kevésnek bizonyult, ezért a meglévő kettő mellé egy harmadik csarnokot is felhúztak, amelyet az idén adtak át. A hamarosan lezáruló, gépbeszerzésekkel egybekötött 450 millió forintos beruházást részben saját, részben banki forrásból finanszírozták, illetve közel 110 milliós uniós támogatást is elnyertek.

A vállalat átláthatóságának növelése érdekében 2005-ben úgy döntött a család, hogy a kft.-t részvénytársasággá alakítja át, a tulajdoni viszonyok változatlanul hagyása mellett.

Rugalmas szállítók

Az elnök-vezérigazgató kezdettől fogva fontosnak tartotta, hogy az egész országban jelen legyenek, még ha ez növeli is a szállítási költségeket. A megtakarítási lehetőségek kiaknázása érdekében beszereztek 6 kamiont, így általában ők maguk fuvarozzák el az árut a vevőknek. A Ferropatenttel több mint tíz éve üzleti kapcsolatban lévő Moson Acél Fémtechnikai Kft. ügyvezetője a szállításban is megnyilvánuló rugalmasságot és megbízhatóságot tartja a szekszárdi vállalat egyik legnagyobb erényének.

Kovács László hangsúlyozza, hogy soha nem volt probléma sem az anyagellátással, sem a minőséggel, és az árak várható alakulásáról is rendszeresen tájékoztatást kapnak.

A kis vásárló is fontos nekik

Noha mindig is a nagykereskedelem adta a Ferropatent árbevételének meghatározó részét, nem mondtak le a lakosság kiszolgálásáról sem. "Nekem az is fontos, ha egy kisvásárló elvisz három szál szögacélt, nem csak az a cég, amelyik háromszázat" - mondja az üzletember.

Az acélipari termékek mellett öt évvel ezelőtt építőanyagokkal is elkezdtek kereskedni, ez a tevékenység azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és nem nőtt túl néhány tízmillió forintos szinten a tavaly 10 milliárdot is meghaladó értékesítésen belül.

Nyelvleckék

A válság három oldalról is megszorongatta a vállalatot: csökkentek a megrendelések, a forint gyengülése drágította az importot, míg az acél ára a korábbi tonnánként 800 eurós magasságból rövid idő alatt 500 euró közelébe esett, ami a nagy raktárkészlet miatt okozott veszteséget. Szabó Sándor az idén körülbelül 30 százalékos forgalomcsökkenéssel számol.

Megszakad tehát az a növekedés, amely a Ferropatentet a Figyelő által az idén először összeállított - a nyereséges gyorsan bővülő cégeket rangsoroló - Feltörekvő középvállalatok listájára röpítette. Pedig 2008-ban a Ferropatentnél volt a legnagyobb az egy főre jutó árbevétel e céges körben.

Valamit mindig el lehetett adni

Az idei visszaesés jó részét az acél árváltozása okozza. Ebben a helyzetben jól jött a széles áruválaszték: valamit mindig el lehetett adni, még ha nem is a korábbi mennyiségben. Fő céljuk jelenleg a vevők mindenáron való megtartása, a válság túlélése. "Ez egy ilyen év. Sokkal többet dolgozunk, de kevesebb látszatja van" - összegez az üzletember, aki eddig kerülte a leépítést, a hatvanfős létszám nem változott érdemben.

Jó időpont a beruházásra?

Krízis ide vagy oda, a vezérigazgató újabb beruházásra szánta rá magát, egy körülbelül negyedmilliárd forintos gépbeszerzésre, bár ő maga sem biztos abban, hogy a legjobban választotta meg az időpontot.

A megrendelők azonban egyre alaposabban megmunkált termékekre tartanak igényt, így - ha a vállalat nem akar lemaradni ígéretes megbízásokról - muszáj belevágni a fejlesztésbe. Ezáltal lehetőség lesz házon belül tartani olyan tevékenységeket, amelyeket eddig bérmunkában kellett elvégeztetni.

Az exportot is bővítené

A Ferropatent eddig csak kisebb tételben exportált, Szabó Sándor ennek kibővítésében látja az egyik lehetséges kitörési pontjukat, több európai országban is vizsgálja a lehetőségeket. A kivitelt olyan cégekkel együttműködve akarja felfuttatni, amelyeknek leányvállalatai vannak a megcélzott államokban. "Minden üzlet érdekel, ami az acélhoz kapcsolódik" - mondja.

Az exporttervekkel összhangban a családtagok belevetették magukat az angoltanulásba, hogy személyesen tudjanak tárgyalni a külföldi partnerekkel. Nem hagyja ki a nyelvleckéket Szabó Attila sem, aki már több mint tíz éve dolgozik a családi vállalatnál apja jobbkezeként, egy ideje kereskedelmi igazgatói beosztásban.

Az alapító egyelőre nem tervezi a visszavonulást, a következő tíz-tizenöt évet is szeretné munkával tölteni, még ha nem is feltétlenül a mostani napi 12-14 órában.