A HR-es mint álláskereső - hajmeresztő interjútapasztalatok

Nem túl szerencsés felállás, ha egy egoista HR-munkatárs foglal helyet az asztal túloldalán. "Az interjúztató egész idő alatt a saját karrierjéről beszélt és végig a szakmai sikereivel dicsekedett - engem viszont mindössze néhány mondat után leállított. Aztán megszakította az interjúztatást, azzal a megjegyzéssel, hogy sajnos letelt az időkeret. És miért? Természetesen azért, mert szerinte én beszéltem túl sokat"- mondta el egy ma már szintén HR-esként dolgozó hölgy, aki egy életre tanult kollégája hibáiból és igyekszik nem elkövetni ugyanezt a hibát az álláskeresőkkel szemben.

Ragaszkodott a tankönyvi válaszhoz

Egy másik pályázó ugyancsak a saját bőrén tapasztalhatta meg milyen az, amikor az interjúztató ragaszkodik a tesztsorokban előre meghatározott válaszokhoz, mint a valóban helyes megoldáshoz. "Egyik állásinterjúmon megkérdezték, vajon miért kerek a csatornafedél. Ennél a feladatnál valószínűleg a pályázó logikus gondolkodására voltak kíváncsiak - ám mivel mérnöki diplomám is van, azonnal tudtam a jó választ. Elmondta, azért kerek, mert így nagyobb a teherbírása, nem törik meg a sarka és a szögletesnek lényegesen több anyag kell az elkészítéséhez is. Az interjúztató azonban ragaszkodott hozzá, hogy rossz a válasz, nem ezt kellett volna mondanom - a jó válasz szerint azért kerek a csatornafedél, hogy a fedelet ne lehessen beleejteni. Nem is vettek fel oda"- summázza a történteket az egykori álláskereső.

"Majd írja meg, mennyit fog keresni. Aszerint kapom a jutalékot" - kérte a fejvadász

Előfordulhat az is, hogy az interjúztató a munkahelyén felgyülemlett, összes frusztrációját egyenesen a pályázó nyakába zúdítja. "A fejvadász egész interjú alatt folyamatosan a cég klienseit szapulta. Aztán végül elővezette, hogy majd őt is az én leendő fizetésem alapján fizetik - épp ezért majd szeretne tőlem visszajelzést kapni az összegről, mert tart tőle, hogy őt is átverik"- osztotta meg tapasztalatait egy másik álláskereső.

Végig tőmondatokban kommunikált a kedvetlen HR-es

Fásult, közönyös szakemberrel állásinterjúzni sem túl szerencsés. "Az egyik legrosszabb állásinterjún még frissdiplomás koromban vettem részt. A fejvadász cég a saját irodájába keresett új munkatársat. Az interjúztatóról messziről sugárzott, hogy semmi kedve ehhez a beszélgetéshez. Emellett felkészületlen volt. Igazából azt sem tudta, mit kérdezzen tőlem. A végén már majdnem ott tartottam, hogy inkább kérdezek magamtól, csak hogy végre történjen már valami."

Hosszas várakoztatás után, interjú nélkül nem felelt meg

Álláskeresőként a szakmaiatlan fogadtatás mellett a végeláthatatlanra nyúlt várakozási idő is idegtépő lehet. "A megbeszélt időre, pontosan érkezve kaptam egy mindössze 3, rövid kérdésből álló kérdőívet, amelyen "Az Ön neve" és ehhez hasonlóan magvas kérdésekre kellett válaszolni. A pár perc alatt kitölthető kérdőívért majdnem 1 óra múlva jött vissza a HR-es a tárgyalóba. Aztán - mielőtt még bármit is kérdezett volna tőlem - részletesen kifejtette, miért is nem felelek meg az általuk felkínált pozícióra. Mindezt úgy, hogy szemmel láthatóan nem volt tisztában még a CV- m tartalmával sem"- emlékszik vissza egy, ma már szintén HR-esként dolgozó pályázó, aki az átéltekből okulva igyekszik elkerülni a hasonló szakmai hibákat.

Amikor a szülők karrierje is érdekli a HR-t

Szintén érdekes mozzanat lehet egy állásinterjún, amikor a pályázó szakmai pályafutása helyett inkább a szüleié foglalkoztatják élénken az interjúztatót. "A fejvadász még arra is rákérdezett, mivel foglalkoznak a szüleim"- döbbent meg az álláskereső. "Egyébként nem szégyellem a szüleim munkáját - sem azt, hogy elsőgenerációs értelmiségi vagyok a családomban. Mégis úgy érzem, egy ilyen kérdés egyáltalán nem az állásinterjúra való"- fűzte hozzá.

Takács Gabriella