Rázós kérdések állásinterjún - így reagálunk a testünkkel

Kövesd híreinket, állásainkat és szólj hozzá facebook-oldalunkon

Szinte alig észlelhető, ám a profi interjúztató számára azért nyilvánvaló jelei vannak annak, ha igenis kellemetlenül érinti valamelyik feltett kérdés az álláskeresőt. Kínos, zavarba ejtő vagy nem szívesen firtatott témaköröknél, váratlan kérdéseknél - például miért szakadt olyan hamar vége egy bizonyos munkaviszonynak, mi minden történt az önéletrajzban "hézagosan hagyott" időszakban vagy miért nem sikerült még lediplomázni vagy épp letenni a nyelvvizsgát, esetleg előrébb lépni a ranglétrán - számtalan apró, gyakran öntudatlan gesztussal reagálhat az álláskereső.

Visszatartott lélegzetvétel

Tulajdonképpen pár másodpercre kissé ledermednek. A kínos kérdésekre ilyenkor gyakran 2-3 másodpercre visszatartott lélegzetvétel a válasz - de az is gyakori, hogy az álláskereső az előzőleg a másik lábán átvetett lábát hirtelen leteszi a földre, vagy épp kissé a szék lábához kulcsolja a már földön tartott lábát, mintegy gesztusértékű segélykérés gyanánt. Ilyenkor az is árulkodó jel lehet, ha valamelyik kezével hirtelen, rövid időre megmarkolja a szék karfáját.

Megfutamodási reakciók

Gyakori emellett az álláskeresők védekező pozícióba húzódása is: ennek jele egyértelműen a jelölt keresztbe font karja, de nem minden esetben ennyire tetten érhető ez a gesztus. Gyakran "húzódnak" az álláskeresők egy-egy mappa, táska vagy akár egy sál mögé. Férfiaknál jellegzetes, árulkodó mozzanat lehet a zakó hirtelen begombolása is.

A kínos vagy épp kellemetlennek ható kérdések emellett öntudatlan megfutamodási reakciókat is kiválthatnak az álláskeresőkből. Ilyenkor - igaz, alig észrevehetően - az épp a székben ülő picit oldalra mozdul vagy hajol. Ennek egy enyhébb, de még javában tetten érhető változata, ha az interjúztatóval szemben ülő kissé elfordítja a nyakát. Nincs túl jó véleménnyel az álláskereső sem az állásinterjúról, sem az itt elhangzott ajánlatról, ha az asztal alatti takarásban összekulcsolja a lábait. (Sokaknak az ajtó irányába mutató lábakról is azonnal a jelölt "menekülési kényszere" ugrik be elsőre - de ne feledjük, ez azért gyakran az iroda elrendezésén is múlik.)

Megküzdési pozícióban

Az állásinterjú bizonyos szakaszait ugyan kellemetlenül megélő, de öntudatosabb álláskeresőknél az is jellemző lehet, hogy reflexszerűen megküzdési pozícióba helyezik magukat. Ez a jelenség még az érzelmeiket sikeresebben palástoló álláskeresőknél is könnyen tetten érhető: ebben a helyzetben gyakran megváltozik a hanghordozásul és a hangszínük. Ilyenkor még a "nyílt konfrontáció" sem ritka - ekkor az álláskereső gyakran kissé gúnyosan, sőt, akár kritikusan is reagálhat az interjúztató szavaira.

Békéltető attitűd

Nem ritka jelenség az állásinterjúkon az sem, hogy egy-egy rázósabb kérdést követően sem menekülni, sem konfrontálódni nem szeretne igazán az álláskereső. Ehelyett inkább egyfajta "békéltetésre", megnyugvásra és lelki egyensúlya mihamarabbi visszanyerésére törekszik: ezt általában a nyaka megérintésével jelzi. Jellegzetes békéltetői gesztus a férfiaknál például a nyakkendő kilazítása, kissé oldalra húzása - de ebbe a kategóriába tartozik még a homlok babrálása, az arc vagy épp a szakáll végigsimítása. Nők hasonló interjúhelyzetben, hasonló céllal, gyakran érintik meg a nyakláncukat - vagy ha nincs, akkor a nyakgödör azon részét, ahol a nyaklánc máskülönben lenni szokott.

Takács Gabriella