A rokkantnyugdíjasok is tüntetésre készülnek

Magyarország valóban a rokkantak országa, de az igazi problémát az jelenti, hogy a baleset vagy betegség miatt rokkantak, illetve velük született fogyatékkal élők kis része dolgozik, legalábbis bejelentve.

Mindez nem új keletű probléma, még a szocialisták elmúlt nyolcéves ténykedése nyakában sem varrható, a probléma sokkal régebbről ered. A rendszerváltás előtt két nagy hullámban ontotta magából a rendszer a rokkantnyugdíjasokat: míg a 60-as évek végén a rossz egészségügyi állapot miatt százalékoltak le több tízezer embert, addig a 80-as évektől kezdve egészen más okok miatt menekültek az emberek a rokkantnyugdíjazásba.

Hogyan jutottunk idáig?

Azzal minden szakértő egyetért, hogy a rendszerváltás után az állam partner volt abban, hogy a munkaerő-piaci gondok miatt az emberek elmenekülhessenek nyugdíjba, és így a strukturális munkanélküliség sem nőtt.

Scharle Ágota, a Budapest Szakpolitikai Elemző Intézet vezető kutatója egy 2007-es tanulmányában úgy fogalmaz, hogy a rendszerváltást követően a rokkantnyugdíjazás növekedése nagyrészt a munkapiac feszültségeiből következett. Mindezt A "Rokkantnyugdíjazás növekedésének munkaerő-piaci okai" című írásában arra alapozta, hogy az egészségi állapot és a korösszetétel eltéréseit is figyelembe véve a rokkantnyugdíjasok aránya kiemelkedően magas az ország azon területein, ahol a munkanélküliség is az. 2006-ban például a tolnai adat kétszerese volt a Fejér megyeinek.

Noha a problémával a politika mindig tisztában volt és 1996 óta több kísérlet történt a rokkantnyugdíjazás szigorítására, jelentősebb előrelépés Gyurcsány kormányzása alatt történt 2007 végén. Egyrészt megszigorították a rokkanttá nyilvánítás szabályait, másrészt bevezettek egy úgynevezett rehabilitációs járadékot, amely nagyjából azonos a rokkantnyugdíjjal, ám cserébe együtt kell működni a munkaügyi hivatallal, amely szolgáltatásokkal, ajánlatokkal keresi meg a megváltozott munkaképességű álláskeresőt azért, hogy később visszavezethető legyen a munka világába.

Azt nehéz lemérni, hogy a program mennyire volt sikeres, mivel annak bevezetése egybeesett a gazdasági világválsággal. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság adatai szerint tavaly 26 662 fő részesült rehabilitációs járadékban. Csak összehasonlításképp: 339 628-an kapnak rokkantnyugdíjat úgy, hogy nem érték még el a nyugdíjkorhatárt.

Turbófokozat

Az Orbán-kabinet tehát a gyurcsányi megoldást turbófokozatra kapcsolta, a rehabilitációs járadék és a hozzá kapcsolt szolgáltatások hatásai ugyanis csak lassan lesznek érzékelhetők, mivel az csak az új rokkantnyugdíjasokra vonatkozik.

Egy rokkantnyugdíjas átlagos ellátása évente körülbelül 780 ezer forintba kerül az államnak, a munkanélkülié 514 ezer forintba. Ha munkát is talál, akkor semmibe. A kérdés csak az, hogy mi lesz azzal a 110 vagy 150 ezer rokkant emberrrel, akit visszaterelnek. A kormányszóvivő legutóbbi bejelentése szerint ugyanis ősszel 220 ezer rokkantnyugdíjast akarnak felülvizsgálni, ennek pedig mintegy felétől elvennék az ellátást, és visszaküldenék dolgozni őket. Valamivel kisebb számot jelentett be a nemzetgazdasági miniszter, aki 150 ezer főről beszélt.

A konvergenciaprogramban az szerepel, hogy ha az egészségkárosodott személy nem talál munkát a nyílt munkaerőpiacon, akkor közmunkát adnak neki, és ha nincs ilyenre lehetőség, akkor "természetesen nem marad ellátatlanul". Matolcsy György azóta részleteket is közölt egy képviselőnek adott írásbeli válaszában: "az egészségkárosodáson, illetve a megváltozott munkaképesség vizsgálatán alapuló rokkantnyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj, illetve egyéb nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások - a korhatár betöltéséig - a jelenlegi formájukban megszűnnének és egészségkárosodási ellátássá alakulhatnak át". Ezekkel érnék el két év alatt a 217 milliárd forintos megtakarítást, amit az Orbán-csomagban már jeleztek.

A gépeket nem lehet lefizetni

A kormány szerint a munkaadónak is könnyebbséget nyújt majd az, hogy a felülvizsgálat során nemcsak a rokkantság fokát állapítják meg, hanem azt is, milyen munkakör elvégzésére képes. A minősítés új rendszere annyiban fog változást hozni, hogy elsősorban a megmaradt munkaképességre, a megmaradt képességek kamatoztatására, a foglalkoztatásra fog koncentrálni a szakértői vizsgálat - mondta a Hírszerzőnek a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Szolgálat igazgatója. Mint Pósfai Gábor mondta, a jövőben nem orvosok állítanak fel véleményt 10 perc alatt, ránézésre, hanem munkaerő-szimulátárok és képességvizsgáló berendezések mondják ki a végső szót az ember sorsáról.