A túlképzés ördögi köre

Az elmúlt évek trendje alapján egyre csak erősödött az az elképzelés a fiatalokban, hogy diploma nélkül megmozdulni sem lehet a munkaerőpiacon. Az 1990-es évektől kezdve a betelepülő multinacionális vállalatok és a lépést tartani kívánó magyar cégek hatalmas mennyiségű diplomás fiatalt vettek fel (tanárokat, agrármérnököket, gépészeket), mondván magas képzettségüknek és nyelvtudásuknak köszönhetően talán jobban elboldogulnak az üzleti szférában, mint érettségizett társaik. A nagy karrierlehetőséget látva rövidesen az utóbbiak is elkezdtek diplomára hajtani, aminek köszönhetően szép lassan az összes olyan állásba is diplomások kerültek, amelyet pusztán középfokú végzettséggel is könnyedén el lehetne látni.

Ezzel viszont maga a diploma értéktelenedett el, ezért megindult a második roham, több diplomával a zsebben hátha nagyobbak egy pályakezdő esélyei. Csakhogy a képzési rendszer már rég nem áll köszönőviszonyban a munkaerőpiac elvárásaival, az egyre-másra nyíló felsőoktatási intézmények felettébb népszerű, s legtöbbször fizetős "büfé-szakjaikkal" csak tovább fokozzák a túlképzést, arról nem is beszélve, hogy több szakma színvonalát jelentősen felhígítják. A diploma-vadászok azonban ezzel nem törődnek, ahogy azzal sem, hogy papírjuk értéke a nullával egyenlő, elvégre nélküle még kevesebb esélyük lenne tisztességes munkát találni.

A tisztességes jelző különösen érdekes nyelvi változáson ment keresztül az elmúlt években, a fiatalok ugyanis a kétkezi munkát már nem becsülik sokra, a diploma mindenhatósága következtében úgy hiszik, az csak a buta, lusta emberek megélhetésének utolsó lehetősége. Pedig van benne perspektíva, a túlképzés folytán óriási szakmunkáshiánnyal küszködik az ország, nem véletlen, hogy a legtöbb mesterember hónapokra előre be van táblázva munkákkal.

Ez a hozzáállás persze nemcsak a fiatalok hibája, a képzési rendszer is meglehetősen kárhoztatható érte. Poroszos oktatási rendszerünknek köszönhetően még mindig az elméleti oktatás dívik (holott ez alapvetően az analfabetizmus felszámolását célozta), és a gyakorlati órákat annak ellenére nem erőltetik, hogy a külföldi híradások csak pozitív tapasztalatokról tudnak beszámolni. A Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Karának megbízásából készült tanulmány szerint a másik probléma, hogy kevés oktatási intézmény rendelkezik komoly munkáltatói kapcsolatrendszerrel, pedig ez elősegíthetné a hallgatók számára a munkaadói elvárásokhoz igazodó gyakorlati tapasztalatok megszerzését.

További probléma, hogy az évek során gyakorlatilag megszűnt az általános és középiskolai pályaválasztási tanácsadás, így a fiatalok kevésbé küldetéstudatos rétegének fogalma sincs, milyen pályát is válasszon magának. Ennek következtében a szakok többségén olyan hallgatók lézengenek, akik csak "elvégzik" az adott szakot (hogy legyen papírjuk), de nem feltétlenül kívánnak elhelyezkedni abban a szakmában. Vagy ha mégis, akkor meg a munkaerő-piaci realitásokkal nincsenek tisztában, a szakmát ugyanis csak távolról szemlélik, honnan tudhatnák, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelni, illetve milyen fizetési igénnyel kell fellépni.

Mindent összegezve tehát nem véletlen, hogy a regisztrált diplomás álláskeresők számában jelentős ugrás következett be az elmúlt években, s előreláthatólag ez csak nőni fog, a felsőoktatásból ily módon kikerülő tömegekhez ugyanis továbbra sem fog párosulni valós munkaerő-piaci kereslet.

Paraszt Imre, HR Portal

Forrás: Jakab Tamás - Kocsis László Levente - Vida Szabolcs: Munkaerő-piaci helyzetkép Magyarországon 2005-2006 - Különös tekintettel a diákszövetkezetek tevékenységére