Az elégedettség megeszi reggelire a motivációt?

Ha manapság bárki megkérdez egy vezetőt arról, hogy milyen munkatársat szeretne, akkor kicsi a valószínűsége, hogy azt válaszolja: legfőképpen legyen elégedett. Ellenben annál többször halljuk, az a legfontosabb, hogy motivált legyen. Sőt, a vezetők nap, mint nap arról panaszkodnak, hogy szinte lehetetlen motivált munkatársat találni. Ám elégedettségről egyikük sem ejt szót. Akkor hogyan is állunk most ezzel? Elégedettség? Motiváció? Egyik sem, vagy egyszerre mindkettő?

Motiváció

Herzberg óta tudjuk, hogy az elégedettség nem azonos a motivációval. De mi is a motiváció? Nehéz a válasz, hiszen számtalan a forrás, számtalan a nézőpont és számtalan az asszociáció. Érdemes az "üzletelés" oldaláról közelíteni a kérdést, és ily módon megalkotva a saját motiváció-értelmezésünket. Ezt a vonalon mindig kívülre színeződő fogalmat 3 axiómával lehet deifiniálni, olyan nagy guruk világlátását osztva, mint Daniel Pink, Seth Godin és Csíkszentmihályi Mihály.

Íme, a 3 axióma.
A motiváció saját, egyéni, belső hajtómotor.
Motiváció kívülről közvetlenül nem hozható létre.
A motiváció létrejötte inspirálható.

Ezen 3 alaptételt senkire sem lehet ráerőszakolni. Bárki szabadon úgy gondolkodik a motivációról, ahogyan az az ő számára a legkézenfekvőbb. Ahhoz azonban, hogy értelmezhetőek legyenek, elengedhetetlen, hogy amikor leírjuk a szót, motiváció, mindenki pontosan értse, hogy akkor és ott ennek a kifejezésnek mi a jelentése.

Herzberghez visszatérve, ma már senki sem kérdőjelezi meg, hogy az olyan szervezeti jellemzők, mint a munka és magánélet egyensúlya, a megfelelő munkakörnyezet, a vezetővel és a munkatársakkal való személyes kapcsolat és a pénz senkit sem ösztönöznek a kiváló teljesítmény elérésére. Akkor miért mérjük a velük való elégedettséget?

Mert ezeknek a tényezőknek a hiánya vagy a nem-megfelelősége gátja a kiváló teljesítmény elérésének. Azaz, ha például egy munkatárs nem keres annyi pénzt, amennyi elegendő a viszonylagos anyagi biztonsághoz, akkor a munkahelyén nem a munkájára fog koncentrálni, hanem arra, hogy miként fogja beszerezni a gyermekének az iskolakezdéshez szükséges füzeteket, könyveket, iskolatáskát. Vagy, hogy miből fogja kifizetni a havonta esedékes villanyszámlát.

Ám amint megteremtődik ez az anyagi biztonság, és ezzel együtt eltűnik a pénztelenség miatti bénító frusztráció, nem lép a helyébe automatikusan a kiválóságra való törekvés. Ami a helyébe lép, az a kényelmes elégedettség. És aki elégedett, azt belülről semmi sem ösztönzi a még nagyobb erőfeszítésre. Miért is kockáztatná a kényelmét bárminemű ismeretlen kimenetelű változtatással? Az elégedett célja nem más, mint a végtelenségig, de legalábbis az elégedettsége fennállásáig fenntartható status quo.

A motiváltak nem viselik jól a status quot. A motiváltak számára a legfontosabb maga a munka. Természetesen a motiváltaknak sem mindegy, hogy milyen munkakörnyezetben dolgoznak, és mennyiért. Ám ha elégedetlenek, nem várnak arra, hogy a munkaadójuk egyszer majd észbe kap, és "lóistállók szürke boxait" emberi környezetté változtatja. És nem várnak arra sem, hogy egyszer majd olyan feladatot kapnak, aminek van értelme, és ami közelebb viszi őket saját céljaik megvalósításához. A motiváltaknak nem elég az elégedettség. A motiváltaknak inspirációt és elismerést kell adnunk ahhoz, hogy a mi csapatunkat válasszák az egyéni célkitűzéseik valóra váltásához. Máskülönben fogják magukat, és egyszerűen odébbállnak.

Ezért, amikor elégedettségi felmérést készítünk, érdemes elgondolkodnunk azon, hogy valójában milyen munkatársakkal szeretnénk együtt dolgozni. Elégedettekkel vagy motiváltakkal? És azt is célszerű megvizsgálnunk, hogy a felmérésünk ténylegesen mit mér. Elégedettséget vagy motivációt? És azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az eredmények miként értelmezhetőek. Vajon a mi munkatársaink elégedettek vagy motiváltak, esetleg egyszerre mindkettő?

Végül pedig megválaszolhatjuk a címben feltett kérdést: "Az elégedettség megeszi reggelire a motivációt?" A felelet egyértelműen NEM. Sőt, utat a nyit a kiteljesedéséhez, feltéve, hogy van minek kiteljesednie. Ám ha nincs, akkor könnyen megeshet, hogy az elégedettség még reggeli előtt bekebelezi a már egyébként is hamvába holt motivációt.

Vezetői Mesterműhely HR Blog