Kapszulahotel a japán hajléktalanoknak

A kelet-ázsiai ország számos nagy parkjában régóta szembesül a látogató kék színű műanyagból készült sátorvárosokkal. A hajléktalanok maguk épített szállásainak néha még kiskertje, sőt internetkapcsolata is van. A nehézkesen és drágán bérelhető lakásairól elhíresült Tokióban a segélyszervezetek szerint több mint tízezer hajléktalan lehet.

Folyamatosan növekszik a dolgozó szegények rétege Japánban. Legtöbbjüket szerződéssel, munkaerőközvetítő cégen keresztül foglalkoztatják a nagyvállalatok; ez a tavalyi évig azt is jelentette, hogy csak minimális szociális juttatásra voltak jogosultak, vagy egyáltalán nem voltak részesei a társadalombiztosításnak. Ráadásul a válság okozta leépítések során tavaly tőlük váltak meg leghamarabb a cégek, így kidobták őket a vállalat által biztosított szállásról is.

Pénz nélkül legalább hatezren választották hajlékul az internetkávézókat, amelyből az első 1995-ben nyílt Tokióban. A helyek a hasonló európai létesítmények továbbfejlesztett változatai, ahol szeparált, két négyzetméteres bokszokban, kényelmes fotelekben a számítógép mellett újság- és képregényolvasással, tévézéssel lehet eltölteni az időt. Ingyenes az üdítőital, és gyakran még zuhanyzóhelyiség is van.

Az egész estés jegy átszámítva körülbelül négyezer forintba kerül a japán netcafékban, ahol azok is megmegszállnak, akik lekésték az utolsó vonatot. Igaz, az ő számukra találták ki a gyakran több száz férőhelyet is kínáló kapszulaszállókat, a két négyzetméteres, koporsószerű alvóhelyeiket azonban fokozatosan átveszik a szegényebb egyedülállók vagy a tehetősebb hajléktalanok.

Idén a japán munkanélküliségi ráta meghaladta az öt, a szegénységi ráta a tizenöt százalékot.

Népszabadság