Lusta diákok miatt kevés a nyelvvizsga?

Több tízezer diplomát nem vehetnek át az egyetemek és főiskolák tanulmányi osztályán, mert a végzett hallgatók nyelvvizsga hiányában nem kaphatják meg azokat. Azaz ennyi hallgatónak nem sikerült a rendszerint egy államilag elismert középfokú nyelvvizsga követelményét teljesítenie. Ezért könnyítettek a szabályokon, és az egyetemek dönthetnek úgy, hogy saját, könnyített nyelvvizsgáztatási rendszert dolgoznak ki.

Szükség van egyáltalán nyelvvizsgára?

Nem helyesli az új rendelkezést Gecső Tamás, az ELTE Bölcsészettudományi Kar Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének habilitált docense. Szerinte ezzel brutálisan levitték a követelményeket: az államilag előírt minimális szint (60 százalék) 60 százalékát – azaz 36 százalékot – elég teljesíteni.

„Ezzel teljesen leértékelik a nyelvvizsga intézményét. De miért kell ilyen makacsul ragaszkodni ahhoz, hogy a diplomához nyelvvizsga kell? Ha ezt tömegével nem tudják teljesíteni, akkor jobb lett volna az egészet eltörölni. Reménytelen dolgokkal ne foglalkozzunk! Például egy gépészmérnöknek, ha a munkáját tökéletesen el tudja végezni nyelvtudás nélkül is, minek erőltetni?” – fogalmazott a professzor.

Nem elég vállalkozó szelleműek

Bár az elmúlt két évtizedben javult a helyzet, a fiatalok közül még mindig nagyon sokan nem beszélnek nyelveket. Gecső Tamás a fő problémát azonban abban látja, hogy nem vagyunk igazán vállalkozó szelleműek. „Az idegen nyelvszakos hallgatóim 99 százaléka arra a kérdésre, hogy mennek-e nyáron diákmunkára az adott nyelvterületre, azt válaszolja, hogy nem, mert tart tőle, mert inkább a barátaival tölti a szünidőt. Még mindig élnek a régi, szocialista beidegződések. Nincs meg a mozgékonyság ebben a generációban, amely egyébként már a rendszerváltás után született. Pedig nagyon sok munkalehetőség van kint. Igaz, ezek többnyire nem jól fizetett, fizikai munkák, de azt kellene látni, hogy a fiatalok három hónap alatt kint többet tudnak tanulni, mint itt az egyetemen három év alatt ‒ már ami a nyelvtudást illeti”.

A szakértő szerint az a baj, hogy a fiatalok nem elég szorgalmasak, és főleg nem elég fanatikusak. „Magyarország egy nyelvi sziget a germán és a szláv nyelvek tengerében. Ennek a hátránynak ösztönzően kellene hatnia a magyarokra. De ahogyan látom, ebben nem lesz rövidtávon minőségi változás” – mondta lapunknak Gecső Tamás. Hozzátette: még mindig túl nagyok az osztályok az általános és középiskolában, nincs lehetőség kiscsoportos foglalkozásokra, a heti 3-4 óra pedig kevés. Ráadásul a diákoknak és a szülőknek a válság miatt egyre kevésbé van pénzük nyelviskolákra, magántanárokra.

Rossz a közoktatási rendszer

A Nyelviskolák Szakmai Egyesületének elnöke szerint is a probléma részben a közoktatással van. „Általános iskola felső tagozatától érettségiig összesen átlagosan ezer tanóra áll rendelkezésre egy nyelv középszintű elsajátítására, de van, ahol 1500. Ezzel szemben egy nyelviskolában általában 4-600 óra alatt eljutunk a középfokú (B2) szintig. Ennek oka talán az, hogy a közoktatásban a nyelv épp olyan tantárgy, mint az összes többi, így az is előfordulhat, hogy a tanulók nem tanulják kellő szorgalommal. Ez azt mutatja, hogy pazarlás van a közoktatás rendszerében, amely valószínűleg ezért sem olyan eredményes, mint a nyelviskolák” – fogalmazott lapunknak Salusinszky András.

Egy budapesti angoltanár – aki középiskolában és nyelvstúdióban is tanított már – a problémát abban látja, hogy az iskolában nem gyakorlat- és kommunikációorientált a képzés. A poroszos tanítási módszerek dominálnak még mindig, bár egyre többen igyekeznek modernebb tankönyvekből tanítani, vagy olyan újításokat bevezetni, hogy az órát végig az adott idegen nyelven tartják.

Nem a tanárokkal van a gond

A Nyelviskolák Szakmai Egyesületének elnöke szerint az államnak többet kellene költenie a tanárok rendszeres továbbképzésére, mert alapvetően nem a nyelvtanárokkal van a probléma, ők hajlanának a változtatásra, a megújulásra. „Az Eurobarométer adatai szerint a nyelvtanulás akadálya 34 százalékban az időhiány – ez egy középiskolás esetében nem jelent problémát. 22 százalék a költségekben látja a gátat, ami az ingyenes állami oktatásban szintén nem lehet szempont. 30 százalékot kapott viszont a motiváltság hiánya. Ebben az esetben ez a legfőbb gond – mondta Salusinszky András. Egyetért ezzel egy budapesti angoltanár is. Szerinte a középiskolában a diákok „papírközpontúan” tanulnak, nem pedig azért, hogy gyakorolják, használják a nyelvet. A fő motiváció, hogy megszerezzék a nyelvvizsgát, így ne kelljen bejárni az órára és meglegyen az érettségi. De nem segít az sem, hogy Magyarországon mindent lefordítanak, a filmeket szinkronizálják.

Azzal Gecső Tamás is egyetért, hogy a rossz teljesítmény nem a tanárok hibája. „Lusták az emberek. A nyelvtanuláshoz egy csipetnyi fanatizmus kell. A hallgató a hibás. Vannak képzetlen, rossz tanárok, általában azonban nem igaz, hogy a nyelvtanárok rosszak. A hallgatók teljes tévedésben vannak a nyelvtanár funkcióját illetően. Ők nem azért vannak, hogy megtanítsák a nyelvet, hanem azért, hogy segítsenek abban, hogy a hallgató el tudjon igazodni az anyagban. Megtanulni, gyakorolni a nyelvet a hallgatónak kell. Menni kellene, felkerekedni, és a nyelvterületen tanulni.”