Magyar karrier cukrászként Londonban

András pályája szinte gyerekként eldőlt. ”Nyolcéves korom óta vonzott a sütés-főzés: ha tehettem, ott sürögtem-forogtam anyám mellett a konyhában. Tényleg házias körülmények közt ”képződtem.” Hamar találkoztam a szüleim szakács telekszomszédjával is, akitől megtudtam: a tanulók eleinte főzés közelébe se juthatnak. Viszont az összes óriás rendezvénybográcsot és üstöt velük takaríttatják. Így hát inkább a cukrászatot céloztam meg. De nem csak ezért. Szerepet játszott a döntésemben az is, hogy elég jó volt a kézügyességem. Amiről inkább el tudtam képzelni, hogy nem a művészi pályával, hanem a cukrászattal, a díszítéshez kellő kreativitással fogom majd valahogy összekombinálni.

Vizsgatorta: egyből születésnapi party - kellék lett a zsűrielnöknél

Egy alapos kanyar - egy gépészeti szakközép után - a Gundelben is elvégezte a cukrászképzést.

Méghozzá elnöki dicsérettel. ”Egy torta volt a vizsgamunkám. Ami annyira megtetszett az elnöknek, hogy mindjárt magával is vitte a születésnapi partyjára elismeréseként.” Ezt követően egy cukrászbajnok műhelyében és cukrászdájában dolgozott, még Magyarországon.

De ahogy az gyakran lenni szokott, a pénz közbeszólt. ”A szakmaisággal, a tanulással, a fejlődéssel, az újdonságokkal meg a kreativitással ott nem volt gond, mert soha nem unalmas rutinmunkát vártak tőlem. Plusz mindig törekedtem arra, hogy önállóan is képezzem magam a trendekből és folyamatosan fejlődjek. A hely inkább fizetés terén nem tudta azt nyújtani, amivel már elégedett lettem volna.” Így aztán mozgalmas évek következtek. András dolgozott töltőállomáson, olajfinomítóban, de még egy pénzügyi tanácsadó cég euró alapú befektetéseit is értékesítette.

London: jó CV-vel 4 nap alatt talált munkát

Ez így ment egészen 2005 novemberéig. Ekkor vágott neki - még akkori - párjával az Egyesült Királyságnak és Londonnak. És itt már egyértelmű volt, hogy cukrászként képzeli el a külföldi karrierépítést. Az angliai rajt meglepően jól sikerült: alig 4 nap leforgása alatt talált is munkát. ”Az akkori párommal közösen - ekkor neki még jobban ment az angol, mint nekem - írtunk egy adag CV-t és városnézés keretében szét is osztogattuk a lehetséges munkahelyek között.”

Angol: közel egy év kellett a nyelvtudáshoz

Így kezdetben inkább a nyelvtudás jelentett számára komolyabb próbatételt.  ”Eleinte nagyon alacsony szinten beszéltem az angolt.

Egy csomó eszköz- és anyagnevet például élesben, munka közben kellett megtanulnom. Ilyenkor a nyitottság, az udvariasság, az alázat meg az egyszerű, érdeklődő kérdések lendítettek át a holtponton. Egy év kellett ahhoz, hogy gördülékenyen menjen a kommunikáció. Ahogy tapasztaltam: akkor tudsz elfogadható szinten angolul, ha már a viccelődés is megy.”

Ám azt is hozzáteszi: ma már vakmerőségnek tartaná az akkori angoltudásával szerencsét próbálni. Nem is javasolja senkinek. ”Ne indulj útnak, amíg nem tudsz jól angolul! Amellett, hogy iszonyúan megnehezíted a helyzetedet, ma már nem elég egy olyan „fapados” tudás ahhoz, hogy állást kapj, mint akár 12 éve.”  Azt viszont ennek ellenére sem osztja, amit sokak - például hogy London munkaerőpiaca már betelt. ”Gyakran mondják, hogy Londonon kívül nagyobb esély van munkát kapni. Csakhogy annyira ide kötődik a gazdasági és az üzleti élet, hogy még mindig itt a legjobbak az esélyek a boldogulásra: Londonon kívül inkább preferálják a helybélieket. De szerintem a talpraesett, életrevaló emberek tudnak itt boldogulni: az itt élők eleve 70% - a például nem angol.” 

Gordon Ramsay: emberfeletti munka a stábban

András a londoni cukrászat és tortabolt főcukrászi, fődekoratőri és a Hotel Marriottban betöltött pozíciója mellett még Gordon Ramsay világába is belekóstolt egy rövidke időre. Csakhogy a közvélekedéssel ellentétben egyáltalán nem a karriercsúcspontjának érzi ezt a 2 hónapos időszakot. A gasztro - celeb világa ugyanis emberfeletti munkabírást követelt a pályázóktól. Ő például heti 6 napon át dolgozott napi 17 órát. Azt azért nem tagadja: ”Referenciának az önéletrajzba tényleg szuper egy ilyen rubrika. De hosszú távon, több évig nem nagyon lehetne ezt fizikailag bírni.” András véleménye szerint egyébként lehetetlen, hogy a külföldi munkavállalás ne formáljon, alakítson valamennyit a személyiségen. A cukrász úgy látja: míg a kint tartózkodás az amúgy is jó hozzáállású emberek problémamegoldó készségét még tovább fejleszti, az otthon se túl jó hozzáállásúakéra inkább rossz hatással van. Mert ők ”kint is folyton mindenre kifogásokat fognak keresni.”