Magyar kutatóként Bonnban - munka Németországban

András első diplomáját a 80-as évek derekán szerezte az ELTE biológia szakán. Ezt követően a hazai gyógyszerkutatásban dolgozott több cégnél is - ám egyre kevésbé mozgott otthonosan ebben a közegben. ”Folyamatosan igyekeztem továbbképezni magam. Így már munka mellett először egyetemi doktori címet, majd PhD-t szereztem. Viszont egyre inkább úgy éreztem, hogy szakmai karrierem minden erőfeszítésem ellenére zsákutcába jutott, megfeneklett. Ekkor jött a gondolat, hogy a külföldi akadémiai kutatásokban keressek új utakat.” András próbálkozását néhány év múlva koronázta siker - így új fejezetet is ekkor nyithatott karrierjében.

Még az álláspiaci nyitás előtt küzdött meg a helyért

”A 2001-es év nemcsak számomra, hanem családom számára is új fejezet. Az év januárja óta dolgozom a Bonni Egyetem orvosi karán, kutatóként. Munkát egyébként úgy kaptam, hogy épp egy újonnan alakult osztályra kerestek embert, meglehetősen speciális szaktudással: a pozícióban a viselkedéskutatáshoz és a molekuláris biológiához egyaránt érteni kellett.”  Igaz, a magyarok számára akkor még nem uniós, így nem is nyitott német munkaerőpiacon munkát kapni se volt automatikus. ”Mivel nem állt rendelkezésre német munkanélküli ezzel a tudással a munkakör betöltésére, végül a Német Munkaügyi Hivatal engedélyével kaphattam munkaszerződést”- emlékszik vissza a kezdetekre András, azzal a kiegészítéssel: bár ma már nem szükséges a németországi munkavállaláshoz ez a lépés, a hasonló pozíciókért most is kőkemény verseny folyik.

„Mit tudsz jobban, mint a helyi álláskereső?”

”Jó, ha a munkavállaló olyat tud szakmailag felmutatni, ami miatt a nyelvet esetleg nem tökéletesen beszélő kelet-európaiként is kiemelkedik a többi pályázó mezőnyéből…” A kiutazás-munkakeresés előtt ezt a szempontot is mérlegelni kell, bármilyen területen próbálna is szerencsét a kalandor álláskereső.

András munkába állásának idején még nem volt személyes állásinterjú a szakterületén - ám e téren is történtek változások. ”A pályázatomnál még elég volt néhány ismert és elismert kolléga referenciája. Azóta már itt is három-öt lehetséges jelölt közül választjuk ki az új munkatársakat. A választásnál a nélkülözhetetlen szakmai kompetenciák mellett a személyes benyomás dönt a befutóról.” Emellett - bár még mindig rendre előkerül a pályázói felvetések között ”Az angoltudás ide nem elég?” kérdés, a válasz továbbra is: NEM...

Német nélkül nem megy. Ha a munkanyelv az angol, akkor sem

”Az első időszakban - mivel a tudomány nyelve elsősorban az angol - még nem volt nagy gond, hogy csak ezt a nyelvet beszéltem. De a szakmai előrelépéshez már elengedhetetlen volt a magas szintű némettudás. Arról nem beszélve, hogy az ügyintézésekhez, a kollégákkal, a szomszédokkal való kapcsolattartáskor nélkülözhetetlenné vált.” Így aztán András is elkezdett németet tanulni a Goethe Institut nyelvtanfolyamain. Ez annyira jól sikerült, hogy azóta már tanítja is. ”Fő tevékenységként jelenleg egyetemi docensként dolgozom, de mellette angol és német szaknyelvet is oktatok.”

Szívélyes fogadtatás, segítőkész német kolléga

Andrásnak a beilleszkedéssel sem akadt túl sok gondja. ”Németországban sokfelé dolgoznak külföldiek, bevándorlók vagy épp bevándorlók gyermekei. Így a beilleszkedés - ha valaki tisztességesen viszonyul a témához - nagyon egyszerű. Bár azt hallottam, Észak – Németországban vagy Bajorországban zárkózottabb a társadalom, itt nálunk, a Rajna-vidéken csak pozitívak a tapasztalatok. Például amikor az alig féléves munkaviszonyom után ideköltöző családom miatt új háztartást kellett felszerelnünk, egy kollégám kérés nélkül adta  évekre kölcsön az egyik elektromos tűzhelyét… Amelyet egyébként a lányának szánt, amikor majd megházasodik.

Nálunk is megtörténne ez?

Ezek után nem árt végiggondolni: egy Magyarországra érkező, de a nyelvünket sem beszélő fehérorosz vagy moldáv kollégájának vajon melyik honfitársunk adna ilyen nagylelkű ajándékot? Szerintem nem sokan…  És nem ő volt az egyetlen. Meglepő volt, mennyire szívélyesen fogadtak és hogy milyen gyorsan találtunk itt nem is kevés, új barátot. Miközben bevándorlók vagyunk. ”

Rengeteg a szabály és be is tartják

A pozitív összképhez azért hozzátartozik: a németek nagyon szabálykövetők, így ezt a bevándorlóktól - mint ahogy mindenki mástól is - elvárják. A létbiztonság élménye viszont megfizethetetlen. ”Ezt sokszor furcsa, érthetetlen, lényegtelen dolgokra is ugyanúgy alkalmazzák, mint a lényegesekre, így találó gúnynév az országra a Kockaország elnevezés. De a biztonság felbecsülhetetlen: a lakáshitel kamata fix, a kölcsön mennyisége állandó és az infláció alacsony, így az élet kiegyensúlyozott, hosszú távra tervezhető.” Ezek után meglepő, de igaz: az állami hivatalok és cégek itt is hajlamosak a sunnyogásra, a nem túl korrekt lépésekre. ”Rengeteg, a törvény szerint elvileg automatikusan járó juttatást mégis nyomatékosan, külön levélben kell kérni, különben nem történik semmi.”

Kétkeresős családban kényelmes az élet

András azt is fontosnak tartja hozzátenni: bár a magyarhoz képest vonzó jövedelemszint sokaknak csábító, nem szabad elfelejteni, hogy a megélhetés igen költséges. ” A lakbérek például igen magasak az otthoniakhoz képest. A nyugati tartományokban például 800-1200 euróért lehet egy háromszobás lakást bérelni, míg egy család egyéb, havi fix kiadásai is legalább 2500-3000 euróra rúgnak.” Az elfogadható életszínvonalat így jobbára a kétkeresős családok tudják megvalósítani.” Szingliként legfeljebb havi nettó 6 ezer eurós álomfizetésből lehet nagy lábon élni...