Munkaügyi megállapodást sürget az ILO

A felhívást magas szintű háromoldalú megbeszélés követte az ILO Igazgató Tanácsában, ahol az IMF főigazgatója, Dominique Strauss-Kahn kijelentette: az IMF és az ILO közötti együttműködés nélkülözhetetlen a világméretű gazdasági válság leküzdéséhez. Az ILO főigazgatója, Juan Somavia szerint gyenge a nemzetközi együttműködés a válság kezeléséhez. "A válság pénzügyi, kereskedelmi, gazdasági, foglalkoztatási és társadalmi gyökerei összefüggenek, így a rá adott politikai válaszoknak is azoknak kell lenniük." Ez a legfontosabb üzenet a jövő heti G20-as londoni csúcstalálkozó előtt.

A megbeszélés alapjául az ILO Nemzetközi Munkaügyi Tanulmányok Intézetének legújabb, "A pénzügyi és gazdasági válság: A méltányos munka válasza" kiadványa szolgált. A tanulmány szerint demográfiai előrejelzések azt sugallják, hogy közel 90 millió új állásra lenne szükség 2009-2010-ben ahhoz, hogy felszívják a munkaerőpiacra újonnan belépőket, s elkerüljék a munkaerő-piaci kereslet és kínálat közti hosszú távú szakadékot. A korábbi pénzügyi válságok esetén a munkaerőpiac csak a gazdaság talpra állása után 4-5 évvel állt helyre a tanulmány szerint. "Mihamarabb koherens és koordinált munkaorientált stratégiát kell megvalósítanunk, amely a fenntartható vállalatokon alapszik" - mondta Somavia úr. "Ha a gazdaságélénkítő erőfeszítések késnek, akkor a munkaügyi válság hosszú és súlyos lesz, és a foglalkoztatás csak 2011-től kezs majd helyreállni."

Átfogó tanulmányt készített az ILO

Az ILO tanulmánya 32 ország gazdasági mentőcsomagjait vizsgálta meg, köztük a G20-as csoport minden tagját. Miközben az IMF a GDP 2 százalékát kitevő mentő intézkedéseket javasolt, addig ezek a tervek átlagosan csak a GDP 1,7 százalékát érik el. A tanulmány kimutatja, hogy míg a fejlett országok átlagosan a GDP 1,3 százalékát költik válságkezelésre, addig a fejlődő országok csak ennek kevesebb, mint a felét. Az ILO felmérés kimutatta, hogy gazdaságélénkítő csomagok a pénzügyi szektor megsegítésére és adócsökkentésre koncentrálnak a munkahelyteremtés és társadalombiztosítás helyett. A reálgazdaságot megcélzó élénkítő csomagok ötször kisebbek, mint a pénzügyi szektornak nyújtott segélycsomagok. "Csak a vizsgált országok fele jelentett be munkaerő-piaci intézkedéseket, s az ezekre biztosított pénzügyi források is korlátozottak" - mondta Raymond Torres, az ILO Intézet Igazgatója, hozzátéve, hogy a szociálpolitikai intézkedések átlagosan csak 9,2 százalékát teszik ki a fiskális csomagoknak. A munkaerő-piaci intézkedések pedig csak 1,8 százalékot képviselnek.

A jelentés kimondja, hogy az infrastruktúrát fejlesztő programok nem fejlesztik megfelelően a vállalatok meglevő kapacitásait és a szakképzett munkaerőt - így az infrastruktúrára költött összegek lehet, hogy inkább magasabb árakat eredményeznek nagyobb termelékenység és több állás helyett. Az adócsökkentés pedig lehet, hogy inkább a megtakarításokat fogja növelni, s nem a keresletet, a termelést vagy az állások számát; továbbá a fiatalok és sérülékeny csoportok megsegítésére is kevés történt.

Kevés a szociális párbeszéd

A munkáltatókkal és szakszervezetekkel való szociális párbeszédet csak ritkán alkalmazzák és az országok közti koordináció is hiányzik. A szociális partnerek bevonása segítene javítani az intézkedések tervezését és helyreállítani a bizalmat. "A globális válság globális megoldásokat igényel" - hangsúlyozta az ILO főigazgatója. A koordináció hiánya csökkenti az élénkítő csomagok hatásait, ezért az egyes országok nem akarnak gyorsabban mozdulni, mint kereskedelmi partnereik, a recesszió pedig tovább súlyosbodik. A tanulmány azt is kimutatja, hogy a kereskedelmi protekcionizmus tovább csökkenti a világpiaci keresletet, a bérek csökkenése és a dolgozók jogainak gyengülése pedig nemcsak súlyosbítja a recessziót, hanem méltánytalan is és tovább mélyíti a szociális válságot. "Az intézkedések gyakran nem érintik azokat a strukturális egyenlőtlenségeket, amelyek a válság hátterében állnak" - mondta Somavia úr. "A válságra adott válaszokat nem szabad elaprózni, s csak időlegesen alkalmazni, hogy aztán mihamarabb visszatérjünk a "normális ügymenethez. A Méltányos Munka Programjának előrehaladása életbevágó a gazdaság talpra állásához, hogy megakadályozzuk a munkaerő-piaci, illetve a társadalmi válságot és előremozdítsuk a társadalmi kohéziót."

A globális munkaügyi megállapodás létrejötte biztosítaná, hogy az élénkítő csomagok hatásosabban birkózzanak meg a válság mechanizmusaival, így a hitelek befagyásával, a hazai kereslet gyors csökkenésével, és a külső piacok recessziójával. Ez a globális megállapodás a válság okait célozná meg, ezzel alapozva meg egy fenntarthatóbb gazdaságot. Az ILO tagjai kulcsszerepet játszhatnának ezen megállapodás létrehozásában. A következő Nemzetközi Munkaügyi Konferencia júniusban a globális munkaügyi megállapodás létrehozására fog koncentrálni.