Nem gondolkodnak nonprofit karrierben a fiatalok

Magyarországon tavaly 77 ezer nonprofit szervezet működött a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint, ebből minden negyedik (18 ezer) Budapesten. A nonprofit szférában megközelítőleg 100 ezer fizetett alkalmazott, ami a foglalkoztatottak alig 3 százalékát teszi ki. Ez még mindig jelentős lemaradás a nyugat-európai országok átlagához képest, ahol minden tizedik foglalkoztatott kötődik ehhez a szektorhoz.

A pályakezdőket kevésbé érdekli a szféra

Magyarországon a fiatalok többségének nem vonzó alapítványoknál, érdekvédelmi szervezeteknél, közhasznú szervezeteknél dolgozni. Az Országos Felsőoktatási Információs Központ 2007-es felmérése szerint a végzős közgazdászok, műszaki, agrárhallgatók alig 3 százaléka tervezte az elhelyezkedést e területen. Átlagon felülinek csak a bölcsészek érdeklődése (9 százalék) volt mondható. A gyér érdeklődés minden bizonnyal két okra vezethető vissza: a nonprofit szektorban keveset fizetnek, és inkább az vágyik oda, akinek a tudása, szakmája a versenyszférában nem számít keresettnek.

Sokan kiábrándulnak a versenyszférából

Sokan vannak, akik nem pályakezdőként csöppennek bele a nonprofit szektorba, hanem elegük lesz a profithajszolásból. Így történt ez Koleszár Istvánnal, a kutyák megmentését és védelmét céljául kitűző Rex Kutyaotthon Alapítvány igazgatójával, aki három éve dolgozik itt. Előtte tizenkét évet töltött a versenyszektorban egy állatgyógyszereket forgalmazó multinacionális cégnél. "A versenyszférában csak a profit számít, hogy minél többet adjunk el egy adott termékből. Bármennyi pénzt hozunk is be egy évben, a következő időszakban növekednek az elvárások, a még nagyobb bevétel a cél. Számomra egy idő után ez a sales-orientáltság ellenszenvessé vált, ezért döntöttem a nonprofit szektorba váltás mellett. Az alapítványoknál jobban számít a segítőkészség, az elhivatottság, az ember lelkülete" - mondja.

Szintén a versenyszférából érkezett Kalló Barbara, aki a gyógyíthatatlan betegek testi és lelki támogatásával foglalkozó Magyar Hospice Alapítványnál dolgozik már több mint öt éve. "Korábban a versenyszférában tevékenykedtem, a repülőtér VIP várójában fogadtam a vendégeket. Egy idő után úgy éreztem, ennél többre vágyom" - mondja. Most hazai és nemzetközi képzéseket, jótékonysági koncerteket és különböző rendezvényeket szervez, illetve az önkénteseket koordinálja. "Mivel összesen hat alkalmazott dolgozik az irodában, a feladataink elég összetettek. Öt nagyobb területre azonban lebontható az itt végzendő munka: egyik kollégám felel a marketingért, egy másik a pénzügyért, könyvelésért, emellett van egy koordinátorunk, egy adminisztrátorunk és egy oktató-pszichológusunk is" - avatott be Kalló Barbara.

Alacsony bérek, nagy elhivatottság

Aki kedvet kapott a munkához, annak nem árt tudni: nincs kevesebb munka a versenyszférával összevetve. "Kis munkabírású embereknek nem ajánlanám. Emellett a bérek sem számítanak magasnak, a versenyszféra fizetéseinél alacsonyabbak" - tájékoztatott Kalló Barbara.

Ezt Koleszár István is megerősítette. A Rex Alapítvány igazgatója multis bérének negyedét keresi, így a megélhetéshez állatorvosként is dolgozik magánpraxisban. Balogh István, a Gyermekrák Alapítvány vezetője pedig arról számolt be: a versenyszférás átlagbért napi 16 órás munkával lehetne megkeresni. Ennek azonban fizikai és jogszabálybeli gátjai vannak...

Meggazdagodni tehát bizonyosan nem lehet ebből a munkából. Ugyanakkor az alapítványi állás biztosnak számít, az alkalmazottak többsége 5-6 éve dolgozik a szervezeteknél. "Szeretem ezt a munkát. Jó dolog a betegeken segíteni, szebbé tenni a hátralévő napjaikat. Tudni, hogy mi is részt vettünk abban, hogy egy kicsit jobban érezzék magukat" - mesélt motivációjáról Kalló Barbara.

Empátia nélkül nem megy

Hogy mi kell ahhoz, hogy valaki bejusson egy alapítványhoz? A Gyermekrák Alapítvány vezetője elsősorban az empatikus, érzékeny és elhivatott embereknek ajánlja az alapítványi pozíciót. "Tapasztalataink szerint az tudja megfelelően ellátni a feladatait, aki családja révén találkozott már a betegséggel: valamely rokona rákos megbetegedésben szenvedett. Ők jóval motiváltabbak és helyén tudják kezelni a helyzetet. A kiválasztásnál egyébként az empátia a döntő. Felsőfokú végzettség és nyelvtudás is szükséges, viszont ha valaki nem elég megértő, akkor nem nyer felvételt" - mondta el.

Koleszár István arról számolt be: a Rexnél előfeltétel az állatszeretet, de ez nem elég. "Az itt dolgozónak tudni kell bánni az állattal, és fontos, hogy ne a pénz miatt jelentkezzen. Szintén lényegesnek tartom az empátiát, hogy ráérezzen a munkatárs, melyik gazdának milyen állatot adjunk oda. Mivel a munka egy része adományok gyűjtéséből áll, ezért fontos a jó kommunikáció, a meggyőző és hiteles fellépés az alapítványhoz forduló állatbarátok, illetve a társadalmi felelősségvállalást prioritásként kezelő multinacionális cégek előtt."

Oroszi Babett