Tovább növekedhetnek a foglalkoztatók közterhei

A módosító indítvány nyomán például kapóra jöhet a kormánynak, ha az Alkotmánybíróság az alaptörvénnyel ellentétesnek találná azt az új gyakorlatot, hogy a magánnyugdíjpénztárakban maradók foglalkoztatói ugyan fizetnek járulékot, ám a foglalkoztatottaknak abból semmiféle ellátási jogosultság nem keletkezik.

2010-ben az új kormány egyik kiemelt célkitűzése volt a foglalkoztatottak létszámának 10 év alatt 1 millió fővel történő növelése, a foglalkoztatással kapcsolatos közterhek jelentős csökkentése. Ezen helyes cél megfogalmazására az a tény vezethette a döntéshozókat, hogy Magyarország az uniós tagországok sereghajtójának számít azzal, hogy a munkaképes népességnek csupán 56 százaléka dolgozik és próbálja eltartani magát és a fennmaradó 44 százalékot.

A költségvetési törvényhez meglepő gyorsasággal, már az első körben benyújtott javaslatok bővelkednek az új adónemek kitalálásában, a kedvezmények kivezetésében és források átrendezésében. Ezek közül is kiemelendő a munkáltatói járulékterheket növelő néhány javaslat, illetve a minimálbér/garantált bérminimum jelentős emelése. Ha az Országgyűlés elfogadja az adócsomaghoz Rogán Antal által benyújtott, T/4662/98. számú módosító indítványt, akkor tovább növekednek a foglalkoztatók közterhei. Ennek oka az, hogy javaslata alapján megszűnne a foglalkoztatók által fizetendő társadalombiztosítási járulék, s helyette egy jelentősen szélesebb alapon működő szociális hozzájárulási adó kerülne bevezetésre. (A foglalkoztató által fizetett tb-járulék közvetlen ellenszolgáltatással nem járó fizetési kötelezettség, a fizetésre kötelezett a közfinanszírozott ellátórendszerek pénzügyi fedezetéhez járul hozzá a társadalombiztosításról szóló törvényt módosító javaslat szerint.)

A járulékot az eddigi törvény szabályozás alapján csak a társadalombiztosítási ellátások fedezetére lehetett felhasználni, mivel a foglalkoztató és a foglalkoztatott befizetett járulékai együttesen biztosítottákaz ellátások fedezetét. Egy adó esetén nincs ilyen kötelezettség, hiszen az adó - természetéből adódóan - olyan fizetési kötelezettség, amely nem keletkeztet semmiféle ellátási jogosultságot. Az eddigi társadalombiztosítási rendszerben sem a foglalkoztatók által fizetett társadalombiztosítási járulék, hanem a foglalkoztatott által fizetett egyéni járulékok alapjául szolgáló jövedelem volt az ellátások alapja. És ebben a benyújtott képviselői módosító indítvány támogatása esetén sem lesz változás, vagyis szakmailag ebből még nem következik hogy a kormány lépéseket tenne az ún. svéd-modell bevezetésére, vagyis a mindenkor rendelkezésre álló bevételek felosztásán alapuló nyugdíjrendszer felé.

A javaslat valódi mozgatórugóját máshol kell keresni. Az egyik "nem szándékolt" következménye a javaslatnak, hogy a járulék helyett bevezetendő adó növeli az Országgyűlés és főképp a Kormány mozgásterét abban, hogy a két társadalombiztosítási és a munkaerő-piaci alap forrásait hogyan, milyen célokra használja majd fel. A javaslat érthető és nem elhanyagolható célja nyilván a költségvetés bevételeinek növelése, hiszen a szélesebb alapon meghatározott adófizetési kötelezettség növeli az ezen befizetésekből származó bevételeket. Ez azonban nem jelentős, éves szinten legfeljebb 15-20 milliárd forint.

A másik mozgatórugó az Alkotmánybíróságnak a magánnyugdíjpénztárakkal összefüggő beadványokkal kapcsolatos várható döntése lehet. Sok beadvány támadja azt a törvényi szabályozást, amely szerint a magánnyugdíj-pénztári tagok esetén a foglalkoztatójuk által fizetett 24 százalék nyugdíjbiztosítási járulék/nyugdíj hozzájárulás teljes egészében a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz kerül úgy, hogy a foglalkoztatott magánnyugdíj-pénztári tagnak ebből semmiféle társadalombiztosítási nyugdíjjogosultsága nem keletkezik. A javaslat éppen ezt az érvet tudná kihúzni azzal, hogy a jövőben az adó megfizetését követően semmiféle jogosultság nem keletkezne.

A Rogán-féle javaslat hatása az egészségügyi rendszerre sem elhanyagolható, ugyanis ezzel felszámolhatja azt a 2007-óta működő gyakorlatot, melynek során az állam ma járulékot fizet az Egészségbiztosítási Alapba inaktívjai után, évente meghatározott mértékben: 2011-ben még 9400 Ft/hó/fő, a 2012. évi költségvetési törvényjavaslat alapján pedig 6300 forintot. Ezt a többletfinanszírozást szüntetheti meg a módosító indítvány, mivel megszűnne a munkáltatói egészségbiztosítási hozzájárulás, a helyette bevezetni kívánt "szociális adóra" meg esetleg azt lehet majd mondani, hogy más szociális kiadásra költik, nem az egészségügyre. Ebben az esetben az Egészségbiztosítási Alap bevételi oldala éves szinten több mint 100 milliárd forintttal is csökkenhet, figyelembe véve az újonnan bevezetett adókat is.

Mindezt természetesen úgy is lehet interpretálni, hogy az egészségügy finanszírozása tisztán járulékalapú lesz, vagyis a biztosítási elv erősödik, vagy, hogy ez egy újabb lépés az állami egészségügyi ellátás kialakítása irányába, az viszont tény, hogy ebben az esetben az egészségügyre fordított források 100 milliárd forintot meghaladó mértékben csökkennek. A valódik okok tehát még nem ismertek, ami viszont már most látható az egy újabb nagy "költségvetési varázslat", mely kommunikációs szinten egy komoly ellátórendszeri reform jelmezébe van öltöztetve ugyanakkor magában foglalja a vállalkozói terhek további növekedését, az adminisztráció bonyolultabbá válását, valamint a ellátottak kiszolgáltatottabbá válását - célja szerint a jobb ellátási színvonal elérése és a foglalkoztatás bővítése érdekében.