Üzletkötőként milliók is kereshetők

Első helyszínünk egy több divízióból álló cég orvosi kellékekre szakosodott részlege. A kinézett munkakör a rendezvényszervezői és a telefonmarketinges munka keveréke. Kontaktunk a cég üvegfalú irodaépületéhez rendel találkozóra, ahol még tucatnyi álláskereső várakozik. A kedélyek felcsigázása végett csupán annyit mond: "Aki szeretne pénzt keresni, tényleg jó helyen jár." Majd lepasszol egy szürkeöltönyös menedzsernek, aki már az elején közli: nem így tervezték, de az állásinterjúként beharangozott rendezvény csoportos tájékoztató lesz.

Csak a teljesítmény számít

Az egyórásra tervezett programból bő másfél óra ügyesen megkomponált cégreklám. Hamarosan megtudjuk, a cégnél nem kizáró ok a pályázó kora, iskolai végzettsége, szakmai tapasztalata vagy származása. Csakis a teljesítmény és az ambíció számít, ez pedig a hazai munkaerőpiacon nagy előny. Később konkrétumokat is hallunk, melyekből kiderül: a cégnél a részmunkaidősöknek is hetente minimum 16 órát kell dolgozni, máskülönben nem eredményes a munkájuk-azaz nem lesz meg a heti 1 értékesítés, ami alapkövetelmény.

Milliós eszközöket kell eladni

A menedzser szerint az értékesítő állásoktól rettegők számára jó hír, nem kell senkit agitálni, szomszédolni, barátokat, ismerősöket zaklatni telefonon. A munkatársaknak első körben a cég ingyenes gyógyászati szűréseit kell leszervezniük és meghívni rá az előzetesen odakészített címlista alapján feltárcsázottakat. A céges termékbemutató után pedig ügyesen feltett udvarias kérdésekkel vásárlásra bíztatni és a készülékek megvételéhez szükséges hitelkonstrukciókat felajánlani a számukra. Erre a termékek ára miatt is szükség van: a forgalmazott egészségterápiás készülékek között akad egymilliós, sőt a cég luxus divíziójánál karórát is lehet venni több millióért. Az újak kétnapos gyorstalpaló és az itt tanultakból tett sikeres vizsga után állhatnak munkába.

Átlagos teljesítménnyel negyedmillió havonta

Bár a menedzser pénzről nem beszélt szívesen, annyit elárult: a legrosszabbul keresők havi 80 nettó ezret, az átlagosan teljesítők 250 ezret vihetnek haza, ám akad példa havi 1 milliót kereső huszonéves menedzserre is. Utóbbit kijelentését a tömeg egyik fele szájhúzós cinizmussal, míg másik fele valóságos üdvrivalgással fogadja. Az érdeklődők-20 és 50 közötti férfiak és nők vegyesen-előbb kitöltik a jelentkezési lapot, majd bizakodva távoznak. A menedzser búcsúzóul még hozzáteszi: aki szeretne részt venni a tanfolyamon, a kezdési időpontra azért hozzon magával önéletrajzot is...

Második interjú: a magánéletet is feszegették

Körjáratunk második állomására is a neten akadtunk rá. A hirdetés szerint a feladat: biztosítási, - és hiteltermékek bemutatása, értékesítése az ügyfeleknek. A kontaktszemély tárcsázása után nem kell sokat várni: a cég munkatársa a beszélgetéstől számított második napra ad időpontot személyes elbeszélgetésre. A megmérettetés helyszíne egy nemrégiben újjáalakult biztosító pesti irodája. Az állásinterjút lefolytató menedzser asszisztense udvariasan fogad. Amíg a főnökre várunk, egy pohár vízzel is megkínál. A kellemetlenségek később következnek...

Az interjúztató közepes nagyságú irodába tessékel. Kicsit zavarba jön, mikor önéletrajzot is kér, és azt mondom: utólag átküldöm. Mégsem habozik - azonnal adatlapot kotor elő papírjai közül, hogy felvegye a fontosabb adatokat."Ha van önéletrajz, ha nincs, úgyis ki kell töltenünk"- magyarázkodik. Az interjúztató a születési dátum és az eddigi életem során munkával töltött évek száma mellett privát dolgokra is kíváncsi. Többek közt arra is: egyedül, szüleimnél vagy párkapcsolatban, saját ingatlanban, albérletben élek-e, vannak-e testvéreim és tartalékpénzem, vagy tudnak-e a rokonaim támogatni anyagilag vészhelyzet esetén. Kérdésemre, hogy a fentiek firtatására miért van szükség állásinterjún, azt feleli: vállalkozóként végzendő, szigorúan teljesítményarányos bérezésű munkáról van szó, a háttér így egyáltalán nem mindegy.

Felírták a horoszkópot is

A szokásos kelléktárral is előrukkol: alaposan kikérdez, mi mindent tudok a cégről, miért éppen hozzájuk jelentkeztem, mik az elvárásaim, mennyit szeretnék keresni és hogyan jellemezném magamat. Aztán úgy véli: a horoszkóp is nélkülözhetetlen a felvételin. Majd tiltakozásom ellenére gyorsan fel is vés az adatlapra egy csillagjegyet. Mind mondta, ezt minden jelentkezőnél megteszi. Az érdekes kérdéseknek még nincs vége: a menedzser azt is tudni akarja, heti hány órát töltök bulizással, kikapcsolódással, családtagokkal, barátokkal, tartozok-e civil szervezethez, társadalmi csoporthoz vagy egyesülethez. A válaszokat precízen fel is jegyzi. Ám arra már nem kapok választ, miért van mindezekre szükség a munkához.

A szakmai tréninget saját zsebből kell fizetni

A férfi emellett elmondja: az értékesítőknek a hullámvölgyekre is fel kell készülniük. Ráadásul a befektetett munka eredménye gyakran csak az első 6-8 hónap után kézzel fogható-konkrétan akkorra jön össze elfogadható fizetés. Hozzáteszi: néhány hónap alatt elérhető a havi tisztán 300 ezer forintos fizetés, ám ehhez teljesíteni kell. Aztán elmondja, az állásra jelentkezők az interjút követően e-mailben kapnak majd egy tananyagot. Ennek tartalmából vizsga is lesz, amit legalább 80 százalékra kell teljesíteni, máskülönben ugrott a karrier. Ezután szakmai tréning következik alapvető tudnivalókról és értékesítési fogásokról. A kétnapos képzés 24 ezer forintos költsége az új kollégát terheli. Az induláskor nem hagyják magukra az újakat: mentort rendelnek ki melléjük, aki az első 2-3 hónapban kíséri az újak munkáját és saját tárgyalásaikra is magukkal viszik őket. Végül abban maradunk: ha a mailben küldött tájékoztató és a tananyag után is úgy érzem, szeretnék velük dolgozni, egy héten belül jelezzek vissza...

Elég a fél perces bemutatkozás

Harmadik álruhás állásinterjúnk helyszíne ugyancsak egy biztosítást és hiteltermékeket kínáló társaság értékesítői pozíciója. Ezúttal is úgy döntöttünk: bepillantunk a kulisszák mögé, így telefont ragadtunk és tárcsáztuk a kontaktszemélyt. Nem kell sokat várni: öt perc múlva vissza is hív. Nem sokat teketóriázik: szakmai előéletem firtatása nélkül már másnap délutánra ad interjúidőpontot. A helyszín ezúttal egy, az utcatáblák kavarodása miatt kicsit körülményesen megközelíthető pesti irodaház. Az interjúztató a telefonos egyeztetés során megismert középkorú nő, aki nem túlzottan kíváncsi a pályázó személyiségére, szakmai tapasztalataira, mivel láthatóan elég neki a mindössze fél perces villámgyors bemutatkozás. Nem győzi hangsúlyozni, bővül a termékpaletta, a hagyományos biztosítások mellett egyre többféle lakáshitel-konstrukciót, pénzügyi terméket is kínálnak az ügyfeleknek. A helyenként picit reklámelőadásra emlékeztető beszélgetésből kiderül: az újaknak az értékesítés mellett a már meglévő ügyfélkört is ápolnia kell. Ehhez az indulásnál meg is kapják a "megfelelő mennyiségű emberanyagot."

A laptopot is lízingelni kell

A munkát kizárólag vállalkozóként lehet végezni. Mindezt persze szigorúan jutalékos rendszerben, ám a cég az első 3 hónapos indulóidőszakot a zökkenőmentesség érdekében havi 60 ezer forintos minimálbérrel finanszírozza. A hölgy úgy tájékoztatott: a termékértékesítők jutaléka az eladott terméktől függően 18-71 százalék között mozog, és átlagos teljesítménnyel is könnyen realizálható a havi bruttó 400 ezer. Hab a tortán: a munkavégzéshez szükséges laptopot bizony nem adja ingyen a biztosítótársaság. Ezt már a dolgozóknak kell lízingelniük. Mindezt havi 15 ezer forintért, 3 éven keresztül...

Takács Gabriella