A 600 ezer forintos pályakezdői fizetést meg kell adni: Ábrahám László

Rengeteg termelőüzem települt az országba, a jövőbe pedig sorra nyílnak újabb gyárak. Ezekhez azonban - nem csupán a beindításukhoz, hanem a működtetésükhöz is – mérnökökre van szükség. Ennyire jól állunk mérnökökkel, hogy „végeláthatatlanul" nyissuk a gyárakat?

Ábrahám László: Örvendetes tény, hogy rengeteg üzem épül különböző profillal, hiszen fejlődik az ipar, az ország. Itt azonban Debrecenben, ahol én dolgozom, már az egészséges mértéket meghaladó a fejlődés, mert a 200 ezer lakosra körülbelül 25 ezer új munkahely nyílt meg, illetve nyílik meg a következő 3-5 éves periódusban, ami sok és jól képzett mérnököt is igényel. A mérnöki egy rugalmas szakma, mert tud tervezni, gyártást ellenőrizni is, és számos más feladatot ellátni, azonban kevés van belőlük. A mi felmérésünk szerint több mint tízezer mérnök hiányzik az országból. Ezt a rengeteg szakembert megpróbálják például technikusokkal pótolni, akikkel a mérnöki munka legegyszerűbb részét próbálják elvégeztetni.

Ez a hiány sajnos az egyetemeket arra ösztönzi, hogy könnyebben odaadják a diplomát, hiszen tudják, hogy ha nem igazán jó képzettségű és végzettségű az iskolapadból kilépő szakember, a munkaerőpiac akkor is fel fogja szívni, hiszen kellenek a műszakiak. Ezáltal a képzés színvonala nem igazán emelkedik az országban, miközben egyre több mérnökre lenne szükség, ráadásul a nyugat-európai „agyelszívás" is jelentős tényezőt képvisel. A legszínvonalasabb szakembereket elviszik kutatás-fejlesztési területekre, hiszen a most ideérkező gyárak még nem itt végzik el ezt a tevékenységet az országban.
 
- Mely területeken legnagyobb a hiány, milyen típusú mérnökökre lenne leginkább szükség a gazdaságban?  

Á.L.: Elsősorban gépész-, mechatronikus-, és villamosmérnökök hiányoznak leginkább a gazdaságból, az építészmérnököknél kicsit jobb a helyzet, mert ott a hölgyek jobban kiveszik a részüket a szakmából. Főként a többi területet „fiúknak valónak " gondolják, ami butaság, hiszen én ismerek mérnök hölgyeket, akik legalább olyan jó szakemberek – ha nem jobbak – mint a férfi kollégák.

Korábban szoftveresekből is nagy hiány volt, az IVSZ (Informatikai Vállalkozások Szövetsége – a szerk.) hirdette, hogy 15 ezer IT-szakember hiányzik az országból, indultak is rá megoldások, amelyek során egyéves képzés során megtanították az embereket programozni, ezzel az IT szegmens – csúnya hasonlattal élve – „betanított munka" részét megoldották, azonban olyan informatikai szakemberek is kellenek szép számmal, akiknek ennél sokkal mélyebb ismereteik vannak.

- Az oktatás révén évek múlva nyer szakembereket a gazdaság, a cégeknek viszont azonnal kellenének mérnökök. Mi a megoldás?

Á.L.: A műszaki fejlődés, a demográfiai problémák és egyéb tényezők miatt az egyetemről kikerülő szakemberek nemhogy a jelen kihívásait, de a 3-5 év múlva jelentkező problémákat sem oldják meg, hiszen egyre több mérnöki munkára van igény. Rövid távon olyan megoldásokat alkalmaznak a cégek, hogy az anyavállalat biztosít mérnököket a betanításra, vagyis idehozzák őket, elindítják a gyárat, megtanítják a részfeladatokat az itteni dolgozóknak. Azonban ezzel nem egy átfogó mérnöki tudást kapnak: például az egyik autógyárban egy dolgozót megtanítanak, hogy a bal hátsó ajtóval mit kell csinálni, és ezzel a gyártás ugyan fenntartható, de mérnöki tudásra nem tesz szert vele a dolgozó. Másik megoldásként Távol-Keletről, vagyis Indiából, Fülöp-szigetekről stb. nem csak betanított munkásokat, hanem mérnököket is próbálnak idecsábítani. Ez nem jelentős számban történik manapság, inkább csak próbálkozás. Aki elindul Távol-Keletről, inkább Nyugat-Európában köt ki.

- Akkor számottevő sikerekre ne várjunk e téren...

Á.L.: Vagy más módon... A Debreceni Egyetemen igen nagy a külföldi hallgatók létszáma, akik Indiából, arab országokból jönnek és egy állásbörzén sokkal intenzívebben érdeklődnek az álláslehetőségek iránt, mint a magyar hallgatók. 70%-ban ők érdeklődnek az álláshelyek iránt, igazából csak a nyelvi nehézségek okozhatnak problémát, mert nem mindegyikük tanul meg jól magyarul. Ha pedig egy magyar üzemben – főleg a gyártásban – nem tudnak annyira angolul, hogy együtt tudjanak dolgozni akkor ott nem fognak tudni elhelyezkedni.  

- Milyen arányban mennek magyar szakemberek külföldre dolgozni és mit lehetne tenni a szakembereink visszafordítása érdekében?

Á.L.: Ez egy nagyon nehéz kérdés. Konkrét számaink nincsenek a más országban munkát vállaló mérnökökről, de szerintem a kormányzatnak sincs. A becsléseink szerint a végzősök 10-15%-a egyből külföldre megy. Azt látjuk ezen túl, hogy aki – anyagi lehetőségeiből kifolyólag – külföldön végzi a középiskolát, vagy akár az egyetemet, az nem nagyon jön haza dolgozni. Számottevő azoknak a száma is, aki bár itt végzett, de nem talál magának megfelelő munkát, mert a gyártók és nem a fejlesztők országa vagyunk, ezért ők szívesebben mennek külföldre és csak nagyon kevesen jönnek közülük vissza. Persze motiválja őket az is, hogy a fizetéseket tekintve hatalmas különbségek figyelhetők meg.  

- Az állásportálokon az egyik legkeresettebb szakma a mérnök, amelyhez az egyik legmagasabb fizetési szint is társul. 914 ezer a statisztikai átlag. Ez reális? Mennyit keres manapság egy mérnök?

Á.L.: A kezdő mérnökök minimum félmillió bruttót szeretnének kapni, de inkább hatszázezret...

- Ez reális?

Á.L.: Ez reális, ezt meg kell adni. Ennél kevesebbért egy nyelvet beszélő, jó mérnököt, akinek megvan a megfelelő szakmai ismerete, nem lehet kapni. A cég számára ennek többszörösét is megkeresi egy ilyen szakember. A néhány év tapasztalattal rendelkező mérnökök bruttó egymillió forint alatt keresnek, tíz év feletti tapasztalattal és kiemelkedő teljesítménnyel és speciális tudással bíró mérnököknél – akik egy csapatot is el tudnak irányítani – nem ritka a bruttó 1,2-1,5 milliós fizetés sem. Hangsúlyozom, nem felsővezetőkről beszélek, hanem olyan mérnökökről, akik egy cég kulcsemberei, akik nélkül megállna az élet.

- Az informatika még mindig kiugró kereseti lehetősége biztosító terület?

Á.L.: Az informatikus egy speciális terület: könnyen lehet, hogy itthon dolgozik egy laptoppal egy amerikai cég alkalmazásában és az ottani bérszínvonalon keres. De dolgozhat éppen egy távol-keleti üdülőparadicsomban is, ahol a megélhetés költségei még az itteninek is a töredéke. Magyarországon így legalább 50%-kal többet keres a jó IT szakember a mérnöknél. Az sem mindegy, hogy az úgynevezett mosolygörbén belül hol dolgoznak a szakemberek. Az igazán jó mérnökök és IT-szakemberek a görbe elején dolgoznak, a görbe alján helyezkedik el a gyártás, ahol leginkább Magyarország tartózkodik, ott nincs akkora profit, hogy busásan megfizessék a szakembereket. Ezért nagy baj, hogy nálunk – például Malajziával ellentétben – nem működik sok fejlesztőcég. Persze van néhány üdítő kivétel nálunk is. Az lett volna az igazi, ha a kormány megkövetelte volna, hogy akkor kap milliárdos támogatásokat egy gyártócég, ha kutató-fejlesztő részleget is telepít.

- Na de vissza a jövőbe. Hogyan áll most a mérnökképzés?

Á.L.: Az egyetemen az első félév a felzárkóztatással indul. Azt kell megtanulniuk a hallgatóknak, amit a középiskolában nem tanultak meg.

- Azoknál is ez a helyzet, akik műszaki középiskolából érkeztek?

Á.L.: Sajnos igen. Hangsúlyozzuk, hogy mennyire fontos a szakképzés, a svájci példát emlegetve. Jegyezzük meg, hogy a svájci szakképző intézet színvonalát nem lehet összehasonlítani egy magyar szakképzőjével. A gimnázium ma még mindig erősebb nálunk, mint egy szakképző terület.

- A Kulturális és Innovációs Minisztérium szakképzésért felelős helyettes államtitkára úgy nyilatkozott: azt szeretnék, hogy a technikum a mérnökképzés előszobája legyen. Ez reális?

Á.L.: Ez egy jó gondolat, de ehhez sok változásra lenne szükség. A szakképző centrumokat eszközökkel kellene ellátni és az oktatás színvonalát nagyon meg kellene emelni a jelen helyzetben, ugyanis az ottani oktatás nem megfelelő színvonala miatt nagy arányban buknak ki később az egyetemről. Az egyik Magyarországon is termelő német autógyár szakképző centrumában jártam, ahol egyedül több eszköz volt, mint a magyar szakképzés egészében. Ez a gond. 

- Az egyetemeken minden rendben?

Á.L.: A másik gond már ott jelentkezik: a demográfiai helyzet miatt eleve egyre kevesebben jelentkeznek, ráadásul egyre alacsonyabb pontszámmal, így a műszaki felsőoktatásban is trendszerűen látszik a csökkenő színvonal. Bár azt is nehéz ma megmondani, hogy mit tanítsanak az egyetemek. Debrecenben most indul a BMW. 5 évvel ezelőtt azt kellett volna tanítani, amit az autógyár most hoz ide? Ez nyilvánvalóan képtelenség. Nem konkrét ismereteket, hanem alapozó szakmai ismereteket kellene megtanítani, hogy meglegyen a mérnöki vénája a fiataloknak és persze némi gyakorlati ismeret sem ártana. Az erre kitalált duális képzés sajnos nem igazán működik jól.

- A cégek és a szakmai szervezetek is arra panaszkodnak, hogy nincs gyakorlati tudásuk a pályakezdőknek. Akkor hogyan tudnák ezt megszerezni?

Á.L.: Az Óbudai Egyetemnek van egy nagyon sikeres programja, ez a kooperatív képzés, vagyis amikor a végzés előtti időszakban kerülnek ki a cégekhez a hallgatók, amikor már használható tudással rendelkeznek. Kapnak egy projektet és megcsinálják, ezzel a névjegyüket is letehetik az asztalra.

- Milyen perspektívák, kihívások állnak a mérnökök előtt a jövőben?

Á.L.: A mesterséges intelligencia a mi szakmánkban is megjelent, ám én kiegészítő lehetőségként tekintek rá – rengeteg adatot összegyűjt, elemez, de új javaslatokat nem tesz – hisz a mérnöki kreativitást nem tudja helyettesíteni. Annak idején a számítógépektől is féltek, de csupán annyi történt, hogy más színvonalra emelte a mérnöki munkát.