A bedolgozói jogviszonyok

Ez a foglalkoztatás háromféle formájáról rendelkezik, nevezetesen
- az (otthoni) bedolgozói jogviszonyban foglalkoztatásról,
- a szociális foglalkoztatónál bedolgozói jogviszonyban foglalkoztatásról, valamint
- a biztosított bedolgozói jogviszonyban foglalkoztatásról.
A bedolgozói jogviszonyban történő foglalkozatás jogrendünkön belül önálló foglalkoztatási forma, nem minősül munkajogviszonynak. A sok hasonlóság folytán azonban jórészt a Munka Törvénykönyve (Mt.) szabályaira épül. Vagy úgy, hogy az említett jogszabály számos részében a munkaviszonyra vonatkozó rendelkezéseket alapul véve rendelkezik, vagy úgy, hogy utaló rendelkezéssel annak szabályait rendeli alkalmazni.

Az (otthoni) bedolgozói jogviszony

Az (otthoni) bedolgozói jogviszony olyan önállóan végezhető munkára létesíthető, amelyre a teljesítménykövetelmény munkanorma formájában, illetőleg más mennyiségi és minőségi mutatókkal meghatározható (Br. 3. §).

Ki lehet bedolgozó? Bedolgozóként a jogszabály szerint az a természetes személy foglalkoztatható, aki az Mt. rendelkezései szerint munkaviszonyt létesíthet [Br. 2. § (2) bekezdés]. Ez általában a 16. életév betöltése követelményét jelenti, valamint esetlegesen azt, hogy ha a munka meghatározott szakképzettséget, gyakorlatot vagy egészségi állapot meglétét kívánja meg, ennek a munkára jelentkező megfeleljen.

Ki foglalkoztathat bedolgozót? Foglalkoztató az lehet, aki jogképes [Br. 2. § (2) bekezdés] Jogképesség alatt a jogi személyiséggel rendelkező vagy jogi személyiség nélküli szervezeteknek, valamint a természetes személyeknek azt a képességét értjük, hogy saját név (cégnév) alatt joggyakorlásra felruházottak, ide értve a jogok szerzését, kötelezettségek vállalását is. Kiemelést kíván, hogy ez esetben a cselekvőképesség nem feltétel, így nem kizárt, hogy a foglalkoztatói jogokat - a munkáltató nevében - más személy (pl. törvényi képviselő) gyakorolja.

Hogyan létesíthető bedolgozói jogviszony? A bedolgozói jogviszony a foglalkozató és a bedolgozó közötti megállapodás alapján jön létre, amelyet írásba kell foglalni. A megállapodásban meg kell határozni a bedolgozó által végezhető tevékenységet, a munkavégzés helyét, valamint a költségtérítés módját, illetve mértékét. (A munkavégzés helye a bedolgozó személyi igazolványba bejegyzett lakhelye, vagy más, általa a munkavégzés céljára biztosított helyiség). Eltérő megállapodás hiányában a bedolgozói jogviszony határozatlan időre jön létre. Ha pedig a felek meghatározott időtartamban állapodnak meg, akkor ennek tartamát naptárilag vagy más alkalmas módon meg kell határozniuk (Br. 4. §).

Hogyan kell a bedolgozónak a munkát végezni? A bedolgozó a munkát - eltérő megállapodás hiányában - önállóan, a munkáltató közvetlen irányítása nélkül, saját munkaeszközzel, a foglalkoztató által biztosított anyaggal végzi (Br. 13. §). A bedolgozó ugyanakkor köteles a munkát az elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkára vonatkozó szabályok és előírások szerint végezni [Br. 14. § (2) bekezdés]. Ha a munkavégzésre vonatkozó szabályok, előírások kötelező rendelkezéseket nem állapítanak meg, a foglalkoztató az alkalmazott technika és a munkavégzés módja tekintetében a dolgozónak utasítást adhat, ha az a munka elvárt minősége szempontjából szükséges. A foglalkoztató a munkavégzéssel összefüggésben a bedolgozót ezt meghaladóan nem utasíthatja [Br. 14. § (3) bekezdés]. Ha pedig a foglalkoztató az utasítását módosítja, az ezzel összefüggő többletköltséget meg kell térítenie [Br. 14. § (6) bekezdés]. A foglalkoztató köteles a bedolgozó számára a munkavégzéshez szükséges tájékoztatást megadni [Br. 14. § (1) bekezdés]. A bedolgozó munkájához a vele közös háztartásban élő az Mt. szerint munkaviszony létesítésére jogosult személyek segítségét is igénybe veheti (Br. 13. §).

Milyen munkavédelmi előírások irányadók a bedolgozók munkavégzésére? A bedolgozói jogviszonyban is fontos követelmény a munkavédelmi szempontok érvényesítése. Kimondja ezért a jogszabály, hogy a foglalkoztató a bedolgozót a végzendő munkával kapcsolatban köteles munkavédelmi oktatásban részesíteni és az előírt egyéni védőeszközökkel ellátni. A foglalkoztató továbbá köteles az általa adott anyag, termék, eszköz tekintetében biztosítani, hogy az az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményeinek megfeleljen, azok kezelésére, tárolására előírásokat adhat (Br. 15. §). A munka során az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeiről - a fentieket meghaladóan - a bedolgozó köteles gondoskodni. A foglalkoztató a munkát, a felhasználásra kerülő anyagot, valamint a kezelési előírások és a munkavédelmi szabályok megtartását időszakonként ellenőrizheti (Br. 16. §).

A felettes utasítása mennyiben köti a bedolgozót? A bedolgozó a foglalkoztató által adott anyaggal, eszközzel való, illetve utasítása szerinti munkavégzést köteles megtagadni, ha az más személy életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyezteti, illetve ha jogszabályba vagy hatósági rendelkezésbe ütközne [Br. 14. § (4) bekezdés].

Hogyan kell a bedolgozói munkát díjazni? A bedolgozói munka ellenérték fejében végzett munka, ezért a munka kiadásával egyidejűleg meg kell határozni és írásban rögzíteni kell a munka elvégzéséért járó díjazást, valamint a teljesítménykövetelményt és a teljesítménydíjazás egyéb tényezőit. A teljesítménykövetelményt és a díjazás egyes elemeit a foglalkoztató állapítja meg. Ennek megfelelően a foglalkoztatónak ezeket úgy kell megállapítania, hogy 100 százalékos teljesítmény mellett, a teljes munkaidőnek megfelelő munkavégzés esetén legalább a minimális órabér alapján számított díjazás járjon a bedolgozó részére. A bedolgozót nem illeti meg díjazás a munka átvételével és átadásával eltöltött időre. Ha azonban emiatt a foglalkoztatónál várakozással eltöltött idő a két órát meghaladja, erre az időre legalább a mindenkori minimális órabér alapján számított díjazás jár részére, kivéve, ha a várakozás a bedolgozó hibájából állt elő. A díjazás kifizetésére és az abból való levonásra az Mt. rendelkezései irányadók azzal, hogy e szabályok alkalmazásánál munkabéren a bedolgozó díjazását kell érteni (Br. 17. §).

Milyen költségtérítést kell adni a bedolgozónak? A bedolgozó részére térítést kell megállapítani az általa viselt, a munkavégzés során ténylegesen felmerült - alább részletezett - rezsiköltségekre. Amennyiben a munka jellege nem teszi lehetővé a tényleges rezsiköltség megállapítását, műszaki számítások alapján rezsiátalányt kell fizetni. A térítés megállapításának módját és mértékét a foglalkoztatónál kialakított önköltség-számítási ás árképzési szabályoknak megfelelően a felek között létesített megállapodásban kell rendezni (Br. 18. §).

A bedolgozó részére térítendő rezsiköltségek:
1/a. A bedolgozók tulajdonában lévő munkaeszközök elhasználódási költsége - állóeszköz esetében értékcsökkenési leírása - az eszközöknek a használat alapján várható élettartama és forgalmi értéke szerint számítva.
1/b. Bérelt munkaeszköz esetén bérleti díj.
2. A gépek (termelő-berendezések) javításának és karbantartásának költségei.
3. A gépek (termelő-berendezések működtetésének energiaköltségei.
4. A bedolgozó által beszerzett segédanyagok igazolt költségei.
5. A munkahely megvilágításának költségei.
6. A munkaanyagok és termékek el- és visszaszállításának költségei.
7. Helyiség vagy helyiségrész használati díja, beleértve például a fűtési, takarítási költségeket is. Bérelt helyiség esetén a bedolgozói munka végzése miatt keletkezett külön költség.
8. A munkaruha költsége abban az esetben, ha a munkavégzés a ruházat nagymértékű szennyeződésével vagy elhasználódásával jár. (Br. melléklete).

Hogyan kell a selejtes munkával elszámolni? Ha a munka (termék) az előírt követelményeknek - a bedolgozó hibájából - nem felel meg (selejtes termék), díjazás és költségtérítés nem jár. Ha azonban a foglalkoztató a selejtes termék kijavítását kéri, a bedolgozó díjazásra és költségtérítésre jogosult, de a kijavítást saját költségén kell elvégeznie. Ha pedig a foglalkoztató a selejtes terméket részben vagy egészben felhasználhatja, a bedolgozó részére csökkentett díjazást, valamint költségtérítést kell fizetni (Br. 19. §).
Miként van mód a szerződés módosítására? A foglalkoztató és a bedolgozó a jogviszony létesítésekor kötött megállapodást csak közös megegyezéssel módosíthatja. A módosításra a megállapodás megkötésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni (Br. 6. §).

Hogyan felel a bedolgozó a károkozásért? A bedolgozó a bedolgozói jogviszonyból eredő kötelezettségeinek vétkes megszegésével okozott kárért az Mt.-nek a munkavállaló kártérítési felelősségére vonatkozó szabályai szerint tartozik kártérítési felelősséggel [Br. 20. § (1) bekezdés]. Ez az Mt. 166-168. §-ai alkalmazását jelenti, mely szabályok fontos jellemzője, hogy gondatlan károkozás esetén a károkozó felelősségének mértéke csupán korlátozottan állapítható meg.

A bedolgozó vétkességére tekintet nélkül a teljes kárt köteles megtéríteni a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett dolgokban bekövetkezett hiány estében. Ez a felelősség azonban csak akkor terheli, ha a dolgot (szerszám, anyag stb.) jegyzék vagy elismervény alapján vette át. Mentesül azonban a felelősség alól, ha bizonyíja, hogy a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő. A kár bekövetkeztét és mértékét, valamint a dolog szabályszerű átadásának megtörténtét vita esetén a foglalkoztatónak kell bizonyítania. Ha pedig az átadott dologban megrongálódás folytán keletkezik kár, a bedolgozó felelősségét ilyenkor is vétkességi alapon kell elbírálni, de ebben az esetben a vétlenség bizonyítása a bedolgozót terheli [Br. 20. § (2)-(6) bekezdés].

A bedolgozó a vele közös háztartásban élő, általa a munkavégzéshez igénybe vett személy tevékenységért úgy felel, mintha a munkát maga végezte volna el [Br. 20. § (7) bekezdés].

Hogyan szüntethető meg a bedolgozói jogviszony? A jogszabály rendelkezik a bedolgozói jogviszony megszüntetésének módozatairól is. Eszerint a bedolgozói jogviszony megszűnhet a felek akaratán kívüli okból, illetőleg a felek elhatározása következményeként. Így
a) az előbbi módon szűnik meg a jogviszony a bedolgozó halálával, a foglalkoztató jogutód nélküli megszűnésével, valamint a határozott időre szóló jogviszony esetében az idő lejártával,

b) a felek akaratától függően a bedolgozói jogviszony az alábbi módokon szűnhet meg:
- közös megegyezéssel; ezen a jogcímen a jogviszony bármikor megszüntethető,
- rendes felmondással; erre mind a foglalkoztató, mind a bedolgozó egyoldalú elhatározásával és ennek a másik féllel közlésével kerül sor. Ebben az esetben azonban csak a 15 napos felmondási idő elteltével szüntethető meg a jogviszony: ezen a jogcímen a határozott idejű bedolgozói jogviszony azonban nem szüntethető meg;
- rendkívüli felmondással: ezen a jogcímen is mind a foglalkoztató, mind a bedolgozó megszüntetheti a jogviszonyt, de
- a foglalkoztató csak akkor, ha a bedolgozó felróható jelentős késedelme miatt a munka elvégzése már nem áll érdekében, valamint ha a bedolgozó olyan magatartást tanúsít, amely a bedolgozói jogviszony fenntartását lehetetlenné teszi,
- a bedolgozó csak akkor, ha a foglalkoztató jelentős mértékű szerződésszegése a munka elvégzését vagy egyébként a jogviszony fenntartását lehetetlenné teszi.
A rendkívüli felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított három napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított hat hónapon belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig lehet gyakorolni (Br. 7-12. §).
A bedolgozói jogviszony megszűnése esetén a bedolgozó részére igazolást kell kiadni, amely tartalmazza a bedolgozói jogviszonyban töltött időtartamot, valamint a bedolgozó díjazásából jogerős határozat vagy jogszabály alapján levonandó tartozást és annak jogosultját (Br. 23. §).

A szociális foglalkoztatónál létesített bedolgozói jogviszony

A szociális foglalkoztatónál létesített bedolgozói jogviszonyról részletesen a 14/1995. (III. 31.) NM rendelet (a továbbiakban: NM rendelet) intézkedik. Ez a fajta jogviszony olyan munkára létesíthető, amely esetében a munkavégzés helye általában a szociális foglalkoztató által biztosított vagy az általa kijelölt másik munkahely [NM 2. § (1) bekezdés b) pont].
Ha a szociális foglalkozató nem közvetlenül biztosít a bedolgozó részére munkavégzési helyet, hanem azt valamely személyes gondoskodást nyújtó intézmény (a továbbiakban: szociális intézmény) biztosítja és a foglalkoztató munkahelyként a bedolgozó részére ezt jelöli ki, a munkavégzés feltételeire és a munka irányítására a szociális intézmény házirendjében foglaltak figyelembevételével a szociális foglalkoztató és a szociális intézmény megállapodást köthet [NM rendelet 2. § (2) bekezdés].
A szociális foglalkoztatóval létesített bedolgozói jogviszony esetében a bedolgozó a munkát kizárólag maga végezheti, tehát itt mások közreműködését nem veheti igénybe. Ebben az esetben az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeiről, a szükséges anyagokról és munkaeszközökről a szociális foglalkoztató köteles gondoskodni, de a szociális intézménnyel létesített megállapodásban másképpen is megállapodhatnak, ha a munka végzésére ennél kerül sor [NM rendelet 2. § (3) bekezdés]. Ezekben az esetekben a szociális foglalkoztató a munkavégzéssel összefüggésben a bedolgozót utasíthatja (NM rendelet 3. § a) pont).
Ha a bedolgozó számára kijelölt munkahely szociális intézményben van, a felmerült rezsiköltségeket a foglalkoztató és az intézmény a felmerült költségek arányában viselik. Ha a rezsi-költségtérítés egészben vagy részben a szociális intézményt terheli, a térítés megállapításának módját és mértékét a felek közötti megállapodásban kell rendezni [NM rendelet 2. § (4) bekezdés].
A szociális foglalkoztató a bedolgozónak a bedolgozói jogviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességére való tekintet nélkül felel (NM rendelet 3. § b) pont).
Ha a szociális foglalkoztatóban a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásáról és a szociális ellátásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 2. § (1) bekezdése szerinti megváltozott munkaképességű dolgozót foglalkoztatnak, a bedolgozót a 24/1994. (II. 25.) Korm. rendelet 11. §-a szerinti munkajogi védelem megilleti (NM rendelet 4. §).
A fentiekben nem szabályozott kérdésekben a szociális foglalkoztatóban dolgozó bedolgozókra is az (otthoni) bedolgozókról szóló említett alaprendelet rendelkezései az irányadók [NM rendelet 1. § (2) bekezdés].

A biztosított bedolgozói jogviszony
A foglalkoztató és a bedolgozó megállapodhat abban, hogy a foglalkozató a bedolgozót meghatározott munkamennyiséggel folyamatosan ellátja, a bedolgozó pedig ebben a mértékben rendszeres munkát végez. A bedolgozói foglalkoztatásnak ezt a formáját biztosított bedolgozói jogviszonynak, illetve ez a bedolgozó biztosított bedolgozónak minősül [erre nézve ugyancsak a 24/1994. (II. 25.) Korm. (Br.) rendelet, különösen ennek 24-26. §-ai rendelkeznek).
A biztosított bedolgozói jogviszony létesítésére kötött megállapodást legalább olyan mennyiségű munkára kell megkötni, amelynek elvégzése esetén a bedolgozó havi díjazása elérheti a kötelező legkisebb havi munkabér 30%-át. Ha pedig a foglalkoztató a meghatározott munkamennyiséget nem biztosítja, a biztosított bedolgozó részére a megállapodásban meghatározott, de legalább kötelező legkisebb munkabér 30%-át elérő díjazás jár (Br. 24. §).
A biztosított bedolgozót négy naptári hét szabadság illeti meg. Idejére a megállapodásban meghatározott díjazás jár, amely azonban a kötelező legkisebb munkabér 30%-ánál nem lehet kevesebb. A szabadság számítására, kiadására, valamint pénzbeli megváltására az Mt. vonatkozó szabályait (Mt. 134-136. §) kell megfelelően alkalmazni (Br. 26. §).
A biztosított bedolgozói jogviszony rendes felmondása estén a felmondási idő 30 nap. A foglalkoztató nem szüntetheti meg rendes felmondással a biztosított bedolgozói jogviszonyt az alábbiakban meghatározott időtartam alatt:
- betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a keresőképtelenség első napjától számított egy év, gümőkóros megbetegedés esetén két év, továbbá üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés miatti keresőképtelenség alatt a táppénzre való jogosultság teljes ideje,
- a terhesség és a szoptatás, a szülést követő hatodik hónap végéig,
- sor- vagy tartalékos katonai szolgálatnak behívó parancs, a polgári szolgálatnak a teljesítésre vonatkozó felhívás kézbesítésétől számított időtartamra.
Ha a biztosított bedolgozó a rendkívüli felmondással szemben jogvitát kezdeményez, annak jogerős elbírálásig a foglalkoztató a biztosított bedolgozó meghatározott munkamennyiséggel történő ellátását felfüggesztheti (Br. 25. §).
A bedolgozókról szóló 24/1994. (II. 25.) Korm. rendelet szabályait a biztosított bedolgozók esetében az ebben a részben foglalt eltérések figyelembevételével kell alkalmazni [Br. 24. § (2) bekezdés].

Dr. Miholics Tivadar