A kölcsönzött munkavállalók fluktuációja magas

A kutatás 81 feldolgozóipari, kereskedelmi és szolgáltató közepes és nagyvállalat háromévnyi fluktuációs adatait és fluktuációkezelési gyakorlatát vette mélyvizsgálat alá. A vizsgált cégek több mint 85 ezer főt foglalkoztatnak. A kutatás célja, hogy viszonyítási alapot szolgáltasson a cégek fluktuációs adatainak összevetéséhez.

„Erre eddig nem volt mód, mert nem egységes a cégek fluktuációszámítási gyakorlata, az adatok nem összehasonlíthatók”- mondta Csikós-Nagy Katalin fluktuációkezelés-szakértő, a kutatás vezetője.

Ami biztos: a fluktuáció egyre nő

A vizsgált vállalatok körében 36% volt az átlagos éves fluktuáció 2018-ban. A legmagasabb, 37% Nyugat-Magyarországon, míg Közép-Magyarországon 35%, Kelet-Magyarországon pedig 32% volt a tavalyi éves átlagfluktuáció.

Jelentős az eltérés ágazatok szerint is. A legmagasabb a feldolgozóipar fluktuációja, 41%, míg ennél lényegesen alacsonyabb, 28% a szolgáltatások területén, 20% pedig a kereskedelemben. A fluktuáció a fizikai dolgozók körében 48%, míg a szellemi dolgozóknál 14%.

Brutális értékek a kölcsönzött állományban

A vizsgált cégek mintegy fele (49%) alkalmaz kölcsönzött munkaerőt. A kölcsönzött állomány fluktuációja kiugróan magas, 173% volt 2018-ban. Ez a brutális mértékű fluktuáció kihat a saját állományra is. A kölcsönzött munkavállalókat foglalkoztató cégek esetében a saját állomány fluktuációja 31%, míg ahol nincs kölcsönzés, ott 23%.

„A probléma egyre kritikusabb. A fluktuáció optimális szintje átlagosan 7-11% között van. 12% felett már komoly veszteségeket okoz, 30% felett pedig azonnali beavatkozásra lenne szükség”- mondta Csikós-Nagy Katalin fluktuációkezelés-szakértő, a kutatás vezetője.

Gyorsuló fluktuációs spirál

Évről évre nő a fluktuáció szintje. 2016-ban 31% volt, 2017-ben 33%, 2018-ban 36%, 2019-re pedig 41%-os fluktuációt várnak a megkérdezett vállalkozások.

Az évek során csak kevesen reagáltak jól a munkaerőhiány kihívásaira. A késlekedő vagy rossz reakciók miatt a legtöbben tovább görgették a problémát és fluktuációs spirálba kerültek. A munkaerőhiány többletmunkához vezetett, ami túlterheltséget és feszültségeket okozott, ami újabb felmondásokat eredményezett, tovább gerjesztve a fluktuációt. A vezetők frusztráltak, hogy nem teljesül a termelési darabszám, így az árbevétel sem - szemlélteti a helyzetet Csikós-Nagy Katalin.

Csélcsap munkavállalók

A munkavállalók elvándorlása a munkaviszony első három hónapjában a leggyakoribb, az állomány 12-20%-a lép ki ebben az időszakban. Ami aggasztó, hogy hasonló arányú, 16% az 1-3 éves munkaviszony után kilépők aránya.

Ez azért különösen fájó egy vállalat életében, mert a hosszabb ideje a vállalatnál dolgozó munkavállalóval egy időben értékes tudás és tapasztalat is távozik a cégtől. Igaz, ahogy ment, úgy vissza is jöhet, hiszen a vizsgált cégek szinte mindegyikével (97%) előfordult már, hogy visszatért hozzájuk a korábban kilépő munkavállaló - mondta a szakértő.

A pénz az alibi

A válaszadó cégek 90%-a szerint a vezető kilépési ok a más vállalatok által kínált magasabb fizetés, szellemieknél és fizikaiaknál egyaránt. A pénzen kívül a fizikai munkavállalók felmondásai inkább az egészségi okokhoz, a nehéz, monoton munkához, a rossz betanításhoz és a nem megfelelő munkarendhez köthetők, míg a szellemieknél a vezető felmondási ok az előrelépési lehetőségek hiánya.

Csikós-Nagy Katalin szerint azonban a pénz csak alibi. A kilépő munkatársak nem akarnak magyarázkodni, kerülik a nézeteltérést, ezért a legtöbbször nem árulják el a felmondás valós okát.

A HR-Evolution 2018-ban, a munkavállalók szempontjából készült reprezentatív fluktuációkutatása rámutatott, hogy a munkavállalók szerint a felmondás első számú oka a csalódás, hogy a munkaadók nem tartották be, amit ígértek. Persze fontos a pénz is, de nem az elsődleges ok.

Normává váló irreális igények

A válaszadó munkáltatók 40%-a nyilatkozott úgy, hogy a munkavállalók igényei sokszor irreálisak a munkáltatóval szemben. Azonban az átlag mögött itt is jelentős eltéréseket találunk. Kelet-Magyarországon 64% gondolja így, míg Nyugat-Magyarországon 33%, Közép-Magyarországon 37%, azaz sokkal jobban elfogadják az új munkaerőpiaci igényeket.

„Amikor már tömegesen találkozunk irreálisnak tűnő igényekkel, akkor lehet, hogy a piaci igények változtak és egy trenddel van dolgunk. Az erős, országos trendeket nem lehet figyelmen kívül hagyni anélkül, hogy hátrányba ne kerülnénk a munkaerőért folyó versenyben. Márpedig ma sok ilyen trend van, ami a rugalmatlanabb cégeket egyre nagyobb kihívások elé állítja” - magyarázza Csikós-Nagy Katalin.